Első könyvfesztiválom és Poket-zsebkönyv vadászata

Egy 10 perces videóba megpróbáltam belesűríteni a fantasztikus pesti kiruccanásunkat áprilisi nyárral, könyvfesztivállal, vonaton bohóckodással és zsebkönyvautomata-vadászattal…. Mindenbe kicsit belekóstoltunk, és nagyon-nagyon élveztük a vlogolást is :D

És jöjjenek a képek…

IMG_0403.JPG Continue reading “Első könyvfesztiválom és Poket-zsebkönyv vadászata”

Reklámok

Ilyen volt 2017

Most, hogy elérkeztünk az év utolsó napjához, a hagyományokhoz híven szerettem volna egy posztban is lezárni ezt az évet. Mielőtt belevágtam volna, még gyorsan átolvastam a tavalyi és tavaly előtti évértékelős posztokat, és rájöttem, mennyire hasznos kis dolog ez, egy csomó szép emlék visszajött, illetve ha 2015-ben, és aztán 2016-ban azt írtam, hogy életem legizgalmasabb, legsűrűbb éve volt, akkor ezt megint csak fokozni tudom, ugyanis 2017 még annál is sokkal eseménydúsabb lett. De ami a legfontosabb, rengeteg változás történt körülöttem, és bennem.

De először beszéljünk a blogról. Amint azt már észrevehettétek, az év második felében totál elhanyagoltam a blogomat. Ennek értelmében alig született bejegyzés, így természetesen a látogatottság is lecsökkent. Ráadásul viszonylag kevés könyvet is olvastam el, még a kitűzött 50-et sem sikerült teljesítenem, helyette 45 elolvasott könyvecskét tudhatok magaménak. Persze, csalhattam volna, és még így az utolsó héten gyorsan elolvashattam volna 5 rövid mesekönyvet, de kit is akarok becsapni, ugye… :) Ehelyett elengedtem azt, hogy a saját elvárásaimnak, a mondvacsinált céljaimnak megfeleljek. Így aztán a várólista-csökkentést – hosszú évek sikeres teljesítése után –  szépen elbuktam. Mondjuk ezt szerettem volna teljesíteni, de idén először olyan könyvek kerültek fel a listára, melyekbe bár belekezdtem, nem tetszettek, és félbe kellett hagynom. Erről viszont szeretnék egy külön posztban részletesebben elmélkedni, úgyhogy most legyen annyi elég, hogy ezt a dolgot is elengedtem magamban.

Viszont az év első fele nagyon sikeres volt, januárban megdőlt a havi rekord, csupán 300 kattintással maradtunk le a 20 000 oldalletöltéstől. És ezt az átlagot majdnem sikerült tartani egészen májusig, szóval a fénykorát élte a blog. És mint tudjuk, a csúcson kell abbahagyni… Minden sikert, amit akartam, már elértem, sőt, bőven túl is szárnyaltam. Így aztán már nem jelentett kihívást a blog, nem voltak ötleteim, elment a kedvem tőle, ráadásul annyi változás történt az életemben, hogy egészen más dolgok kezdtek érdekelni. Ezért nyáron újra belevágtam a videózásba. Vettem egy tükörreflexes fényképezőgépet, és a sok bénázásom ellenére nagyon élveztem ezt az újdonságot, amit a videózás adott. Persze, egyáltalán nem mondható sikeresnek, amit elértem ezen a téren, de én mégis jól éreztem magam közben. És még ki tudja mit hoz a jövő :)

De addig is nézzük az év legolvasottabb bejegyzéseit:

Lakatos Levente: A tiltás gyönyöre                                 6842  (összesen 13 583)
Szállóigévé vált regényrészletek                                     5567
Híres regények legutolsó mondatai                                5497
Népszerű regények legelső mondatai                            4662
A tíz legsikeresebb könyvsorozat Magyarországon    3575

A videózás terén még nagyon kezdőnek számítok minden szempontból, túl sok mindent nem tudok összefoglalni róla. Még csak a szárnyaimat próbálgatom, de azt már sejtem, hogy a mélyebb videók felé szeretném vinni ezt a vonalat. A legnagyobb sikernek amúgy is A 10 dolog az introvertáltakról videóm örvendett, és ebből még mindenképp szeretnék folytatást, viszont a komolyabb témákról a legnehezebb összeszedetten beszélni, úgyhogy kellő felkészülést igényel, és ezáltal több időt is. De megéri, hiszen nagyon közel áll hozzám ez a téma, és nagyon szeretnék még róla mesélni, hogy a sorstársaimnak kicsit segíthessek. Viszont azért könnyedebb dolgokról is készítek majd videót, hiszen egy-egy unboxingot készíteni maga a szórakozás. Apropó, ha már a szórakozásnál, és az évösszegzésnél tartunk, megmutatom az idei év bakivideóját, én rengeteget nevettem rajta vágás közben :D

 

 És akkor mi is történt az életemben 2017-ben…

Mint már mondtam, ez az év rengeteg változást hozott, és bár az előző évek is nagyon izgalmasan teltek, ismét sikerült többszörösen felülmúlni. Nem is tudnám felsorolni, hogy mennyi minden történt, viszont néhány pillanatot mindenképp ki szeretnék emelni. Január 1-én még teljesen más elképzeléseim voltak ezzel az évvel kapcsolatban, épp munkanélküliként próbáltam állást találni, mivel pár héttel előtte felmondtam életem első munkahelyén. Aztán egy héttel később már egy komoly döntést hoztam meg, ami teljesen más irányba terelte az addigi elképzeléseimet: kaptam egy lehetőséget a Szlovák Tudományos Akadémián, hogy szívesen látnának itt, de ahhoz folytatnom kellene a tanulást, ugyanis csak PhD-s diákként tudnának felvenni, és persze csak szeptembertől, az új tanév elejétől. Egy hosszabb beszélgetés után a mostani témavezetőmmel egy hétvégét kaptam eldönteni, hogy akarom-e, és bár tavaly ilyenkor még eszem ágában sem volt doktorira menni, egy héttel később mégis elfogadtam, és azt hiszem, életem egyik legjobb döntése volt. A tudományban dolgozni az egyik legjobb dolog, de erről lehet, majd bővebben is mesélek egy poszt vagy egy videó formájában.

Aztán február végén újabb mérföldkőhöz ért az életem, elhagytam a családi fészket, ahol 24 évig éltem, és felköltöztem a fővárosba, önálló albérletbe. Azt hiszem, nem kell elmondanom, hogy ez mekkora változás egy ember életében, de szerencsére elég hamar sikerült ehhez is hozzászoknom. Akkor már tudtam, hogy szeptembertől PhD-s leszek, szóval hosszú távra terveztem a lakással. Akkoriban egy cégnél dolgoztam átmeneti megoldásként, amit csak augusztusig szerettem volna megtartani érthető okokból, de tervem nem jött be, ugyanis áprilisban megváltak tőlem. Szerencsére. Ugyanis a kezdeti sokk után egy sokkal jobb lehetőséget kaptam, ahol máig is dolgozom második állásként a Tudományos Akadémia és a tanulás mellett.

Mert igen, az önálló háztartás mellett azzal is eldicsekedhetem, hogy egyszerre két munkahelyen is dolgozom, ami számomra hatalmas dolog. Főleg, hogy elsőben elég nehéz vizsgákat is le kell tennem (amiből kettőt sikerült már abszolválnom), szóval egy év után visszatért az életembe a tanulás, nehezítésként pedig szlovák helyett angol nyelven kell tanulnom az amúgy sem könnyű dolgokat.

És mindeközben ebben az évben sikerült először eljutnom a tengerhez, aminek nagyon örültem, hiszen nem gondoltam volna, hogy erre is sor kerül idén. Arra meg végképp nem, hogy november végén Lengyelországba, pontosabban Auschwitzbe látogatunk, ugyanis az is már régi bakancslistás hely volt.  És még rengeteg apró momentum történt még 2017-ben, de ahhoz egy regény sem lenne elég, hogy mindet részletesen elmeséljem :)

Mit várok az új évtől? Tavaly ugyanezt a kérdést feltettem magamnak a poszt végén, és akkor azt írtam, hogy semmit, mert felesleges előre tervezni. Most is ezt írom. Láthattátok, teljesen másként indultam neki ennek az évnek, és már egy hét után teljesen más irányt vett, szóval bebizonyosodott, hagyni kell a dolgokat a maguk útján menni. Viszont azt az egyet kívántam, hogy bátrabb legyek belevágni az ismeretlenbe. Azt hiszem, ezt a dolgot kipipálhatjuk. :)

Ifjúsági magazinok régen

Tudom, tudom. Nem igazán könyves téma, de valahogy azért mégiscsak ehhez kapcsolódik, hiszen a magazinolvasás is olvasás, én pedig régen, tinikoromban a könyveken kívül ezeket is szívesen olvastam. Főleg, mikor még nem igazán volt internet, vagy ha volt is (nekünk pont 2004 őszén lett beszerelve a régi modemes-tárcsázós-csigalassú fajta), akkor még nem terjedtek el az igazán jó tartalmak, senki nem írt blogot, nem léteztek hírportálok, szóval még leginkább magazinokból tájékozódtunk. Ezeket az újságokat pedig gondosan elraktam a szekrény mélyére, hogy megőrizzem az idősebb énemnek is. És milyen jól tettem!

Még javában nyár volt, mikor előkotortam ezeket a magazinokat a szülői házban, aztán felcipeltem őket az albérletbe, hogy majd csinálok belőlük videót. De végül itt is a szekrényben landoltak. Pár hete viszont ismét a kezembe kerültek, és láss csodát, végül tényleg kedvet kaptam mélyebben belevetni magam, és nosztalgiázós videót készíteni. IMÁDTAM! Tényleg nagyon jó volt visszarepülni kicsit az időben, milyen is volt, mikor én voltam 12-13 éves… Talán pár mostani tinit érdekelhet, milyen is volt abban az időben tinédzsernek lenni, mikor is ők születtek. A velem egykorúak meg velem együtt nosztalgiázhatnak a trapézgatyák, hegyesorrú csizmák korában, és hogy milyen is volt még ezekből a magazinokból tájékozódni a szexualitásról :)

Első booktag-videóm a YouTube-on!

Először is, szeretném megköszönni a múltkori bevezetővideómra érkezett építő jellegű kritikákat, tanácsokat, és azt a sok bátorítást és biztatást, amit kaptam! Nagyon hálás vagyok. A mai videómban igyekeztem ezeket betartani. Én látom magamon a fejlődést, és remélem ez videóról videóra csak jobb lesz.

Andi kihívására egy nagyon szuper booktaget hoztam mára, remélem tetszeni fog mindenkinek. Kihívni nem hívtam ki senkit rá, viszont bátran bárki töltse ki, és linkelje, én nagyon fogok neki örülni, ahogy a további építőjellegű kommentnek is :)

Íme a videó: Continue reading “Első booktag-videóm a YouTube-on!”

Youtube-csatornát indítok? Igeeeen!

Soha se hittem volna, hogy le fogom írni ezeket a sorokat, de igen, Youtube-csatornát indítottam ma! Én, aki sose volt jó abban, hogy a publikum vagy akár egy kamera előtt beszéljen. De úgy érzem, a videózás a legjobb módja annak, hogy ezeket a gátlásokat leküzdje az ember, így többek biztatására belefogtam én is a youtuberkedésbe. Igazából már egy éve húzom-halasztom ezt a lépést, mert tavaly volt egy ötletem, amit mindenképp videóban szerettem volna megvalósítani, csak aztán nem lett belőle semmi. Nyuszi voltam, vagy csak simán nem hittem magamban. De aztán két napja rájöttem, hogy nem kell ahhoz profi műsorvezetőnek lenni tökéletes beszédkészséggel, hogy valaki youtuberkedjen, sőt, ez benne a lényeg, hogy amatőrök fokozatosan fejlődjenek az évek során. Ráadásul én egyre inkább rá vagyok kattanva a videósokra, blogokat szinte már abszolút nem olvasok, csak magyar videósokat nézek, és rettentően érdekel is ez a világ. Szóval már több, mint egy éve foglalkoztat a gondolat, és igen, ennyi idő kellett, hogy rá is szánjam magam. Egyelőre még fogalmam sincs, hogy lesz ez, milyen gyakran fogok videózni, és még a témákban sem vagyok biztos, hiszen mindenképp könyves vonalon akarok maradni, de ez nem zárja ki azt, hogy más videókat is csináljak. A blogolást sem hagyom abba természetesen, csak meg kell találnom majd az egyensúlyt a kettő közt, így a kezdeti időszak emiatt lesz bizonytalan. És egyelőre a minőség se lesz tökéletes, egyrészt mert mobillal fogom rögzíteni a videókat, másrészt meg ki kell majd tapasztalnom a trükköket és minden egyebet. Például azt hittem, hogy nagyon egyszerű lesz a vágás és pikkpakk végzek vele, de nem, jó sokat bíbelődtem a programmal, mire rájöttem az alapokra, és a videón is látszik, mennyit bénázom vele. Szóval bizony koránt se tökéletes, de valahol el kell kezdeni. És kezdésnek szerintem nem olyan vészes.  Continue reading “Youtube-csatornát indítok? Igeeeen!”