Emma Donoghue: A szoba

emma-donoghue-szoba-pdfMEGJELENÉS: 2011
OLDALSZÁM: 388
KIADÓ: Alexandra
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

Az ötéves Jack számára a Szoba maga a világ. Itt született, és Anyával együtt itt eszik, játszik, alszik és tanul. Jack képzeletét számtalan csoda foglalkoztatja – a tojáshéjakból épített kígyó az Ágy alatt, a Tévében látott képzeletbeli világ, a kuckó a Szekrényben, a ruhák között, ahová Anya esténként lefekteti, hátha jön Patás…
A Szoba Jack számára az otthont jelenti, de Anya számára börtön, ahol tizenkilencéves kora óta -hét esztendeje- raboskodik. A Jack iránt érzett szeretetből egy egész életet épít fel a kisfiú számára tizenkét négyzetméteren. Ám ahogy Jack kíváncsisága egyre nagyobb, úgy nő Anya kétségbeesése is, hiszen tudja, hogy a Szoba hamarosan szűk lesz kettőjüknek.
A történet, amely Jack egyszerre megható és vidám előadásában bontakozik ki, a szívfacsaró körülmények közepette is legyőzhetetlen szeretetről, az anya és gyermeke közötti elszakíthatatlan kötelékről mesél. Megrázó, felemelő és magával ragadó regény, amely mindvégig mélyen emberi és megindító marad.

Új könyvvel bővült a kedvenceim listája, ami számomra azért volt annyira meglepő, mert nem hittem volna, hogy egy ötéves fiú szemszögéből megírt regény ennyire a hatalmába tud keríteni. Pedig féltem ám ettől a könyvtől, talán azért is húztam-halasztgattam az olvasását és estem neki majdnem az utolsóként az idei várólistámról. De a kellemes meglepetések mindig nagy örömöt tudnak hozni a mindennapokba, noha maga a történet bizony egyáltalán nem tartozott a tündérmesék közé. “Emma Donoghue: A szoba” olvasásának folytatása

Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet

elakado-lelegzetMEGJELENÉS: 2013
OLDALSZÁM:  494 oldal
KIADÓ: Maxim
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5

Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat… Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről, és a törékeny reményről. A Reason to breathe a nagy kritikai elismerést aratott Breathing-sorozat első kötete.

Nagy robajjal tört be Magyarországra ez a könyv, nem is csoda, hiszen külföldön már számtalan elismerő kritikát és nagy népszerűséget ért meg a könyves trilógia első része. Így hát jómagam is hatalmas elvárásokkal ugrottam az olvasásába, és kritikus szemmel figyeltem azt a mély és komoly mondanivalót, amit ígértek a regény beharangozói. És hogy csalódtam-e?

Tulajdonképpen az elejében picit igen. Eléggé vontatottan és közhelyesen indult, számomra pedig irreálisan hatalmas kontraszt volt a szörnyű magánélet és az amerikai tinifilmbe illő gimi közt. De aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy nem szívesen szakadok el a regénytől, és onnantól az én véleményem is átfordult rosszból jóba.

Emma kitűnő tanuló és élsportoló, aki ennek ellenére minél kevesebb figyelmet próbál magára vonzani. Megszállottan várja a középiskola végét, hogy egy jónevű egyetemen új életet kezdhessen, és mindent megtesz ennek érdekében. Egyetlen barátnője van, a népszerű Sara, egyébként senkit nem enged magához túl közel. Tulajdonképpen ránézésre egy beképzelt, öntelt lánynak néz ki, aki nem hajlandó senkivel sem barátkozni a suli legmenőbb csaján kívül. De a látszat itt is csal, hiszen Emma valójában egy borzalmas fizikai és lelki terror élő céltáblája. Apját ugyanis még kiskorában elveszítette, anyja bánatában az alkoholba menekült, így a nagybátyjáékhoz kerül, ahol a testi és lelki erőszak mindennapossá válik.

Te egy nagy nulla vagy, és nagy nulla minden, amit csinálsz! Ne képzeld, hogy valaha is több lehetsz annál a kurvánál, aki vagy!

Igazából nem gondoltam volna, hogy egy Young Adult regényben ilyen szintű lehet a brutalitás. Aki azt hitte, hogy csak említésre kerül egy-egy támadás, az nagyot tévedett, hiszen az írónő rendkívül érzékletesen írta le Emma kínjait és szenvedéseit. Sokszor éreztem úgy, mintha engem bántanának, annyira beleéltem magam, és néha készakarva futottam át a sorokon, mert nem bírtam végigolvasni. De annak örülök igazából, hogy az írónőnek volt bátorsága ilyen témával foglalkozni egy ilyen műfajú regényben. A családon belüli erőszak még a mai világban is tabunak számít, mindenki tud róla, hogy létezik, de csak nagyon kevesen mernek foglalkozni vele, így örülök, hogy e regény által a fiatalabbak is betekintést nyerhetnek a dologba – azok, akik nem sokat tudnak róla, és azok, akikkel már történt ilyesmi, talán tanulnak ebből és mernek kérni segítséget. 

Már maga a borító is telitalálat. Első ránézésre én sem tudtam volna megmondani, hogy mit akar jelenteni az ajtó, de a regény olvasása közben megvilágosodott: hát persze, hogy a zárt ajtók mögött folyó erőszakot akarta szimbolizálni! Boldog vagyok, hogy még a borító is hangsúlyozza a regény mondanivalóját, még akkor is, ha az olvasó csak az olvasás közben jön rá a titok nyitjára, ahogy jómagam is tettem.

De persze nem csak a brutalitás játszik szerepet a könyvben. Emma életébe ugyanis beköszönt a szerelem az új fiú, Evan által. A lány persze magának sem meri bevallani az érzéseit, főleg attól fél, hogy kiderül csúnya titka a fiú előtt, vagy éppen otthon ütheti meg méginkább a bokáját a boldog párkapcsolat miatt. Ami kimondottan tetszett, hogy az ébredező testi vágyat is rendkívül érzékletesen írta le az írónő, üdítő volt ez a sok testi kín után. Örültem, hogy Emmának sikerült ezt is megtapasztalnia a sok rossz mellett. Egyébként néha meglepett a lány viselkedése, egy-két dolog felett nem tudok napirendre térni, és itt most Drew-ra gondolok, de betudom annak, hogy így legalább nem annyira közhelyes, és kissé valóságosabb is, ahogy Emma mindemellett keresi a vigaszt, és már dúlnak benne a hormonok.

Összeségében véve megrázó könyv volt, a vége pedig egyenesen ütött. Mi mást mondhatnék, amit ilyenkor szoktam: várom már, bizony nagyon várom a folytatást.