Emma Donoghue: A szoba

MEGJELENÉS: 2011
OLDALSZÁM: 388
KIADÓ: Alexandra
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

Az ötéves Jack számára a Szoba maga a világ. Itt született, és Anyával együtt itt eszik, játszik, alszik és tanul. Jack képzeletét számtalan csoda foglalkoztatja – a tojáshéjakból épített kígyó az Ágy alatt, a Tévében látott képzeletbeli világ, a kuckó a Szekrényben, a ruhák között, ahová Anya esténként lefekteti, hátha jön Patás…
A Szoba Jack számára az otthont jelenti, de Anya számára börtön, ahol tizenkilencéves kora óta -hét esztendeje- raboskodik. A Jack iránt érzett szeretetből egy egész életet épít fel a kisfiú számára tizenkét négyzetméteren. Ám ahogy Jack kíváncsisága egyre nagyobb, úgy nő Anya kétségbeesése is, hiszen tudja, hogy a Szoba hamarosan szűk lesz kettőjüknek.
A történet, amely Jack egyszerre megható és vidám előadásában bontakozik ki, a szívfacsaró körülmények közepette is legyőzhetetlen szeretetről, az anya és gyermeke közötti elszakíthatatlan kötelékről mesél. Megrázó, felemelő és magával ragadó regény, amely mindvégig mélyen emberi és megindító marad.

Új könyvvel bővült a kedvenceim listája, ami számomra azért volt annyira meglepő, mert nem hittem volna, hogy egy ötéves fiú szemszögéből megírt regény ennyire a hatalmába tud keríteni. Pedig féltem ám ettől a könyvtől, talán azért is húztam-halasztgattam az olvasását és estem neki majdnem az utolsóként az idei várólistámról. De a kellemes meglepetések mindig nagy örömöt tudnak hozni a mindennapokba, noha maga a történet bizony egyáltalán nem tartozott a tündérmesék közé.