5+1 imádott idézet a Zápor utcából

Már az előző posztban írtam arról, hogy mennyire imádtam a Zápor utcát, és milyen hatással volt rám ez a történet. Olvasás közben pedig jegyzeteltem, és összegyűjtöttem a kedvenc idézeteimet a regényből, hátha ti is jobban a sztori hangulatába kerültök.

szeretet

1. idézet

Nem ő volt a legszebb, legerősebb, legcsinosabb férfi, akit valaha láttam. De ha az ember szeret valakit, megszereti a hibáit is, hogy kicsit hosszabb az orra, vagy cingárabbak a lábai… én így szerettem Samut.

2. idézet

Azt hiszem, mikor feltesszük az első kérdést anyánknak, amire nem tud válaszolni, aznap ér véget az igazi gyerekkor. Utána pedig jön ez a homályos, bizonytalan tapogatózás, mikor hirtelen rájövünk, hogy azok, akikre felnéztünk, nem tökéletesek, és nincs olyan, hogy normális. Ez talán a legijesztőbb. Az ember meg akar felelni, de nem tudja, kinek és miért és hogyan, úgyhogy csak tengődik. “5+1 imádott idézet a Zápor utcából” olvasásának folytatása

Top 5 kedvenc idézetem a Szigor második részéből

Ahogy minden Lakatos Levente-regény, úgy a Szigor 2. része, A pillangók ébredése is tartogatott nem kevés jól eltalált és elgondolkodtató gondolatot. Ezeket olvasás közben összegyűjtöttem, a legnagyobb kedvenceimet pedig toplistába sorolva ebben a bejegyzésben megnézhetitek.

szigor-liza

 

(Olvasd el a könyvről írt értékelésemet is)

 

5. Az életen át tartó magány

Elfogadtam, hogy talán egyedül halok meg. De a magányos haláltól félek. (…) Hiszen a magányos halál azt jelenti, hogy megvolt a lehetőségem rá, én mégis elszalasztottam a boldogságot.

4. Emlékeink

A szép emlékek gyakran a csúfoknál is sanyargatóbbak. Hiszen míg a rossz emlékeket az agy idővel kegyesen megkoptatja, akár ki is törli, a kellemesek örökre nyomot hagynak bennünk, ne adja ég, formálnak is rajtunk. “Top 5 kedvenc idézetem a Szigor második részéből” olvasásának folytatása

Top 5 kedvenc Fodor Ákos-idézetem

Mondtam már, hogy mostanság imádok verseket olvasni? Valahogy meguntam az átlagos regényeket és a szokásos történetvezetést, és jobban esik most rövid szösszeneteket bújni, és időm is inkább van erre, mint belemélyedős sztorikba. Így el is kezdtem költők után kutatni, és Závada Péter után rátaláltam Fodor Ákosra, akiről most csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Egyszerűen fantasztikus, amit művel, és ahogy azt műveli. Új kedvenc műfajom is lett, mégpedig a haiku, amely a japán költészet egyik jellegzetessége: rövid, általában háromsoros versek, de nagyon velősek. És igen, az öt kedvenc ilyen versemet fogom nektek megmutatni, és szándékosan írtam idézetet a címben is. Ugyanis tudom jól, mostanság sokatokat elriaszt a vers szavacska, mert mindenki valami nagyon mély és érthetetlen (értelmetlen) rímes halmazra gondol, pedig valójában egyáltalán nem kell annak lennie. És higgyétek el, sokkal érthetőbb és értelmesebb, mint bármelyik Oravecz Nóra-idézet. Szóval tessék csak Fodor Ákos-verseket olvasni, ha valami rövidre, de velősre vágytok. Nem fogtok csalódni :)

haiku

1. idézet

Van, ki gyönyörű.
Van, kin észre kell venni.
S van, ki attól szép,
hogy hasonlít egy csúfra,
akit szeretek.

“Top 5 kedvenc Fodor Ákos-idézetem” olvasásának folytatása

C. J. Roberts: Epilógus

cj-roberts-epilogus-pdfMEGJELENÉS: 2015
OLDALSZÁM: 232
KIADÓ: Könyvmolyképző
ÉRTÉKELÉSEM: 3/5

Azért írom ezt, mert könyörögtél érte. Tudod, mennyire imádom a könyörgést. Sőt, valószínűleg túl sokat tudsz és túl jól. Ki is vagyok én? Próbálok rájönni. Gyermekként prosti voltam, serdülő fejjel gyilkos, férfinak pedig szörnyeteg. Én vagyok az, aki elrabolta Livvie-t. Én vagyok az, akibe szerelmes. Szerelmes belém. Elég beteg, mi? Persze, a történetünk többről szól, mint amennyit néhány rövid mondat felölelhet, de képtelen vagyok ítélkezni az akkori viselkedésem felett. Te már úgyis megtetted. Azért olvasod most ezt, mert érdekel a sztori többi része. Tudni akarod, mi történt azon a forró nyári éjszakán 2010-ben, amikor a Paseóban találkoztam Livvie-vel. Azon az éjszakán megint a feje tetejére állt az életem. Nem pont úgy történt, ahogy Livvie mesélte. Kesztyűs kézzel bánt velem, amikor előadta a történetünket. Az igazság sokkal… összetettebb.

Annyira nagyon mérges vagyok az írónőre. De komolyan. Egy olyan fantasztikus, eszméletlen, pokolian izgalmas és a női érzéseket igencsak próbára tevő második rész után egy ilyen unalmas, monoton és felejthető harmadikkal zárni a trilógiát? Csalódott vagyok. De nagyon.  “C. J. Roberts: Epilógus” olvasásának folytatása

Elfújta a szél – kedvenc idézetek

Gondolkodtam, hogy írok kritikát erről a világsikerű könyvről, de olvasás után annyi minden kavargott a fejemben, hogy egyszerűen nem tudnám megfogalmazni, mit is érzek a regénnyel kapcsolatban. Nagyon tetszett, és mégsem. Sok-sok dolog nagyon szépen le volt írva, imádtam a gondolatokat, az alapötletet, de mégis hiányolok valamit, amit magam sem tudok megfogalmazni. De mielőtt áthajlana ez a poszt kritikává, inkább jöjjenek a kedvenc romantikus és feminista részleteim a könyvből, melyet a nagy olvasási hévben nem felejtettem el feljegyezni.

elfujta-a-szel-idezet

Szeretlek, érted? Szeretem a bátorságodat, szeretem a konokságodat, szeretem a tüzet, ami benned ég, és a könyörtelenségedet… szeretlek úgy, ahogy vagy. Mennyire szeretlek? Annyira, hogy egy pillanattal előbb el tudtam volna feledkezni a vendégszeretetről és könyörületről, amivel a házadba fogadtál, és hónapok óta kenyeret adtál nekem és a családomnak, el tudtam volna feledkezni a legjobb asszonyról, a legszentebb feleségről, akit férfi valaha a magáénak mondhatott, és magamévá tudtalak volna tenni, itt a sárban, mint valami.. “Elfújta a szél – kedvenc idézetek” olvasásának folytatása