Ifjúsági magazinok régen

Tudom, tudom. Nem igazán könyves téma, de valahogy azért mégiscsak ehhez kapcsolódik, hiszen a magazinolvasás is olvasás, én pedig régen, tinikoromban a könyveken kívül ezeket is szívesen olvastam. Főleg, mikor még nem igazán volt internet, vagy ha volt is (nekünk pont 2004 őszén lett beszerelve a régi modemes-tárcsázós-csigalassú fajta), akkor még nem terjedtek el az igazán jó tartalmak, senki nem írt blogot, nem léteztek hírportálok, szóval még leginkább magazinokból tájékozódtunk. Ezeket az újságokat pedig gondosan elraktam a szekrény mélyére, hogy megőrizzem az idősebb énemnek is. És milyen jól tettem!

Még javában nyár volt, mikor előkotortam ezeket a magazinokat a szülői házban, aztán felcipeltem őket az albérletbe, hogy majd csinálok belőlük videót. De végül itt is a szekrényben landoltak. Pár hete viszont ismét a kezembe kerültek, és láss csodát, végül tényleg kedvet kaptam mélyebben belevetni magam, és nosztalgiázós videót készíteni. IMÁDTAM! Tényleg nagyon jó volt visszarepülni kicsit az időben, milyen is volt, mikor én voltam 12-13 éves… Talán pár mostani tinit érdekelhet, milyen is volt abban az időben tinédzsernek lenni, mikor is ők születtek. A velem egykorúak meg velem együtt nosztalgiázhatnak a trapézgatyák, hegyesorrú csizmák korában, és hogy milyen is volt még ezekből a magazinokból tájékozódni a szexualitásról :)

Reklámok

Miért nem írok már könyvértékeléseket?

Most hogy kicsit visszatért a blogoláshoz való kedvem, beszéljünk egy kicsit a könyvértékelésekről, ami végül is egy könyves témájú blog lényege.

Na de miért is nem írok könyvértékeléseket vagy éppen készítek booktalkokat?

A válasz egyszerű: mert már nagyon kevés regényről tudok igazán jó bejegyzéseket írni (és a jót itt nem arra értem, hogy végigdicsérem az adott könyvet). Nem vagyok kritikus, soha nem tartottam ezeket a posztokat igazi kritikáknak (noha annak neveztem őket, de hát, értitek… :D), inkább olyan benyomásposztok voltak ezek. Az, hogy milyen érzéseket váltott ki az adott alanyunk, miket tartottam szembeötlő hibáknak, miken lepődtem meg teljesen, mennyire ragadott magával az író stílusa, mennyire volt hiteles az egész. És ami a legfontosabb, adott-e valami újat a történet. Mert igen, szeretem azt érezni, hogy több lettem egy regény olvasása által, és ez nagyszerűen megmagyarázza azt a tényt is, hogy miért nem tudom egymás után az ezerötszázhuszadik New Adult-regényt elolvasni. Continue reading “Miért nem írok már könyvértékeléseket?”

STORYTIME: Az első magyar könyves meglepidoboz kicsomagolása

Október 13-án, avagy péntek 13-án, avagy a 25. szülinapomon (muhaha) végre lelepleződött az első magyar könyves meglepetésdoboz, és az első egy (!) óra alatt el is fogyott a készlet a webáruházból. Azt hiszem, ez sokmindent elmond, de hogy pontosan miről is van szó, azt most bővebben kifejtem.

Mikor körülbelül egy hónapja kaptam egy mailt, hogy elküldenék nekem az első ilyen könyves boxot egy videóért cserében, rettentően megörültem, hiszen már nagyon vártam, hogy legyenek ilyesfajta meglepidobozok könyves verzióban is. Én eddig csak beauty típusú boxokat ismertem, és bár hallottam, hogy Amerikában bőven vannak ilyenek könyvesben is, de még sose láttam. És bevallom őszintén, utána sem néztem meg, hogy milyen az amcsi verzió, mert meglepetést akartam. Tényleges meglepetést.  Continue reading “STORYTIME: Az első magyar könyves meglepidoboz kicsomagolása”

Hová tűntem?

Talán észrevettétek, hogy egy hónapja nem volt friss poszt a blogon, de igazából már az azt megelőző hónapban is nagyon kevés posztot írtam. Hogy mi is ennek az oka?

Ötlethiányom van, a megszokott, sima posztokat untam írni, és már nem jutott eszembe több újdonság és egyedi tartalom. Most kivételesen nem olvasási válságban szenvedtem, mint tavaly ilyenkor, hanem blogolási válságban, és újra a videószerkesztés felé kezdtem el kacsingatni, és ebben éltem ki a kreativitásom.

eltűntem

Az elkövetkezendő videóban elmondom részletesebben, miért is tértem vissza a YouTube-ra, és miben lesz más ez, mint tavaly. Lényegében ugyanaz a hajtóerő visz tovább, mint amit már ebben a posztban anno leírtam, ehhez pedig hozzájön, hogy szeretnék megtanulni minél szebben, érthetőbben, összeszedettebben beszélni, előadni, prezentálni a publikumnak, és ebben hatalmas segítséget nyújt a videózás. Szeptembertől kezdtem a PhD-s tanulmányaimat, amelynek szinte az alapja, hogy megfelelően tudjak előadni és konferenciákon prezentálni, úgyhogy nagy szükségem van erre a gyakorlásra, a YouTube pedig erre nagyon jó felület.

Ezt a blogot természetesen nem szeretném bezárni, az írás életem végéig a szívem csücske lesz, de baromi jól esik most máshol is kiélnem a kreativitásomat. Szóval azért legyetek résen itt is :)

Újabb kedvenc magyar írót avattam

Az idei év elején jelent meg Az első című antológia, amelyről már írtam egy kis összefoglalót, benne pedig kiemeltem három nevet. Ez a három név Kalapos Éva, Lakatos Levente és Mészöly Ágnes voltak, ugyanis nekem az ő novelláik tetszettek talán a legjobban. De míg az első kettő írói munkásságát szinte teljes egészében ismertem, Mészöly Ágnestől akkor olvastam legelőször. És mivel elképesztően tetszett a novellája, adta magát, hogy a továbbiakban az ő könyveit is meg szeretném ismerni.

Akkor még egy pár oldalas novella után nem mertem kijelenteni, de most már nyugodtan megtehetem: újabb kedvenc magyar írót avattam Mészöly Ágnes személyében. Elolvastam a Szabadlábon című tavaly megjelent regényét, és hát elképesztően le vagyok nyűgözve.

győridani-szabadlabon
Ez a srác tiszta Győri Dani… legalább is én így képzelem el őt

Kezdjük ott, eleve féltem egy kicsit a témától, hiszen már jóelőre tudtam, hogy egy kerekesszékes fiatalról szól. Nem, nem azért féltem, mert esetleg negatív gondolatok támadnak bennem egy kerekesszékes láttán vagy hasonló, mert erről szó sincs, inkább csak attól tartottam, hogy túl szájbarágós, túlontúl edukatív jellegű lesz a mozgáskorlátozottak elfogadása érdekében. De egyáltalán nem így volt. Ez a történet úgy nevel, hogy észre sem veszed, és minden felnőttnek, legfőképpen tanárnak és szülőnek kötelező olvasmányként írnám fel. Szóval kedves Anyuka és Apuka, aki éppen gyereknevelésre adta a fejét, kérlek, olvasd el ezt a könyvet, és tanulj belőle! Mert annak ellenére, hogy ez a sztori egy tizenhat éves kerekesszékes fiúról szól, és az őt egyedül nevelő édesanyjáról, nagyon sok szülő-gyerek viszonyra igaz. Continue reading “Újabb kedvenc magyar írót avattam”