Amir Ahmed Nasszer: Én és az iszlám

MEGJELENÉS: 2014
OLDALSZÁM:  380 oldal
KIADÓ: Atlantic Press
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5

Öngyilkos merénylő vagy Al Kaida terrorista lehetett volna a kis Amirból, ha szülei nem látják be időben, hogy a vallási iskolákban hirdetett radikalizmus egy életre eltorzíthatja gyermekük lelkét. Véletleneken múlott, hogy az ő kezében a „bombát” végül egy internethez csatolt komputer jelentette.

Amir Ahmed Nasszer 25 évesen lett az arab világ legismertebb bloggere, és 27 évesen írta meg saját átváltozásainak izgalmas történetét ebben a könyvben, mely aligha véletlenül lett hónapok alatt világsiker.

Az Én és az iszlám voltaképpen az Arab Tavasz szellemi előtörténete. Lefegyverzően őszinte és izgalmas beszámoló az útjukat kereső muszlim fiatalok kétségeiről, lelki gyötrelmeiről és szabadságvágyáról. Egyszersmind behízelgően őszinte és felemelő memoár arról, hogyan nyitotta fel egy ifjú arab szemét a szélesebb világra a bloggolás és az internet.

Ezt a bejegyzést szeretném mindjárt azzal kezdeni, hogy elmondjam, tizenéves korom egyik legmeghatározóbb könyveként a Lányom nélkül soha című igaz történeten alapuló regényt emlegetem mindmáig, amely az arab világ poklát mutatja be egy ártatlan, fogságba esett amerikai nő szemszögéből. Mikor figyelmembe ajánlották az Én és az iszlám című önéletrajzi könyvet, azonnal felkaptam rá a fejem, hiszen rögtön ez a történet jutott eszembe róla. Rögtön azt reméltem, hogy egy más szemszögből elmesélt történet ugyanerről a dologról majd árnyaltabb képet fest a képzeletemben, és persze tágítja a látókörömet is. Hogy sikerült-e másabb képet festeni a Közel-Kelet kultúrájáról és magáról az iszlámról e könyv elolvasása után? Ezt nem igazán tudom csak egy igennel vagy nemmel elintézni.