Minikritika: Titkolni bolondulásig & Tampa & Vértestvérek

Ezen a héten három rövidebb regényt is sikerült elolvasnom (vagyis 4 regényt fejeztem be, viszont a negyedikről később), de sajnos egyikről se tudnék nagyon hosszú kritikákat írni, így úgy gondoltam, most egy újfajta poszttal jelentkezem. A három regényről három minikritikát írok, körülbelül olyasmit, mintha Moly.hu-ra értékelnék, és nem “rendes” posztformátumban teszem. Remélem azért ez a stílus is bejön nektek, és majd máskor is szívesen olvastok minikritikákat tőlem.

Jessica Park: Flat-Out Matt – Titkolni bolondulásig

Értékelésem: 5/5

Tavaly nagyon szerettem a Szeretni bolondulásig című könyvet, és hát tudjátok, nem nagyon szoktam olyan “folytatást” elolvasni, ahol ugyanazon történet más szereplő szemszögéből játszódik. Hát ezen esetben muszáj volt kivételt tennem, mivel rettentően kíváncsivá tett az, milyenek is lehetnek Matt gondolatai, és miért választja ezt az alternatív utat. Mivel kisregény, szerencsére csak pár fontosabb és érdekesebb jelenet lett Matt szemszögéből is felvázolva, és az írónő sokunk örömére kiegészítette a sztorit egy előzmény- és egy utójelenettel. Istenem, de élveztem én az egész regényt, de leginkább utolsó fejezeteket! Számomra annyira szívbemarkoló, léleksimogató, megrendítő volt, hogy még olvasás után napokig mosolyogva gondoltam Mattre, a tökéletesen tökéletlen kockafejű főhősre. Annyira valósághűre írta meg az írónő Matty karakterét, hogy mindvégig elhittem, egy ilyen pasi bármikor betoppanhat az ember életébe, és meg tudja dobogtatni bármelyik lány szívét. Tökéletes kiegészítő kötete volt ez a Flat-out Love-nak, minden rajongónak erősen ajánlom.

Emma Becker: M

MEGJELENÉS: 2013
OLDALSZÁM: 430
KIADÓ: Athenaeum
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5

Korunk Lolitája: egy fiatal lány szenvedélyes és titkos kapcsolata egy családos, középkorú férfival. A húszéves és gondtalan Ellie Párizsban megismerkedik Monsieur-vel, akivel szenvedélyes légyottok sorába bonyolódnak, mindig ugyanabban a hotelszobában, minden kedden. Ellie az apró részletekre kiterjedően jegyzi le kettőjük túlfűtött kapcsolatának történetét, illetve beszámol a mindkét nemmel folytatott egyéb erotikus élményeiről. Szerelmes sms-ek, elsuttogott telefonüzenetek és erotikus E-mailek formájában kibontakozó, megdöbbentő és provokatív fejlődésregény, egy fiatal lány négy hónapig tartó utazása mennyből a pokolba, tragikus és kiszámíthatatlan következményekkel. Az erotikus, irodalmi értékű könyvek női olvasóinak kötelező!

Ez a regény már tavaly nyár óta foglalkoztatott, mikor is kinyitottam a könyvesboltban a könyvet, és mindjárt egy szokatlan, minden gátlásosságot nélkülöző, szókimondó szexjelenet tárult elém. Végül aztán a sok halasztgatás után ráraktam a várólistás polcomra, és hát úgy hozta a sors, hogy idén ez lett az első regény, melyhez legelőször kedvet kaptam. Egyáltalán nem bántam meg, hogy ezzel kezdtem az idei esztendőt, na meg a vizsgaidőszakot, ugyanis tökéletes kikapcsolódást és egy csomó elgondolkodtató momentumot kaptam általa.

Rachel van Dyken: Egyetlen

MEGJELENÉS: 2014
OLDALSZÁM: 296
KIADÓ: Athenaeum
ÉRTÉKELÉSEM: 3/5

Kiersten elsőéves az egyetemen. Még sosem találkozott senkivel, aki a rémálmait elűzte volna, de olyannal sem, akit ha meglát, a szíve hevesebben kalapál. A beiratkozáskor azonban összefut egy fiúval – szó szerint –, akitől nemcsak kalapál a szíve, hanem egyenesen kiugrik a helyéről. Weston, az egyetemi focicsapat nagymenője sok lánnyal találkozott már. Volt olyan is, aki szexuális zaklatással vádolta. Már éppen nyugvópontra ért volna az élete, erre besétál az ajtón egy elsőéves, akinek vadító vörös hajzuhataga van, és zöld szemében olyan titkok csillognak, amelyeket azonnal meg akar fejteni. Rachel Van Dyken Egyetlen trilógiájának első kötete egy nem mindennapi páros történetét meséli el. Megvédhet-e a szerelem a rémálmoktól? És mi történik, ha a halálos kórral kell szembenézni?

Ezt a könyvet azért olvastam el, mert egy könnyed, romantikus New Adultra vágytam így az őszi szünetre, ellensúlyozva a mindenszentek komor és szomorú ünnepét. Hát, nem éppen a legmegfelelőbb könyvet választottam, hiszen az Egyetlen egyszerre volt gusztustalanul mézesmázos és gyönyörűen szomorú.

Augusztusban megfogadtam, hogy nem fogok több rákosokról szóló könyvet olvasni, hát naná, hogy akaratlanul is belebotlottam azóta kettőbe, mindezek ellenére ez a regény volt köztük a legkevésbé tragikus, és még sírni sem sírtam. Ha nem számítjuk, hogy néha sírhatnékom volt egy-egy eltúlzott, nem reális húzás után. Na de inkább kezdjük a legelején.

Jodi Picoult: A nővérem húga

MEGJELENÉS: 2007
OLDALSZÁM: 372
KIADÓ: Athenaeum
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család.
A legidősebb testvér, Jesse már a „sötét oldalon” jár, a középső lány súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig – a tudomány jóvoltából – eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna beperli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul.
A lelki örvények egyre lejjebb húzzák a jogászból lett főállású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyereket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elveszettnek hitt kedvesét is.
A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyors léptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne.
A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi.

E könyv olvasása közben megfogadtam, hogy soha többet nem olvasok rákosokról szóló könyvet. Pontosabban olyan könyveket, ahol a rák a központi téma, és ilyen szinten tárgyalja az egészet, illetve aköré épül az egész történet. Naná, hogy közvetlenül ezen regény után belefutottam (igaz, akaratlanul) mégegy rákos történetbe, de szerencsére ott már nem rendített meg annyira a dolog, mint itt. Mert ezt a történetet végig lehet sírni és nevetni. Igen, mindkettő egyszerre, ugyanis a szomorú pillanatokat felváltja az édes-keserű humor, csak hogy a kontraszt meglegyen, és hogy te egyszer bőgj, aztán a könnyek közt még nevess is egy kicsit.

Emma Chase: Behálózva

MEGJELENÉS: 2014
OLDALSZÁM: 320
KIADÓ: Athenaeum
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5

Drew sokat tud a nőkről, de nem eleget. Drew Evans igazi főnyeremény. Szívdöglesztő, rámenős, gazdag, egyszóval olyan pasi, akinek mosolyáért New York legtökéletesebb alakú hölgyei örömmel ledobnák magukról a trendi kis koktélruhát, és még nagyobb örömmel hagynák el megunt férjeiket. Ő a társasági élet központja, a cég titkos reménysége, a család mintapéldánya, de egy napon eltűnik a színről, és jó oka van rá. Állítólag lázas betegen fekszik és kúrálja magát. De ugye ezt a dumát egyikünk sem veszi be? Katherine Brooks éles eszű, állhatatos és gyönyörű. A siker érdekében mindenen és mindenkin átgázol, ha kell. Drew és Kate gyönyörű pár lehetnének. Ha nem gyűlölnék egymást minden erejükkel. Ha nem vágynának egymásra minden porcikájukkal. Vajon ki kerül ki győztesen kettőjük világraszóló párharcából? Ki engedelmeskedik kinek, ki a főnök az ágyban és ki a cégben?

Ezt a könyvet nem terveztem elolvasni, noha olyan sokan áradoztak róla már, azonban, mikor megtudtam, hogy egy pasi szemszögén keresztül tárul elénk a történet, azonnal rávetettem magam. Hát igen, ezzel engem aztán meg lehet győzni, ugyanis nemcsak a férfi írókat kedvelem, de azt is imádom, ha férfi szemszögén keresztül olvashatunk egy teljes történetet, és nemcsak váltott, férfi-női nézőpontban. Egyszóval minden megvolt, hogy imádjam ezt a könyvet, valahogy mégsem győzött meg annyira, hogy örök kedvenccé nyilvánítsam. Egyszer olvasós, laza, kikapcsolódós könyvvé azonban annál inkább.