MEGJELENÉS: 2015
OLDALSZÁM: 376
KIADÓ: L&L
ÉRTÉKELÉSEM: 3/5
Bexi – civil nevén Budai Rebeka – második albumának sikere, egy londoni út és a Nagy Márkkal való el sem kezdődött kapcsolatának vége után hirtelen elveszti a talajt a lába alól. Geriben csalódnia kellett, Márk szóba sem áll vele, de talán a zenei sikertelenségtől rendül meg leginkább. Szerencsére még mindig mellette áll a családja, valamint Anti, Evelin, Körte, az agyontetovált menedzser, és a Fogd be Aszád vérbeli trolljai. Így a szakmai és magánéleti mélypont sem tarthat sokáig…
Sokáig gondolkodtam, hogy írjak-e az Illúzióról bejegyzést, mert elég érdekes a vele való viszonyom. Ugyanis nem tudom, hogy azért nem tetszett-e, mert rosszkor olvastam rossz időben, vagy tényleg minőségileg sokat esett az előző részekhez képest, netalántán én kezdek kiábrándulni a Leiner Laura-féle életérzésből. Ezen a három opción vitatkoztam magamban, és végül arra a megállapításra jutottam, hogy mindhárom kicsit közrejátszik. Egyrészt túl sok minőségi és csillagos ötös regényt olvastam az utóbbi időben, melyhez elég nehéz felérni, másrészt lehet, hogy kezdem unni Laura humorát és stílusát, és ez a rész amúgy sem volt nagyon kiemelkedő. Szóval igen, fájó szívvel mondom, de nekem ez a rész nem jött be, semmilyen pluszt nem adott, a poénok sem voltak már a régiek, és egy részen kívül (mely igazán tetszett) a könyv többi részét végigunatkoztam. “Leiner Laura: Illúzió (Bexi-sorozat 3.)” → olvasásának folytatása