James Dashner: Az útvesztő

MEGJELENÉS: 2012
OLDALSZÁM: 364
KIADÓ: Cartaphilus
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5

Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül.
EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK…
…megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is.

Mostanság mintha elkerülnének engem a nagyon felkapott regények, vagy éppen tudat alatt szándékosan kerülöm el őket. Viszont úgy gondoltam, ideje újra esélyt adni nekik, és a választásom Az útvesztőre és a Beavatottra esett, Molyon pedig meg is kérdeztelek titeket, hogy a kettő közül melyiket ajánlanátok jobban. Őszintén bevallom, az én szívem (illetve a kíváncsiságom) Az útvesztő fele húzott, és szerencsére a többség is ezt ajánlotta nekem, tehát egyértelmű volt, melyiket fogom elolvasni. Na és hogy végül mennyire is tetszett ez a túlhype-olt könyv? Hát, sajnos csalódnom kellett…