Hétvégére hangolódva #7 – 1984

Már a hetedik hétvégére hangolódva, és még nem is mutattam be a kedvenc könyvemet? Hát akkor itt az ideje írnom a világhírű Orwell-regényről, az 1984-ről. Ezt a regényt elsős egyetemistaként olvastam, pont abban az időszakban kaptam meg karácsonyra, mikor abszolút nem olvastam semmit (értsétek úgy, hogy évi 2-3 regényt), mert teljesen más dolgok töltötték ki a mindennapjaimat, nem pedig a könyvek. És mégis ez a regény volt az, ami teljesen magába szippantott, meglepett és fejbevágott, úgy, hogy még napokig, hetekig, hónapokig a hatása alatt voltam. A könyv 1949-ben íródott, tehát ne tévesszen meg senkit a cím, nem a múltat akarja bemutatni, hanem az író akkori jóslatát a jövőre nézve. Egy olyan kort, ahol totális diktatúra folyik, ahol még a múltat is meg lehet változtatni, és ahol a nyelvet is meg lehet csonkítani csak azért, hogy a lázadás, ellenállás csíráját is elfojtsák. Az emberek minden pillanatát a Nagy Testvér (Big Brother) figyeli, előle pedig nem lehet elbújni vagy elmenekülni. Nincs szeretet vagy hűség senki iránt, csak a Párt iránt. A legkegyetlenebb és legelborzasztóbb disztópia az eddigi olvasmányaim közül.

A könyvből több filmfeldolgozás készült, a legnépszerűbb pont 1984-ben, de véleményem szerint a nyomába se érhet a könyvnek.

george-orwell-1984-pdfEredeti megjelenés: 1949
Magyar megjelenés: 1989
Kiadó: Európa

“Üdvözlet az egyformaság korából, a magányosság korából, a Nagy Testvér korából, a duplagondol korából” – írja a naplójába Winston Smith, a lázadó, a gondolatbűnöző, aki nem hajlandó elismerni, hogy a 2×2 a Párt akarata szerint lehet három vagy öt. Talán valóban „csak” keserű üdvözlet lesz ez a regény a jövőben, őrők emlékeztető a totalitárius XX. századra, és persze szellemes szatíra, mint a nagy példakép, Swift Gulliver-e. Talán… De most még a zsigereinkben érezzük, mit jelent a Nagy Testvér, a gondolatbűn, a gondolatrendőrség, az újbeszél, a duplagondol; s az óceániai Párt három jelmondata is hátborzongatóan ismerős: A háború: Béke A szabadság: Szolgaság A tudatlanság: Erő S bár sok mindent be tudunk helyettesíteni a történelem valós alakjaival, eszméivel, intézményeivel, ebben a regényben mégis az írói fantázia a leglenyűgözőbb; 1948-ban, betegen, kiábrándultan Orwell olyan regényvilágot alkotott, amely borzongató realitásával rabul ejti az olvasót akkor is, ha közben könnyedén – talán túlságosan is könnyedén – azt mondja: Orwell jóslata, hála istennek, nem teljesedett be. “Hétvégére hangolódva #7 – 1984” olvasásának folytatása

Hétvégére hangolódva #6 – Veronika meg akar halni

Ma a kedvenc Paulo Coelho-regényemet hoztam el nektek, a Veronika meg akar halni című művet. Coelho írásaival egyébként nagyon érdekes a kapcsolatom, ugyanis tizenévesen, amikor megismerkedtem az író munkásságával, nagyon-nagyon tetszett a stílusa, főleg a mély, életről és a mindennapokról szőtt gondolatai. Mostanság viszont egyáltalán nem akaródzik Coelho-regényeket olvasni, talán azért, mert azok az okosságok és tanulságok számomra, mint egy kicsit is a dolgok felszíne mögé néző embernek, már jól ismertek, így nem érzem azt, hogy most már sok újat tud mondani. Azonban az egyik legerősebb regényét, a Veronika meg akar halni-t még ma is újraolvasnám, ha nem lenne jelenleg annyi új könyv az olvasmánylistámban, hiszen egy számomra nagyon fontos üzenetet ad át nekünk – hogy az életünk bizony a legnagyobb ajándék, nagyon kell rá vigyáznunk, és egyben egy kis felrázás azoknak az embereknek, akik nem tudják megbecsülni, amit kaptak az élettől. Aki esetleg nem olvasott még az írótól semmit, annak feltétlenül ezt a regényt ajánlom kezdésnek, tulajdonképpen egy délután alatt el lehet olvasni, hiszen nemcsak rövid, de olvastatja is magát. A regényből film is készült, melynek trailerét mindjárt a könyv olvasása után megnéztem, és emlékszem, annyira elborzasztott az a két perc előzetes, hogy teljesen elment a kedvem a filmadaptációtól, és azóta se néztem meg egyszer sem, Sarah Michelle Gellar ide vagy oda.

paulo-coelho-veronika-meg-akar-halniEredeti megjelenés: 1998
Magyar megjelenés: 2000
Kiadó: Athanaeum

A huszonnégy éves Veronikának látszólag mindene megvan, mégis úgy dönt egy reggel, megöli magát. Egy szanatóriumban tér magához a sikertelen kísérlet után, ahol barátokra talál, és egy skizofrén fiúban igazi társra lel.
A Veronika meg akar halni a világ egyik legnépszerűbb brazil szerzője által írt trilógia második része: A Piedra folyó partján ültem, és sírtam, valamint Az ördög és Prym kisasszony című regényekkel alkot kerek egészet.

“Hétvégére hangolódva #6 – Veronika meg akar halni” olvasásának folytatása

Hétvégére hangolódva #5 – Zabhegyező (Rozsban a fogó)

Ma egy olyan könyvet szeretnék ajánlani, melyről mostanság nagyon sok cikk született köszönhetően az újrafordításának. Gondolom mindenki hallotta már, hogy Salinger híres klasszikusát, a Zabhegyezőt az Európa Kiadó ismét lefordította, és már nemcsak a szöveg, de a cím is új magyar változatot kapott. Ahogy pedig az várható volt, nagyon sok kritika született arról, hogy az újrafordítás pocsék, de sok olyan véleményt is olvastam, hogy rettentő jót tett, amiért megint hozzányúltak a szöveghez, és sokkal olashatóbb, sokkal modernebb lett az egész.  Bár a többség így is a címváltoztatáson borzadt el, és sajnos kicsit jómagam is elkámpicsorodtam, mikor megláttam, hiszen a Zabhegyező számomra a tökéletes cím. Az új szövegről viszont semmilyen véleményt nem tudok mondani, mert azt még nem olvastam, a régi változatott is csak körülbelül hat évvel ezelőtt, és hát már nem sokra emlékszem belőle (nagyon érik már egy újraolvasás, az biztos).

De hogy ne csak a fordításról halandzsázzak, azt mindenképp meg kell említenem, hogy ez a regény minden tinédzser számára kötelező darabnak kellene lennie. Legalábbis szerintem. Annak ellenére, hogy bennem nem hagyott hosszú távon is olyan mély nyomot, mint például az 1984 vagy a Büszkeség és balítélet, de emlékszem, nagyon meglepett és nagy hatást gyakorolt rám ez a regény. Szinte tökéletesen bemutatja a korunkra jellemző magányosságot, elidegedenést és kiámbrándulást, mely már egészen tinédzserkor elején elkezdődik. Aki pedig olvasta az Egy különc srác feljegyzéseit (amely ugye modern Zabhegyezőként terjedt el), és tetszett is neki, akkor ez a regény is garantáltan tetszeni fog.

zabhegyezo-rozsban-a-fogoEredeti megjelenés: 1951
Magyar megjelenés: 1964
Kiadó: Európa

A regény főhőse Holden Caulfield 17 éves amerikai gimnazista, akit éppen a negyedik iskolából rúgtak ki. A cselekmény egy meg nem értett, a társadalmi konvenciókat befogadni és gyakorolni képtelen s ezért mindenünnen kitaszított kamasz fiú háromnapos kálváriája. Holden első személyben mondja el a kicsapása utáni három napjának történetét, melyet New Yorkban éjszakai mulatóhelyeken, kétes hírű szállodában s az utcán tölt el. Közben mindent megpróbál, hogy a világgal, az emberekkel normális kapcsolatot alakítson ki, de sikertelenül. Menekül az emberek elől, de mindenütt hazug embereket talál. Az egyetlen élőlény, akivel őszintén beszélhet, s aki talán meg is érti valamennyire, titokban felkeresett tízéves kishúga. De ő sem tud segíteni: Holden a történteket egy ideggyógyintézet lakójaként meséli el. “Hétvégére hangolódva #5 – Zabhegyező (Rozsban a fogó)” olvasásának folytatása

Hétvégére hangolódva #4 – Abigél

Ismét az egyik kedvenc regényemet hoztam el nektek (mily meglepő, ugye), méghozzá egy magyar író tollából való történetet. Ki ne hallott már Szabó Magda legismertebb regényéről, az Abigélről? Nos, számomra ez a szerelem akkor kezdődött, mikor két éve sikerült eljutnom az Abigél című színdarabra, méghozzá a Bánfalvy Ági-félére, melyben olyan híres arcok játszottak, mint Hujber Ferenc, Száraz Dénes, Kiss Ramóna, Fábián Anita vagy Körtvélyessi Zsolt. Én akkor annyira beleszerettem ebbe a történetbe, hogy rögtön utána el is olvastam a regényt, mely még a darabnál is sokkal jobban bejött. Nemrég pedig megnéztem a filmváltozatát, amely pontosabban egy négyrészes sorozat, de én egy este alatt belakmároztam mind a négy órát (el tudjátok képzelni, a vizsgaidőszak kellős közepén, éjjel háromig azt néztem). Szóval most már értitek, mennyire odavoltam a filmért is, és végre megtapasztalhattam, milyen csodás színész volt a nemrég elhunyt Garas Dezső, kinek színészi játékát végig csodálattal bámultam.

De hogy miről szól a történet? Második világháború, Magyarország, zsidókérdés, háború ellenes megmozdulások, és mindez egy csapat 15 éves bentlakásos iskolába zárt tinilány szemszögén keresztül. Tudjátok mihez tudnám leginkább hasonlítani? Az Internátus című spanyol sorozathoz. Szinte tökéletes is lehetne a párhuzam köztük.

szabomagda-abigel

Megjelenés: 1970

Ginával, Vitay tábornok elkényeztetett kislányával 1943 őszén megfordul a világ. El kell hagynia otthonát, iskoláját, barátnőit – méghozzá a legnagyobb titokban, búcsú nélkül. El kell szakadnia édesapjától, aki soha sem hagyta még magára korán anya nélkül maradt, egyetlen gyermekét. Mintha forgószél repítené a kislányt messze Budapesttől, messze mindentől, ami eddigi életét jelentette, az árkodi kollégium komor falai közé. Az erődre emlékeztető kollégium szigorú fekete-fehér világa tilalmakkal veszi körül a kislányt, rákényszeríti a maga érthetetlen és elfogadhatatlan törvényeit. S Gina hiába lázad, hiába szökne, menekülne innen, valami mégis maradásra kényszeríti, valami, amit nem tudott, s amit meg kellett tudnia ahhoz, hogy önként vállalja a rabságot. Hogyan is igazodjék el egy tizenöt éves kislány ebben a súlyos felnőtt-titkoktól terhes világban? Hogyan illeszkedjék be a lányok közösségébe, hogyan osztozzék gyerekes örömeikben, mint vegye ki részét ártatlan tréfáikból? Talán neki is hinnie kell a naiv árkodi diáklegendában, amelyet a kertben álló szobor alakja köré fontak a lányok? Írjon talán ő is levelet Abigélnek, a korsós lány szobrának, aki mindig segít a bajbajutottakon, a rászorulókon? “Hétvégére hangolódva #4 – Abigél” olvasásának folytatása

Hétvégére hangolódva #3 – Lányom nélkül soha

Most egy igaz történeten alapuló regényt hoztam nektek, mely sokáig a legeslegnagyobb kedvencem volt, tinikoromban az abszolút toplistám élén állt. Ez pedig nem más, mint a Lányom nélkül soha, Betty Mahmudi szívszorító története, aki az iráni származású férjével és közös kislányukkal rokonlátogatást tesz Iránban, és ez a kirándulás végül örökké ígérkező fogságba csap át. Ezt a regényt egymás után kétszer olvastam el, először tizenöt, majd tizenhat évesen, és mindkétszer nagyon nagy hatással volt rám, de legelőbb maga a belőle készült film keltette fel az érdeklődésem még kiskoromban. A film egyébként sokkal “lájtosabb” lett, a regényben történt borzalmakat nem igazán tudta visszaadni, így mindenképpen a könyvet tudom nagyon ajánlani. Egy kis bevezetést is jelenthet azoknak, akik nem ismerik a Közel-Kelet kultúráját annyira, illetve a nők elnyomására is nagyban felhívja a figyelmet (ami ugye nemcsak ezekben az országokban probléma, sajnos).

lanyom-nelkul-soha

Eredeti megjelenés: 1987
Magyar megjelenés: 1987
Kiadó: Geopen

Betty Mahmudi és férje, az Amerikában dolgozó, iráni származású orvos, Dr. Szejjed Bozorg Mahmudi 1984-ben Iránba utazott, hogy meglátogassák Mudi családját. Velük volt négyéves kislányuk, Mahtab is. Bettyt megdöbbentették az ottani életkörülmények, és az, hogy ebben az országban a nőket akarattalan tárgyakként kezelik, a nyugati embereket pedig gyűlölik. Betty hamarosan vágyott vissza Amerikába. De Mudi és rokonsága másként döntött. Anya és lánya egy idegen világ foglyai lettek, túszai az egyre zsarnokibb és erőszakosabb férfinak. Végül Betty találkozott egy idegennel, aki megszervezte kockázatos menekülésüket Iránból, egy olyan úton, amelyet kevés nő és gyerek csinált valaha is végig.

“Hétvégére hangolódva #3 – Lányom nélkül soha” olvasásának folytatása