A lista

manon-fargetton
Az írónő

Imádom a francia regényeket. Van a francia szerzők stílusában valami, ami nekem különösen tetszetős, talán az a fajta őszinteség és szókimondás, ami az amerikai íróknál nekem hiányzik. Emlékezzünk vissza csak az Oh, boy-ra, A csodák idejére vagy a No és én-re, de ott van például Emma Becker M-je is. Mind imádnivalóan őszinte. Ezért amint francia könyv jelenik meg a Könyvmolyképzőnél, én azonnal lecsapok rá. Nem volt ez másként Manon Fargetton A lista című művével sem.

Nos, nem azt vártam ettől a regénytől, amit kaptam, mégsem csalódtam. Sőt, mondhatjuk rá, nagyon is tetszett, hiszen imádtam a regény felépítését, a szereplőket, az írónő stílusát, és magát a sztorit is. Valahogy mégis hiányérzetem van. Nem éreztem azt az olvasás után, hogy nagyon sokat kaptam ettől a regénytől, vagy hogy több lettem azáltal, hogy elolvastam. Igazából egy élvezhető, szerethető, könnyű, együltő helyben is elolvasható könyvecskéről van szó, amely bizony hordoz magában értéket, hiszen nem kevés erkölcsi kérdést feszeget. De valójában ezekkel a dolgokkal én már találkoztam az egyetemi tanulmányaim során, szóval sok újat nem tudott adni ez a “mennyire avatkozhatunk be a természetbe és az evolúcióba mi, emberek” kérdéskör. Talán ha gimnazistaként olvasom ezt a regényt, akkor sokkal több újdonságot és elmélkedést nyújtott volna, ezért ajánlom elsősorban a a fiatalabb korosztálynak, akik érdeklődnek a génmanipulációk, na meg az Istent játszó emberek viselkedése iránt.  “A lista” olvasásának folytatása

Egyszer volt egy Zakály Viki

Aki már régóta követi a blogom, az tudhatja, mennyire imádom immár csaknem három éve Zakály Viki első regényét, a Szívritmuszavart, majd annak folytatását, a Hanna örököt. Ezért aztán nagy boldogsággal töltött el a tudat, hogy végre megjelenik Viki új regénye, ezúttal immár a Libri Kiadónál, pontosabban annak újonnan nyílt albrandjénél, az Insomniánál. Nagyon nagy kíváncsisággal vetettem bele magam az olvasásba, bár igazából elvárásaim nem voltak az új regényhez, inkább a hagyom magam meglepni módszert választottam. És igen, tényleg meglepődtem, sokszor és sok helyen, csak nem mindig pozitívan.

zakaly-viki

A bevezető rész fura volt, nem igazán tudott lekötni, és kicsit olyan “magyar szerzősen” erőltetett is, ami alatt azt értem, hogy a kezdő magyar szerzők frázisait, kliséit puffogtatta el. Viszont aztán ahogy haladtunk előre a történetben, és belépett Gábriel a képbe, én ott elfelejtettem minden eddigi bajom, és hirtelen azt vettem észre, hogy ez az egész mennyire jó és egyedi ötlet, na meg hány egyedi és nagyon jól eltalált gondolat és párbeszéd folyik le a két főszereplő közt. Nekem akkor színtiszta élvezet volt az olvasás, gyorsan is haladtam vele, noha többször is visszalapoztam újraolvasni a kedvenc beszólásaimat. Ezenkívül voltak benne nagyon érdekes és tanulságos gondolatok is, főként a jó emberismerő Gábriel részéről, szóval emiatt azokat a részeket imádtam. “Egyszer volt egy Zakály Viki” olvasásának folytatása

Telenovella, casting és egy magyar ifjúsági regény

Elképzeltétek már, milyen lehet egy sorozat tinisztárjává válni egyik percről a másikra? Ugye ti is álmodoztatok már erről? Bevallom, én 13 évesen nemcsak, hogy álmodoztam, de bele is írtam magam az egyik kedvenc argentin szappanoperám forgatókönyvébe, annyira szerettem volna az ottani kitalált karakterek közé tartozni. Nos, ha hozzám hasonlóan szeretitek ezeket a dolgokat, akkor Szirmay Ágnes könyvét nektek találták ki. Ebben az ifjúsági regényben ugyanis valóra válik minden álom: két főszereplőnk, Viru és Dé hétköznapi 16 évesekből hirtelen az ország legnézettebb sorozatának tiniszínészeivé válnak.

Imádom a kortárs magyar ifjúsági regényeket, és elképesztően örülök, hogy mostanság ez a műfaj a virágkorát éli, és jobbnál jobb könyvek jelennek meg a magyar piacon. Egyet viszont nagyon sajnálok, hogy nem tízévvel előbb jött ez a hullám, mert akkor nemcsak Meg Cabot könyveit olvastam volna, hanem hazai tájról is tudtam volna csipegetni. Így viszont kénytelen vagyok jócskán felnőtt fejjel bepótolni az elmaradást, s míg az amerikai Young Adult irodalomtól egyre inkább kezdek irtózni, úgy szeretem meg a magyar ifjúsági regényeket.  “Telenovella, casting és egy magyar ifjúsági regény” olvasásának folytatása

Történet egy hajléktalan lányról és két magára hagyott fiatalról

Annyira szeretem a francia könyveket! Főleg azokat a francia könyveket, amiket a Könyvmolyképző Kiadó ad ki. Rövidek, velősek, nagyon fontos társadalmi témát boncolgatnak, ráadásul mély mondanivalójukkal ütnek, mint az állat. Ilyen volt a No és én című regény is, ami azért volt különleges, mert Ti ajánlottátok. Ugyanis mikor megírtam Rövid regények, melyeket imádni fogsz című bejegyzésemet, utána aktívan kezdtem keresni a hasonló műveket, és megkérdeztem különböző helyeken, hogy miket ajánlanátok. Valaki ezt ajánlotta, és az én érdeklődésemet bizony azonnal felkeltette. És hogy mennyire tetszett? Mondjuk úgy, egyáltalán nem csalódtam.

Nem hittem volna egyébként, hogy ilyen mély mondanivaló van becsomagolva az amúgy első pillantásra lájtosabbnak ígérkező sztoriba. Végülis ifjúsági regény, a fülszövegben is tizenhárom éves lányt emlegetnek, csak éppen Lou koraérett, így nem is egy átlagos kistini problémáról fog szólni a történet. Lou ugyanis felfigyel egy hajléktalan lányra, No-ra, akiről aztán kiselőadást is készít az iskolában. Viszont ez a sztori itt még nem ér véget, épp csak most kezdődik el. Mert az iskolás lány aztán próbálja felkarolni No-t, és itt ütközünk egy komoly társadalmi kérdésbe: vajon sikerül-e új életet kezdenie egy hajléktalannak? Van-e kiút abból a rothadó világból, amiben No is él? Létezik-e újrakezdés? “Történet egy hajléktalan lányról és két magára hagyott fiatalról” olvasásának folytatása

Megszületett a kortárs magyar Young Adult krimi

Sosem hittem volna, hogy megérem ezt az időt is: végre nemcsak csajos, romantikus, vicces, poénos vagy éppen tanulságos magyar ifjúsági irodalmat tudhatunk magunkénak, hanem egy igazi kalandos, izgalmas, laza ifjúsági krimit is. Igen, nem másról beszélek, mint Varga Bálint Váltságdíj nélkül című regénysorozatáról, melynek első része számomra hatalmas meglepetés volt a lehető legpozitívabb értelemben. Végre, végre, végre. Állandóan csak ezt hajtogattam magamban olvasás közben, ugyanis úgy kellett ez nekem, mint egy falat kenyér. Főleg a Nagy Nyári Olvasási Válságban. És talán sokat elmond az is a könyvről, hogy amilyen nehezen kezdtem bele, két nap alatt ki is olvastam.

varga-balint “Megszületett a kortárs magyar Young Adult krimi” olvasásának folytatása