Lelket simogató Tükörlelkek avagy az egyik legjobb ifjúsági regény

Másfél éve áradoztam nektek arról, mennyire imádtam a Tükörlelkek első részét, micsoda kellemes meglepetés volt számomra ez a történet, és mekkora kinccsel lett gazdagabb a kortárs magyar ifjúsági irodalom. És most végre elolvastam a tavaly ősszel megjelent folytatást is, ami egyben a történet lezárása, ugyanis különleges módon ez nem sorozat, hanem “csak” kétrészes, azaz duológia. Ez pedig külön felüdülés. Na nem azért, mert annyira jó dolog, hogy nincs több Tükörlelkek, hanem mert végre nem egy feleslegesen elnyújtott, túlkomplikált és túlírt ifjúsági sorozatot kapunk, hanem tényleg egy ízig-vérig egyedi és szuper történetet, ami nem akar világot megváltani, mégis szerintem sok-sok magyar fiatalnak ez a történet jelenti a világmegváltást. Legalábbis kicsit biztosan.

kriszti-tukorlelkek

El szeretném kerülni most a felesleges pátoszokat, de hiába, nem tudom, mert erről a regényről nem lehet nem szuperlatívuszokban beszélni. Nagyon sok magyar ifi-történetet olvasok, szerencsére jobbnál jobbakat, Papp Dóra duológiája viszont nagyon különleges helyet foglal el a szívemben. Valamiért nagyon közel áll hozzám a lányok története, főleg Krisztié, és úgy globálisan a könyvben érintett problémák. Legfőképpen talán az tetszik, hogy teljesen gördülékeny az egész. A rendkívül jó történetvezetés és dramaturgia mellett gyönyörűen bontakozik ki az egyáltalán nem erőltetett humor, az aktuális dolgok és legfőképpen az emberi sorsok. Mindemellett persze a szerelmi szál sem hiányozhat, ami szintén nagyon szépen öleli körül a történetet, de az írónő mégse viszi túlzásba, és nem a felesleges rimánkodással van teli minden oldal. “Lelket simogató Tükörlelkek avagy az egyik legjobb ifjúsági regény” olvasásának folytatása

Papp Dóra: Tükörlelkek (1. rész)

papp-dora-tukorlelkek-pdfMEGJELENÉS: 2015
OLDALSZÁM: 388
KIADÓ: Ciceró
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

Kriszti és Orsi nem is lehetnének különbözőbbek.
A végzős Péterfi Krisztina mintadiák. Színötös mindenből, illemtudó, népszerű lány, a szülei szeme fénye. Legalábbis kívülről ez látszik. Olyan titkai és gondolatai vannak, amelyeket még önmagának sem mer bevallani, nemhogy a szüleinek vagy a környezetében bárkinek is. De, mint tudjuk, a titkok egyfolytában azért küzdenek, hogy előbb-utóbb felszínre kerülhessenek…
Fekete Orsolyát úgy becézik: Tragédia. Ő az a lány, aki a saját rettenetes, kibírhatatlan stílusába és az üvöltő metálzenébe menekül a problémái elől. A lány, akinek mindenki ismeri a titkát, de a teljes igazságot csak ő és a legjobb barátja, Eszter tudja. A lány, aki verekszik, cigizik, káromkodik, és úgy általában háborúban áll az egész világgal, és aki hosszú évek óta küszködik az egyszerű emberi kapcsolatokkal. De ez változhat, csak kell valaki, aki segít neki ebben…

Viccesen indult a kalandom ezzel a regénnyel, ugyanis a megjelenése környékén teljesen azt hittem, hogy fantasy lesz, a cím misztikusságát (mert hát na, kicsit misztikusnak tűnik) és az írónő korábbi műveit tekintve. Aztán mikor kiderült számomra, hogy Magyarországon játszódó ifjúsági regény, természetesen rögtön rá is került a várólistámra. Naná, hiszen aki egy ideje olvassa a blogot, az tudja rólam, hogy mennyire imádom a kortárs magyar ifjúsági könyveket. És most bizony először bántam nagyon, hogy az én tinikoromban nem születtek ilyen művek, és nem olvashattam a gimi padjaiban ülve Orsi és Kriszti történetét. De jobb később, mint soha, ugyanis enélkül a történet nélkül tényleg szegényebb lettem volna.  “Papp Dóra: Tükörlelkek (1. rész)” olvasásának folytatása