Új Könyvmolyképzős megjelenések, melyeket mindenképp el szeretnék olvasni

Karácsony előtt minden évben rengeteg az új megjelenés, melyek között mindig akadnak általam is nagyon várt könyvek. Ez bizony idén sincs másképp, sőt, idén mintha duplaannyi regény keltette volna fel az érdeklődésem, ami jelenleg azért szomorú, mert ekkora időhiányban már rég nem szenvedtem. Ezért látom már jóelőre, hogy a karácsonyi “szünetemet” könyvek habzsolásával fogom tölteni, ami ugye végülis kíváló program az ünnepekre. De! Amit most észrevettem, hogy nagyon-nagyon sok új Könyvmolyképző Kiadós regény lopta be magát a szívembe, legtöbbjük még meg sem jelent, a többi pedig még csak pár hete lett kapható. Szóval jelenleg úgy tűnik, nagyon az én ízlésvilágomba tenyerelt bele a kiadó, és most ezekből a könyvekből állítottam fel egy listát, hogy én is jobban átlássam, mit is szeretnék még az idén a téli hónapokban elolvasni. A lista természetesen nincs sorrendben, szinte mindegyik olvasását ugyanolyan izgatottan várom.

Vörös pöttyös könyvek

Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó

boszormenyi-gyula-armany-kezfogo-pdf “Új Könyvmolyképzős megjelenések, melyeket mindenképp el szeretnék olvasni” olvasásának folytatása

4 író, akiktől minden évben elolvasok egy-egy könyvet

Vannak írók, akiktől minden évben elolvasok legalább egy könyvet. És nem, kivételesen nem azokról a kedvenc íróimról beszélek, akiknek jelenik meg új könyvük, és azonnal lecsapok rájuk, hanem azokról, akiket túl későn fedeztem fel, és eléggé le vagyok maradva a munkásságuk felfedezésével. Így igyekszem minden évben legalább egy könyvet (de néha többet is) elolvasni tőlük, hogy behozzam a lemaradást.

fabian_janka_kepFábián Janka

Már az előző bejegyzésemben beszéltem erről, Fábián Janka munkásságát csak két éve ismertem meg igazán, mikor is elolvastam az Emma-köteteket. Azóta tavaly olvastam A német lány című regényét, illetve idén Az angyalos házat, de még számtalan könyve csak arra vár, hogy elolvashassam. Ráadásul az írónő minden évben előrukkol új regényekkel, szóval nehéz lesz behoznom a lemaradásomat. De állok elébe, ugyanis mindenképp megéri figyelmet és időt fordítani rá.

“4 író, akiktől minden évben elolvasok egy-egy könyvet” olvasásának folytatása

3 tipp, hogyan éld túl az olvasási válságot

olvasasi-valsagTalán már említettem valamelyik felületemen, hogy most egy viszonylag hosszabb olvasási válságban szenvedtem, ilyen hosszú még a blog története során nem volt. Már több, mint egy hónapja véget ért az államvizsgás hajtás, és azt hittem, ha lesz időm, falni fogom a regényeket, mivel örülni fogok, hogy nem tankönyveket kell bújnom. De tévedtem. Nem éreztem nagy késztetést a regények olvasására, helyette inkább elolvastam 3 verseskötetet. És már lassan július végét írjuk, de még ebben a hónapban egyetlen regényt sem fejeztem be, csak belekezdtem párba. Viszont hosszú idő után most érzem úgy, hogy visszatért az olvasási kedvem, ezért megosztok veletek pár tippet, hogyan is éld túl ezt a krízist, ami minden könyvszerető emberkénél előbb-utóbb kialakul.

1. Kezdj el keresgélni új műfajokat, feszegesd a komfortzónád

A válság egyik oka lehet az is, hogy túl sok azonos műfajú vagy témájú könyvet olvastál el egyhuzamban. Ilyenkor már nem tud nyújtani semmi újat az adott könyv, hiszen szinte ugyanazt olvastad az előzőben, csak éppen pepitában. Emiatt már nem tud hosszabb ideig lekötni. Pont ezért merj egy kicsit máshoz nyúlni, amit addig nem ismertél, vagy régebben nem annyira szerettél. Hiszen idővel változhat az ízlésünk is, ahogy fejlődik a személyiségünk. De mivel nagyon sokfajta könyv létezik, bizonyára egy csomó dolog új lesz számodra, ezért ne félj próbálgatni a stílusokat. Nézz körbe moly.hu-n, figyeld a címkéket, és aszerint fedezz fel olyan könyveket, melyekről esetleg addig még csak nem is hallottál.  “3 tipp, hogyan éld túl az olvasási válságot” olvasásának folytatása

5 könyv, mikor a borító és a történet tetszésre nincs összhangban

Ugye veletek is előfordult már, hogy megtetszett egy borító a könyvesboltban, megvettétek, aztán elolvastátok a könyvet, de a történet már egy nagy csalódás volt? Vagy pont fordítva, amikor a borítót találtátok közönségesnek vagy csak simán rondának, viszont a fülszöveg megtetszett, és elolvastátok a regényt, ami aztán kedvenc lett?  Én most 2+3 példát bemutatok, mikor számomra nem volt tetszésre összhangban a borító és a történet. Ezzel pedig azt szeretném sugallni, hogy nem minden arany, ami fénylik, és a ronda külső is takarhat sok-sok belső értéket – ami ugye nemcsak a könyvekre igaz.

Grecsó Krisztián: Jelmezbál

Grecsó könyve tipikusan az az eset, mikor egy borító teljesen levesz a lábamról. Gyönyörű, igényes, jó kézbe venni, belelapozni és beleszagolni, vagy csak simán gyönyörködni benne. Ez volt az a könyv, amit semmiképp sem e-könyvben szerettem volna megvenni, pontosan az előbb leírt tulajdonságok miatt. Viszont sajnos a tartalma egyáltalán nem ragadott meg. Voltak belső értékei, hiszen csodálatos a nyelvezet és a stílus, de a történet, pontosabban annak a hiánya élvezhetetlenné tette számomra az egészet. Így számomra csak egy szép könyv üres mondanivalóval, noha tudom, tanulság és mondanivaló lett volna benne, ha az író sznobizmus helyett kicsikét olvasóbarátabbá tette volna a dramaturgiát.

grecso-krisztian-jelmezbal-pdf

“5 könyv, mikor a borító és a történet tetszésre nincs összhangban” olvasásának folytatása

Könyves tag kávébolondoknak

Ezer éve nem volt már tagbejegyzés, viszont az utóbbi hetekben ketten is kihívtak, aminek persze én nagyon örültem. Most Andi, a legeslegkedvesebb booktuberem kihívását fogom teljesíteni, mely nem más, mint egy könyves tag kávébolondoknak. Én nagyon szeretem a kávét, egyértelműen a kávéimádók táborát erősítem, szóval már csak emiatt is tetszik ez. Viszont úgy vettem észre, hogy egyre nehezebb számomra a tagposztok kitöltése, valahogy mindig sokat töröm rajta a fejem, mit válaszoljak egy-egy pontra, így most is meggyűlt vele a bajom, de azért remélhetőleg tetszeni fog nektek. Lássuk hát az én válaszaimat!

1. Black coffee / Fekete kávé: egy könyv vagy egy sorozat, amibe egy picit nehéz belerázódni, de igazi hardcore rajongótábora van

Nos, sokan meg fogtok lepődni, de én ide A Szent Johanna gimi c. nagysikerű sorozatot tenném. Tudjátok, mennyire imádom az SzJG-t, mekkora pluszt adott három éve az életembe, és hogy tavaly még újra is olvastam az első hat részt. De! Az első rész első fele számomra érthetetlenül unalmas és gyerekes volt, az első 50 oldal után azon gondolkodtam, hogy hagyom a fenébe és félreteszem. Milyen jó, hogy nem tettem! Mert aztán Leiner Laura humora annyira megmentette az egészet, hogy nem érdekelt, hogy kissé eltúlzott az egész, a sírva röhögős részek mindent elvittek, kész, végem volt, ennyit egy könyvön sose nevettem, és mindmáig az SzJG-t tartom a legviccesebb könyvsorozatnak. Csak hát kellett egy félkönyvni idő, mire belerázódtam. “Könyves tag kávébolondoknak” olvasásának folytatása