Totth Benedek: Holtverseny

totth-benedek-holtverseny-pdfMEGJELENÉS: 2014
OLDALSZÁM: 248
KIADÓ: Magvető
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

Magyarország valamelyik elhagyatott, vidéki elkerülőútján egy kamaszokkal teli sportkocsi száguld a koromsötét éjszakában. Éppen elég fenyegető kezdet ez egy regényhez, de még így is váratlan, ami a folytatásban következik. Totth Benedek nem bánik kesztyűs kézzel sem regényalakjaival, sem az olvasókkal első könyvében. A kamaszregény, a krimi, a lélektani thriller és a fejlődési regény elemei keverednek ebben a különös, nyomasztó és olykor mégis humoros, kegyetlen, de nem öncélú prózában. Ha valaki a mai Magyarországra, s a benne meglehetősen elhagyatottan, néha boldogan, többnyire boldogtalanul, olykor szomorúan, de gyakrabban inkább dühösen ténfergő tizenévesekre ismer, nem téved nagyot. Mégsem a társadalomkritikán van a hangsúly, hanem a nagyon is személyes szembenézésen azzal a kamasszal, aki mi magunk is voltunk, vagy lehettünk volna ezen a sivár, nem vénnek való vidéken, ahol még a vaddisznók sem azok, amiknek látszanak.

Olyan sok jót hallottam erről a regényről, így nem volt kétség számomra, hogy én is elolvasom. De persze úgy indultam neki, mint a többi olvasmányomnak, hogy konkrét véleményeket nem kerestem, a fülszövegből is csak az első mondatokat olvastam, mert nem akartam semmilyen spoilerbe vagy általam felállított előítéletbe beleütközni. Így aztán meg is lepődtem, mikor pofán csapott a regény meglehetősen erős stílusa, mert egyáltalán nem erre számítottam. Majdnem úgy volt, hogy be is csukom, és félreteszem, mivel akkor nem éppen ilyen “dühös és káromkodós” hangulatban voltam, de aztán mégiscsak belekezdtem, és azt vettem észre, hogy totálisan leköt és érdekel. És odabasz. Igen, leginkább az “odabasz” szó fejezi ki a regényt minden értelemben. “Totth Benedek: Holtverseny” olvasásának folytatása