Lelket simogató Tükörlelkek avagy az egyik legjobb ifjúsági regény

Másfél éve áradoztam nektek arról, mennyire imádtam a Tükörlelkek első részét, micsoda kellemes meglepetés volt számomra ez a történet, és mekkora kinccsel lett gazdagabb a kortárs magyar ifjúsági irodalom. És most végre elolvastam a tavaly ősszel megjelent folytatást is, ami egyben a történet lezárása, ugyanis különleges módon ez nem sorozat, hanem “csak” kétrészes, azaz duológia. Ez pedig külön felüdülés. Na nem azért, mert annyira jó dolog, hogy nincs több Tükörlelkek, hanem mert végre nem egy feleslegesen elnyújtott, túlkomplikált és túlírt ifjúsági sorozatot kapunk, hanem tényleg egy ízig-vérig egyedi és szuper történetet, ami nem akar világot megváltani, mégis szerintem sok-sok magyar fiatalnak ez a történet jelenti a világmegváltást. Legalábbis kicsit biztosan.

kriszti-tukorlelkek

El szeretném kerülni most a felesleges pátoszokat, de hiába, nem tudom, mert erről a regényről nem lehet nem szuperlatívuszokban beszélni. Nagyon sok magyar ifi-történetet olvasok, szerencsére jobbnál jobbakat, Papp Dóra duológiája viszont nagyon különleges helyet foglal el a szívemben. Valamiért nagyon közel áll hozzám a lányok története, főleg Krisztié, és úgy globálisan a könyvben érintett problémák. Legfőképpen talán az tetszik, hogy teljesen gördülékeny az egész. A rendkívül jó történetvezetés és dramaturgia mellett gyönyörűen bontakozik ki az egyáltalán nem erőltetett humor, az aktuális dolgok és legfőképpen az emberi sorsok. Mindemellett persze a szerelmi szál sem hiányozhat, ami szintén nagyon szépen öleli körül a történetet, de az írónő mégse viszi túlzásba, és nem a felesleges rimánkodással van teli minden oldal.

A sztori ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt. Míg Kriszti a fellegekben érzi magát Kornéllal való szerelmük beteljesedése után, addig Orsi szenved a baklövése miatt. Bevallom, a könyv elején kicsit lassan haladtam, mert nehezen rázódtam vissza a sztoriba, és annyira izgalmasak sem voltak az első oldalak, de aztán olyan szinten elkapott a történet, hogy volt, mikor legszívesebben még dolgozni sem mentem volna be, hanem Tükörlelkeket olvastam volna egész nap. Aztán a vége teljesen megütött. Mert a lányok két életútja sokáig párhuzamosan fut egymás mellett, de aztán hirtelen kereszteződik, és nem is akárhogy. Úgy, ahogy szerintem Te sem gondoltad volna az első könyv olvasásakor. És pont ez tetszik ebben az egészben. Mert itt végre nem egy szerelmespár kap kiemelt szerepet, hanem két, látszólag idegen lány, akik tökéletes ellentétei egymásnak.

A mellékszereplők is nagyon sokat dobnak a dolgokon, nagyon szerettem Esztert, és az ő fő problémáját. Külön örültem, hogy Viki melegszála is szerepet kapott, annak meg talán mégjobban, hogy bár nem lett happy end, de így elkerültük a túlzott regényes, nem éppen valósághű boldogságot.

orsi-tukorlelkek

Paul története és az akörüli huzavona számomra kissé bizarr volt, és még mostanáig sem tudom, hogy ezt hogy is könyveljem el. Azt nagyon szerettem, ami történt, baromi jó ötlet volt ennyire emberinek ábrázolni Pault, aki bizony eléggé emberi hibát vétett. Viszont kissé furának tűnt, hogy ilyen szinten beavatta Orsit, de az talán mégfurább, mikor Krisztit avatta be Vivien. Tisztában vagyok vele, hogy a tanárok sokszor túllépik bizalmaskodás szempontjából a tanár-diák viszonyt, de ebben a helyzetben valahogy kissé hiteltelennek tűnt. Mindeközben meg már láttam hasonlót a való életben, szóval nem értem magam, hogy miért érzem ezt a bizalmaskodást ilyen bizarrnak egy könyvben, ha a valóságban is megtörténik. Áh, néha fenemód túlkomplikálom a dolgokat :D

A vége viszont szívenszúrt, és rettentően meghatott. Nem hittem volna, hogy ilyen lesz a lezárás, és hogy ilyen szinten simogatja majd a lelkem. Imádtam az egészet. Ezért ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, fiúknak és lányoknak egyaránt, mert nagyon sok dologról ír nagyon jól. De talán legfőképpen az idősebb tizenéveseket célozza meg, illetve a fiatal felnőtteket, akik útkeresés előtt állnak. Nekik mindenképp ajánlom, ezzel a történettel nem fognak mellélőni. Mint mondtam, nekem különleges helyet kapott az olvasói szívemben, és szerintem pár év múlva újra elő fogom venni :)


MEGJELENÉS: 2016
OLDALSZÁM: 496
KIADÓ: Cicero
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

Orsi és Kriszti nem is lehetnének távolabb egymástól.
Fekete Orsolya ezúttal olyan helyzetbe sodorta magát, amiből csak segítséggel tud kimászni: muszáj lazítania a falakon, amikkel körbevette magát, különben teljesen egyedül marad. Eszter az egyetlen támasza, de legjobb barátnőjét túlságosan lefoglalja a szerelem. Orsinak helyre kell hoznia a viszonyát Olivérrel és Paullal, ráadásul az édesanyjával is egyre furcsábban alakul a kapcsolata. És persze ott van Zsolt meg Rágógumi is, akik változatlanul szúrják a szemét…
Péterfi Krisztina felhőtlenül boldog a budapesti kirándulás után, ám rá kell jönnie, hogy egyre kevesebb ideje jut a szerelemre, Vikire, és a táncra is. A felvételi miatt hatalmas rajta a nyomás, nem találja a helyes irányt a jövőjéhez vezető úton. Mindennek a tetejébe ott van Tragédia, aki ellenségként tekint rá, hiába szeretne Kriszti ezen változtatni. Pedig eljön az idő, amikor kénytelenek lesznek szóba állni egymással…

Advertisements

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s