Kedvenc idézeteim a Harry Potter-regényekből

Ó igen, várható volt, hogy a feltámadt rajongásom további Harry Potter-bejegyzéseket szül majd. Nem bírtam ki, hogy ne kezdjek idézeteket olvasni, és persze a kedvenceimet összegyűjteni. Egyelőre csak a mélyenszántó és tanulságos gondolatokat írtam ki, de lehet, hogy a vicceseket is egy csokorba gyűjtöm majd. Ó, legjobb lenne újraolvasni a regényeket, de ahhoz túl sok olvasatlan könyvem van még a polcomon :D

A bölcsek köve

„Nem kevés kurázsi kell hozzá, hogy szembeszálljunk az ellenségeinkkel, de ahhoz sem kell kevesebb, hogy a sarkunkra álljunk a barátainkkal szemben.”

„Az igazság csodálatos dolog, de szörnyű is lehet, ezért óvatosan kell bánni vele.”

„Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni.”

A legolvasottabb könyvek Molyon

Ahogy azt már észrevehettétek, nagyon szeretem a Moly.hu-t az olvasmányaim vezetéséhez, rendszerezéséhez, új könyvek felfedezéséhez, és minden egyéb funkciója miatt, hiszen nagyon hasznosak tudnak lenni, főleg egy blogger életében. Az egyik ilyen általam kedvelt funkció a legnépszerűbb könyvek listája, mely az aktuális legolvasottabb könyveket mutatja meg. Ezt viszonylag sűrűn szoktam követni, pláne régebben, mikor heti körlevélben értesültünk arról, mi volt az adott hét top 10 legfelkapottabb könyve. Viszont mindig is kíváncsi voltam, melyek azok a regények, melyeket már a legtöbb molyos felhasználó olvasott, vagyis a legolvasottabb, legtöbbet csillagozott könyvekre voltam kíváncsi. Nem olyan rég végre felfedeztem ezt a funkciót, és gondoltam, kicsit kielemzem itt a blogon.

Első hét helyen a Harry Potter-sorozat hét része.

Méghozzá részek szerint, ugyanis a legeslegtöbbet olvasott regény a Bölcsek köve, ezután a Titkok kamrája, és így tovább. Az első rész olvasottsága jelenleg (a poszt írásakor) 15 234, ami valljuk be, nem kevés, ahhoz képest, hogy egy magyar közösségi oldalon vagyunk, nem pedig egy nemzetközin, például a Goodreadsen. A Titkok kamrája 13 600-on áll, az Azkabani fogoly 12 901. A többi rész is mind tízezer felett van, a hetedik is 10 939. Azt hiszem, talán nem annyira meglepő egyikünk számára sem, hogy a Harry Potter a Molyok kedvence, és a legtöbb magyar olvasó ember egyik fő vesszőparipája.

On Sai: Esővágy

Nagyon vártam már, hogy végre én is sort keríthessek On Sai karácsonykor megjelent novelláskötetére, hiszen mióta megláttam, azóta tudom, hogy nekem ezt bizony el kell olvasnom. Még annak ellenére is, hogy már tényleg csak különleges alkalmakkor veszek fantasyt a kezembe. Ez pedig pont egy ilyen remek alkalom volt.

Nem mondom, hogy minden novelláért ugyanolyan hévvel lelkesedtem, mert akkor hazudnék. Viszont voltak olyan történetek, melyektől hátast dobtam, vagy éppen olyan szinten lenyűgözött, hogy ismét hatalmába kerített az a “de jó, hogy könyvimádó ember vagyok, mert ha nem lennék, ilyen élményekről maradnék le” érzés. A Scar-novella olvasása után pedig rögtön kedvet kaptam a Szivárgó sötétség-sorozathoz, na nem mintha eddig ne terveztem volna elolvasni (végül is, rajta van az idei alternatív várólistámon, szóval nagy valószínűséggel sort kerítek rá még az év folyamán).

Miért tértem vissza a papírkönyvhöz? E-book vs. papír újra kivesézve

Még a könyvesblogolásom kezdetekor írtam egy bejegyzést arról, mennyivel jobb, praktikusabb elektronikus könyvet olvasni, mint papírt. Akkor éppen bele voltam szerelmesedve a Kindle-mbe, akivel mély és érzelmes viszonyt ápoltam, ha olvasásról volt szó. De azóta eltelt csaknem négy esztendő, és sokminden megváltozott. Változtak a trendek, változtam velük együtt én is. És azóta az e-ben történő olvasás már nem csoda, inkább csak gyakorlatias megoldás. De hogy miről is van szó pontosan…

A négy évvel ezelőtt írt posztomat ide kattintva megtekintheted.

2013-ban, mikor elkezdtem blogolni, akkor élte az elektronikus olvasás a fénykorát. Trendi volt a Kindle, és ezzel együtt reflektorfénybe került a többi e-book reader is. Na meg megjelentek az e-könyveket árusító webáruházak, és egyre több kiadó kezdett ily módon is könyveket kiadni. Ezzel együtt természetesen az illegális piac is felvirágzott. Jöttek a harcok a pdf-könyvekkel, mely bár azelőtt is jelen voltak, csak az e-readerek belépésével sokkal “olvasóbarátabbak” lettek a pdf-ek, hiszen nem kellett a számítógép képernyőjén kifolyatni velük az ember szemét. Szóval egy egészen szép kis háború folyt egyrészt az illegális letöltésekkel kapcsolatban, másrészt a papír vs. ebook közt. Mindenki megmondta a tutit (köztük természetesen én is), hogy melyik a jobb, miért így, miért úgy, satöbbi. Persze azt nagyon kevesen látták meg, hogy tulajdonképpen tökéletesen megfér egymás mellett a kettő, megvannak mindkettőnek az előnyei és a hátrányai, és lényegében egészen más élményt nyújtanak, na meg egy kissé más célt is szolgálnak.

A három kedvenc ANTIhősnőm

Ne csak mindig a teljesen pozitív, jónak beállított főszereplőkről ejtsünk szót, hanem beszéljünk azokról a híres karakterekről is, akik bizony követtek el pár hibát, melyek miatt igazi antihősökké váltak a szemünkben. Mégis, talán legtöbbször ezekből a hibákból tudunk mi, olvasók tanulni, és emiatt is nagyon fontos, hogy ne csak végtelenül jó, mesebeli tulajdonságokkal felruházott karakterek legyenek a könyvek főszereplői. Én elhoztam a három kedvenc antihősnőm, akik nem azért lettek kedvencek, mert olyan végtelenül jók, hanem mert rengeteg dolgot tanulhattam meg általuk. Lássuk

Vitay Georgina (Szabó Magda: Abigél)

Pár hete Szabó Magda Abigéljén filozofáltam, mikor arra jutottam, hogy Gina igazából nem is volt hőse a regénynek, sőt, kifejezetten az antihősként lett bemutatva, aki aztán egy erős karakterfejlődésen ment keresztül. Tulajdonképpen ez a poszt is ennek köszönhetően született meg, hiszen ha antihős is, nekem akkor is az egyik legkedvencebb karakterem. Egy elkényeztetett pesti gazdag lány, akinek mindent megadtak, amit csak lehetett, és valljuk be, kifejezetten gonosz dolgokat is láttunk tőle. Vegyük csak a gyűlöletét König tanár úr iránt, akit bizony mindvégig lenézett, mert ügyefogyott és hóbortos volt, na meg elnéző és jószívű. Igen, utált valakit, mert jószívű volt, és mindent elnézett a diákoknak. Ezért volt hatalmas koppanás a végén, mikor kiderültek a dolgok… Mindeközben, ha jobban belegondolunk, maga Gina semmit nem tett, hogy a pozitív irányba vigye előre a cselekményt, mindent úgy adtak a kezébe. A mellékszereplők és Abigél. Nem hiába lett a regény címadója a titokzatos Abigél, akiben az elején mi, olvasók is kételkedünk, hogy egyáltalán létezik, mert hiába Georgina szemszögén követjük végig a történéseket, az igazi hős itt valójában a titokzatos kőszobor mögé bújt ismeretlen ismerős. Viszont a történtek hatására szépen kirajzolódott a lány karakterfejlődése, így nem lehet nem szeretni őt. Sőt, talán pont a nem tipikus hősi és végtelenül jószívű karakteréért került közel hozzánk.