Cover Reveal! Arany János életregénye

Ma egy különleges borítóleplezéssel készült a Könyvmolyképző Kiadó és mi, bloggerek. Ugyanis a szokásostól eltérően kicsit komolyabb vizekre evezünk, és egy magyar irodalmi személyiség életéről készült regény borítóját szeretnénk megmutatni nektek. Nagy öröm számomra, hogy a Könyvmolyképző ilyen könyvekre is figyelmet fordít, főként, hogy így a fiatalabb korosztály is felkapja majd rá a fejét. Szóval íme, itt a regény Arany János életéről.

Egy kis ismertető a szerzőről:

Cselenyák Imre 1957-ben született. Író, zenész, dalszövegíró, librettószerző, az Írószövetség, valamint a Történelmiregény-írók Társaságának tagja. Több mint harminc mű szerzője. Történelmi, korfestő regényei Jean-Pierre Montcassen néven jelennek meg.

Számos irodalmi esten, zenés rendezvényen szerepel mind az országban, mind a határon túli magyarlakta területeken.

On Sai: Esővágy

Nagyon vártam már, hogy végre én is sort keríthessek On Sai karácsonykor megjelent novelláskötetére, hiszen mióta megláttam, azóta tudom, hogy nekem ezt bizony el kell olvasnom. Még annak ellenére is, hogy már tényleg csak különleges alkalmakkor veszek fantasyt a kezembe. Ez pedig pont egy ilyen remek alkalom volt.

Nem mondom, hogy minden novelláért ugyanolyan hévvel lelkesedtem, mert akkor hazudnék. Viszont voltak olyan történetek, melyektől hátast dobtam, vagy éppen olyan szinten lenyűgözött, hogy ismét hatalmába kerített az a “de jó, hogy könyvimádó ember vagyok, mert ha nem lennék, ilyen élményekről maradnék le” érzés. A Scar-novella olvasása után pedig rögtön kedvet kaptam a Szivárgó sötétség-sorozathoz, na nem mintha eddig ne terveztem volna elolvasni (végül is, rajta van az idei alternatív várólistámon, szóval nagy valószínűséggel sort kerítek rá még az év folyamán).

Papírhattyú – gondolatok a könyvről és a kedvenc idézeteim

Ez az a könyv, amit szinte mindenki a Fogoly a sötétben című nagysikerű Könyvmolyképzős könyvhöz hasonlított. “Ha imádtad a Sötét páros-trilógiát, ezt is imádni fogod” olvastam szinte mindenhol tavaly év végén, így hát természetesen nekem is el kellett olvasnom. De tulajdonképpen ez egy teljesen más történet, mégha az alapkoncepció nagyon is hasonló.

Szögezzük le, nekem tetszett a regény, bár kedvencemmé nem vált, de jó kis történet volt nagyon szép gondolatokkal és mondanivalóval. Az olvasási élményből sajnos levont az időhiány, ami miatt egy hónapon keresztül olvastam, de igazából nem is bánom, hiszen elég nagy utat járt be a sztori, így sokkal élvezetesebb volt, mint két-három nap alatt befalni. De talán pont a hosszú időintervallum miatt lehetett volna két-három kötetre nyújtani, így kicsit úgy éreztem, hogy nem tudok eléggé belemélyedni az eseményekbe.

Az elrablós része a regénynek számomra nem volt annyira élvezetes, sokkal jobban tetszett a visszatekintés, na meg a kiszabadulás után történő cselekmények. És imádtam a regény mondanivalóját – hogy a bosszú nem vezet semmire, nem hoz semmiféle megnyugvást, csak elvesz éveket az életből, és közben mindent és mindenkit elveszítesz, aki eddig körülötted volt. Imádtam a regény szerelmi szálját, olyan szívfacsaróan romantikus volt, igen, a dark romance kategória ellenére is. Mindkét főszereplőt megkedveltem a regény végére, noha egyikük se volt túl szimpatikus az elején, de az az út, amit megtettek, az a karakterfejlődés, amin átmentek, megtette a hatását. 

Egy szigorúan tiltott szerelem története

Értékelős poszt írásakor általában mindig amiatt aggódom, hogy nem tudom azokat az érzéseket közvetíteni az embereknek, amiket kiváltott az adott könyv belőlem. Hát most ennél a regénynél ez lehetetlen feladat, ugyanis olyan szintű érzelmi töltettel rendelkezik, hogy képtelenség szavakkal kifejezni. Természetesen Tabitha Suzuma Forbidden című művéről beszélek, amely az egyik legtiltottabb szerelmet veszi górcső alá, azaz a testvéri szerelmet.

Én mindig is imádtam a tiltott “love story-kat”, szóval találkoztam már pár ilyen történettel az életem során, most mégis azt mondom, ez a sztori visz mindent. Nem csak érzelmekben, karakterekben, dramaturgiában, hanem a fő témája is, ami, valljuk be, nem túl gyakori téma, és nagyon keveset lehet róla hallani leginkább ebben a formában. Nagyon örülök, hogy ennyi idősen, már felnőtt fejjel került a kezem közé ez a regény, és nem is véletlenül díszeleg rajta a 18-as karika. Na nem a romantikus és szexjelenetek miatt, mert azok nagyon tanulságosak lehetnek a fiatalabb korosztálynak, főként, mivel nagyon élethűen vannak ábrázolva, hanem leginkább az érzelmi hullámvasút és a mondanivaló az, ami miatt az idősebb korosztálynak ajánlom. Főleg a történet végét ugyanis nem könnyű feldolgozni.

Az év legnagyobb könyves csalódásai

Bár 2016-nak már vége, az évzáró posztoknak azonban koránt sincs. Decemberben ugyanis nem sikerült minden ilyen bejegyzést elkészítenem a bőség zavara miatt (így is extra sok, szám szerint 17 iromány született, kattints ide, ha kíváncsi vagy rájuk). Most olyan könyveket hoztam, melyek 2016-ban csalódást okoztak valamilyen szempontból, egyszerűen mondva többet vártam tőlük, mint amit kaptam. A regények nem kapcsolódnak egymáshoz, sőt, tulajdonképpen teljesen eltérő műfajban vagy stílusban íródtak. Van köztük szépirodalmi regény és botrányosnak kikiáltott könyv is. A közös bennük csupán annyi, hogy nekem nem tetszettek, pedig nagy reményeket fűztem hozzájuk.

Grecsó Krisztián: Jelmezbál

Erről a könyvről már sokszor, sok posztban írtam, így nem is volt kérdés, hogy biztos helye van ebben a listában is. Nem tetszett a regény felépítése, hogy nincs átívelő szál meg dramaturgia, az olvasónak maga kell kibogarászni a dolgokat, amit leginkább úgy lehet, hogy olvasás után még egyszer elolvassuk az egész regényt, és nagyon figyelünk a karakterekre meg a többi apró, háttérben elbúvó dologra. Csalódás volt ez, főleg a pozitív fogadtatása után, ráadásul eléggé felment bennem a pumpa is.