Timothy Kurek: Kereszt a szekrényben

timothy-kurek-kereszt-szekrenyben-pdfMEGJELENÉS: 2013
OLDALSZÁM: 384
KIADÓ: Könyvmolyképző
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5

Timothy Kurek a nasville-i Bibliaövezet egyik szigorú, konzervatív, keresztény gyülekeztében nevelkedett, és korán megtanulta az elkülönülés evangéliumát. De Timothy útját egy szülei által kitagadott, leszbikus lány képében hamarosan keresztezi a világ. Timothyn zavarodottság lesz úrra, vallásos neveltetésével kapcsolatban kételyek és kérdések kínozzák. Timothy rádöbben, hogy csak akkor érezhet együtt a lánnyal, és értheti meg fájdalmát, ha azoknak az embereknek a cipőjébe bújik, akikről azt tanították neki, messziről kerülje őket… Elhatározza, hogy melegnek adja ki magát ország-világ előtt, hogy megtapasztalja, milyen hatással van a melegség bélyege az életére. A Black Like Me hagyományait követő Kereszt a szekrényben egy történet emberekről, hitről, és egy férfi megbotránkoztató kísérletéről, aki Jézust keresi a peremen.

Két éve, e regény magyar megjelenésekor valahogy elkerült engem a gondolat, hogy elolvassam ezt a történetet, nyáron mégis ráakadtam, mikor LMBT könyveket keresgéltem, és akkor rájöttem, hogy el kell olvasnom. Nos, a történet egész felépítését és elmesélését nem így képzeltem el, és lényegében számomra ez jelentette az egyetlen negatívumot, ugyanis olyan szinten töménynek és eseménytelennek éreztem, hogy nagyon lassan ment az olvasása. Igen, igaz történet elmesélése sokszor nem olyan eseménydús, mint egy kitalált sztorié, de olvastam már igaz történeten alapuló könyveket, és azokkal nem volt gond e téren. Igaz, azok nem is foglalkoztak ilyen kemény, elgondolkodtató témával, mint a Kereszt a szekrényben. “Timothy Kurek: Kereszt a szekrényben” olvasásának folytatása

Marie-Aude Murail: Oh, boy!

murail-oh-boy-pdfMEGJELENÉS: 2014
OLDALSZÁM: 192
KIADÓ: Könyvmolyképző
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

Három testvér néhány órája magukra maradt a világban, de megesküdtek, hogy soha senki nem választhatja el őket egymástól. A legidősebb Siméon, tizennégy éves. Cingár, barna szemű. Különleges ismertetőjele: intellektuálisan koraérett, már az érettségire készül. A középső Morgane, nyolcéves. Barna szemű, elálló fülű, osztályelső. Különleges ismertetőjele: a felnőttek minduntalan elfeledkeznek a létezéséről. A legkisebb Venise, ötéves. Kék szemű, szőke, elragadóan bájos. Olyan kislány, amilyet mindenki szeretne magának. Különleges ismertetőjele: forró szerelmi történeteket játszik el a Barbie babáival. A Morlevent gyerekek nem hajlandók a sorsukat az első jöttment szociális asszisztensre bízni. Az a cél hajtja őket, hogy kikerüljenek a gyermekotthonból, ahová elhelyezték őket, és családra leljenek. Két személy lehetne a gyámjuk. Csakhogy eleinte egyiknek sem fűlik hozzá a foga. Aztán meg egyszerre mindkettőnek. De az egyik nem túl rokonszenves, a másik meg felelőtlen, ráadásul… Ja igen! És ez a két személy ki nem állhatja egymást.

Na jó, komolyan mondom, a francia regények valami elképesztőek. Idén már jópárat elolvastam, és egy kivételével mind nagyon tetszett. Ugyanígy van ez az Oh, boy!-jal, mert szinte hihetetlen, mennyire szerethető, bájos ez a regény. Szomorú is, de egyben vicces, meseszerű, mégis nagyon reális problémákat feszeget. Tulajdonképpen ellentétek sorozatából áll, és számomra fel nem fogható, hogy tudta az írónő mindezt 190 oldalba belesűríteni úgy, hogy ne legyen hiányérzetem. Mert minden szál szépen a helyére kerül, ráadásul egyáltalán nem érződik rajta az elkapkodottság. “Marie-Aude Murail: Oh, boy!” olvasásának folytatása

Róbert Katalin: Szívből, színből, igazán

robert-katalin-szívbol-szinbol-igazanMEGJELENÉS: 2014
OLDALSZÁM: 320
KIADÓ: Könyvmolyképző
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

Alex és Lilla testvérek, szeretik egymást, ám mindketten Patrik után vágyódnak.
Patrik azonban nehezen ereszt bárkit közel, édesanyja halála túlontúl fájó, apja elutasítása pedig túl könyörtelen. Úgy érzi, többé nem képes szeretetre senki iránt. Mégis összebarátkozik Alexszel, és a kapcsolat egyre mélyül, egyre fontosabbá válik számára a fiú. Csakhogy neki mindig a lányok tetszettek, és Lilla mellett sokkal vidámabb és könnyebb az élet.
Alex fél a saját másságától és tehetetlen. Miközben próbálja megtalálni az útját, helyt kell állnia azokban a játszmákban is, amelyeket Patrik diktál. Mégsem képes elszakadni a fiútól, és attól a keserves, de gyönyörű szerelemtől, ami hozzá köti.
Lilla féltékenyen figyeli a fiúk hatalmi harcát, de hisz abban, hogy Patrik végül őt választja. A párkapcsolatért kész küzdeni, még akkor is, ha szeretett bátyja a másik fél. És egy nap Patrik végre odafigyel Lillára is…
Ők hárman egy különleges, érzékeny játszmát játszanak, ahol rendkívül nagy a tét: a boldogság.

Most nagyon nehéz szavakba öntenem az érzéseimet, mert nem biztos, hogy ki tudom fejezni, mennyire nagyon tetszett ez a regény, és mekkora hatással volt rám. Nem hiszem, hogy megfelelően át tudom adni a gondolataimat ebben a bejegyzésben, hiszen oly sok minden kavarog most bennem. Erről a regényről csakis kizárólag szuperlatívuszokban lehet nyilatkozni, de ahhoz, hogy mindenki megértse az okokat, bizony el kell olvasni ezt a könyvet, mert a különleges hangulatot és mondanivalót nem lehet visszaadni egyetlen egy bejegyzéssel sem. “Róbert Katalin: Szívből, színből, igazán” olvasásának folytatása

Ryan Loveless: Ethan és Carter

ryan-loveless-ethan-es-carterMEGJELENÉS: 2013
OLDALSZÁM:  242 oldal
KIADÓ: Könyvmolyképző
ÉRTÉKELÉSEM: 3/5

Carter Stevenson folytonos dadogásával és tikkelésével huszonnégy éves korára teljes magányra kárhoztatta magát. Jóllehet, a barátai is azzal nyúzzák, hogy a Tourette-szindrómának rendeli alá az életét, Los Angelesből egy csöndes kaliforniai kisvárosba költözik. Meghúzza magát, kerüli az embereket. Nem is sejti, hogy újdonsült szomszédja, Ethan Hart, hamarosan feldúlja magányát, és kilöki őt a nagybetűs életbe.

Ethan már a kezdet kezdetén megvallja az érzelmeit Carternek, bár közben retteg, hogy agysérülése kettejük közé áll, noha Ethan sokkal fogékonyabb az érzelmekre, mint az átlag. Carternél sokkal több forog kockán: ő többször megégette magát, és nem szeretné, ha megint összetörnék a szívét.

Ethan minden alkalmat megragad arra, hogy bebizonyítsa, ő és Carter összetartoznak. Aztán Ethan tragikus hírt kap. Végső kétségbeesésében Carterhez fordul segítségért. Vajon Carter kiállja a próbát?

Ezt a könyvet is már a megjelenésétől fogva készültem elolvasni, de valahogy mindig a “majd elolvasom” kategóriába raktam. Véletlenül még az idei várólista-csökkentésből is kihagytam, amire csak utólag jöttem rá, de ez persze nem akadályozott meg abban, hogy elolvassam most. Az viszont biztos, hogy nagyon sokat vártam e regénytől – talán túl sokat -, és sajnos csalódnom kellett.

Aki egy kicsit is ismeri a blogot, az tudja jól, érdekelnek a meleg történetek. Mindig is érdekelt a téma, még annak ellenére is, hogy számomra nem aktuális. Viszont mostanság úgy alakult, hogy valami egészen érdekes véletlen folytán rengeteg homoszexuális emberrel ismerkedtem meg, és szinte az életem minden területén akadnak meleg ismerőseim. Ezért is szeretnék minél naprakészebb lenni a témában, és pont ezért szeretem az ilyen történeteket. Csak sajnos az Ethan és Carter nem hozta azt a színvonalat, amit elvártam volna egy ilyen jó fülszöveg után. “Ryan Loveless: Ethan és Carter” olvasásának folytatása

Jodi Picoult: Gyere haza

jodi-picoult-gyere-hazaMEGJELENÉS: 2012
OLDALSZÁM: 472 oldal
KIADÓ: Athenaeum
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

Zoe Baxter sikeres és elismert zeneterapeuta, hangszereivel és énekével számtalan beteg embernek segít a gyógyulásban. Számára mégiscsak egy dolog igazán fontos: az hogy számtalan sikertelen próbálkozás után végre anya lehessen. Amikor újra bekövetkezik a tragédia, férje helyett újonnan megismert barátnője, Vanessa lesz az, aki kiáll mellette, kapcsolatuk pedig őszinte szerelemmé alakul. Szembe kell nézniük azonban a kirekesztettséggel és azzal, hogy milyen mérhetetlen akadályokat kell leküzdeniük ahhoz, hogy a társadalom családként tekintsen rájuk. A szerző hetedik magyarul megjelenő regényében ismét szívhez szólóan ábrázolja e különös szerelem rezdüléseit és a legőrjítőbb fájdalmat, amit egy anya átélhet: ha le kell mondania gyermekéről.

Már körülbelül tíz perce ülök a laptop előtt, és próbálom elkezdeni ezt a bejegyzést, hogy szavakba öntsem azt, amit valójában gondolok erről a könyvről, de mégsem tudok belekezdeni. Egyszerűen olyan sok kósza gondolat és mondat kering most az agyamban, hogy nem tudok rendet tenni köztük. Túl sok volt ezt a történet, de ez a “sok” a lehető legjobb értelemben értendő: sírtam, nevettem, izgultam, mérgelődtem, meglepődtem és drukkoltam az egész sztori olvasása alatt, de leginkább elgondolkodtam. Így pedig nehéz elkezdeni bármit is.

Akkor tehát leszögezném, ez az első Jodi Picoult-könyv, amit a kezembe vettem. Igaz, még májusban fogtam neki a történetnek, de aztán a magyar Katona André-féle melegsztorira voltam kíváncsi, és megfogadtam, hogy csak kicsit később térek vissza ehhez a történet, mert bármennyire is pártolom a melegeket, a jóból is megárt a sok. Akkor persze fogalmam sem volt, hogy mennyire nem hasonlít ez az eddig olvasott melegsztorikhoz, és hogy nemcsak a homoszexualitás a fő konfliktus a regényben. “Jodi Picoult: Gyere haza” olvasásának folytatása