Kattintásokért kurvulunk?!

Vigyázat, erős önkritika (is) következik!

Egy évvel ezelőtt írtam egy bejegyzést arról, hogy bizony számít a látogatottság (a posztot ide kattintva visszaolvashatjátok). Akkor bevallottam végre magamnak is, hogy igen, nagyon is érdekel, hogy mennyien jöttök a blogra, hányan olvassátok a posztjaimat, melyik bejegyzés milyen nézettséget generál. És bizony nagyon is akarom, hogy magamnak köszönhetően minél nagyobb és szélesebb olvasói réteget el tudjak érni, mert az ember e téren is többet és többet szeretne, nyilván visszafejlődés helyett a fejlődésre teszi le a voksát. Elmondtam azt is, hogy mennyire fontos, hogy mindezt magam érjem el, többek között ezért sem csatlakoztam semmilyen bloggercsoportuláshoz abban az időben, mikor még jómagam is a noname könyves bloggerek közé tartoztam. Viszont arról nem ejtettem szót, hogy ezért a népszerűségért mi mindent teszek meg. Pedig ez elég fontos kis tényezője a blogos életemnek, hiszen már úgymond – és bocs a durva kifejezésért, de ez az igazság – kurvulok a kattintásokért és a lájkokért. Én és sokan mások a bloggertársaim közül.

kattintas-kurvulas

Régen eléggé szerényen toltam ezt a blogos dolgot, nem osztottam meg sehol az írásaimat, nem reklámoztam agyon a blogomat, nem készítettem “kattintós címeket”, és nem próbáltam meg minden lehetőséget megragadni, hogy minél többen gyertek ide. Aztán évről évre merészebb lettem, és persze becsvágyóbb, több helyen elkezdtem a képetekbe nyomni az írásaimat. A blog indulásakor csak Molyra posztoltam pár karcot, illetve értékeléseket írtam, de aztán egy év múlva már felfedeztem a blogos és könyves csoportokat Facebookon, és oda kezdtem kirakni az új tartalmaimat. Azt persze hozzá kell tennem, hogy én voltam az első a könyves bloggerek közül, akik ily módon akartak kattintásokat gyűjteni, de nem sokára már egyre többen tolták ezt a módit, és ma már természetes, hogy minden új posztot minél több ilyen csoportban megosszák a bloggerek. Sőt, egyre agresszívebb kezd ez az egész lenni, hiszen például ha rendeznek egy borítóleplezést, melynek ugye az a lényege, hogy egyszerre posztoljuk ki a borítókat, akkor rögtön beindul a harc ezekben a csoportokban, hogy ki legyen az első. Itt tényleg a gyorsaság számít, sokszor másodperceken függ a dolog, és közben megy a cicaharc, az egymásra posztolás. Először én is beleestem ebbe a hibába, és nagyon gyorsan ki akartam tolni mindenhova a saját bejegyzésem, ma már inkább csak legyintek egyet rá. Viszont a többi posztomat ugyanúgy széthirdetem, minél több felületre minél több embernek el akarom juttatni a blogom hírét, és persze vadászok a kattintásokra. 

Arra viszont figyelmes lettem, hogy egyesek már nálam is nagyobb iparban űzik ezt. Elgondolkodtam azon, hogy én is csinálhatnám ugyanezt, mint a többiek, de az már nagyon nem én lennék. Tehát azért még nekem is maradtak korlátaim, melyeket reményeim szerint nem fogok idővel lerombolni. Legalábbis nagyon remélem. Szóval elmondom azt is, hogy miket NEM teszek meg a nagyobb látogatottságért.

  • Nem írok olyan dolgokról, amik nem érdekelnek.
    Ez nálam alapszabály. Nem fogok számomra érdektelen dolgokról posztolni csak azért, mert népszerű az olvasók körében. Ha nem bírtam végigolvasni egy könyvet, mert annyira taszított az egész, akkor nem fogom teleposztolni a blogomat sem a könyvvel, sem a belőle készült adaptációval. Például nekem nem jött be a Végzet ereklyéi könyv, a harmadánál abbahagytam az olvasását, szóval nem minden második posztom az ilyen-olyan adaptációról fog szólni csak azért, mert sokan kattintanának rá. Ugyanígy nem rakok ki Cover Revealt olyan könyvről, ami nem érdekel vagy nem olvasnék el később. És azért sem írok olyan dologról, ami nem érdekel, hogy aztán abból valami anyagi támogatásom származzon.
  • Saját szubjektív véleményemet mondom el, nem alakítom objektív – csak azért is kirakok egy képet – hírportállá.
    Ha valamilyen könyves hírt is közlök, próbálom belevinni a saját véleményemet, hiszen erről szól egy blog – egy egyszerű embernek (aki bloggernek nevezi magát) a véleménynyilvánításából, legyen az pozitív, vagy akár negatív hangvételű. Az objektív hírközlést meghagyom a hírportáloknak. Persze, könnyű naponta csak úgy ridegen kiposztolni egy-egy hírt, videót, képet mindenfajta szubjektív érzelemnyilvánítás nélkül, de a blog szerintem nem erről szól. És nem is arról, hogy minden egyes kis hírről külön posztot gyártsunk, csak mert így sok kattintást generálunk majd. Arról nem is beszélve, hogy ha egy blognak nevezett oldalon a hírek elnyomják a véleményezős posztokat, az már régen rossz.
  • Nem olvasok el csak azért egy könyvet, mert tudom, sokan olvasnák róla a véleményemet.
    Egyébként ebbe a hibába egyszer én is beleestem, és ez pont Cassandra Clare könyveivel volt így. Egyik ismerősöm ajánlotta, hogy olvassam el, az most milyen menő, biztosan sokan kattintanának a belőle készült bejegyzésekből. Aztán az lett a vége, hogy az első kötet feléig se jutottam. Szerencsére azóta se próbáltam úgy könyvet olvasni, hogy mennyi embert fog érdekelni majd az értékelésem. Népszerűtlen, ezeréves könyveket is ugyanúgy olvasok már, maximum nem szentelek neki egy külön bejegyzést, mert tudom, senkit sem érdekelne, vagy nincs annyi gondolatom az adott dologról, hogy írjak róla.

Szóval igen, lesüllyedtem egy bizonyos szintre, ami nem feltétlenül jó, hiszen a magas látogatottságért cserébe már egyre több mindent megteszek. Viszont szerencsére még nálam is maradtak bizonyos határok, amiket nem szándékozok átlépni. Továbbra is fogok nyomulni a posztjaimmal, továbbra is lesznek kattintós posztok és címek, és továbbra is akarom majd pörgetni a számlálót. És igen, ennek a posztnak se véletlenül lett az a címe, amit láthattok.

Végezetül meg egy ideillő meme, ami leírja a kurvulás fő okát..

life-of-a-blogger

Advertisements

4 thoughts on “Kattintásokért kurvulunk?!

  1. Jól összefoglalja a cikk a mai állást. (A cím meg zseniális, olyan mint a piros rúzs és a push-up melltartó, vonzza a tekintetet.)
    Na de a hirdetés részre visszatérve. Az a mennyiség amit te csinálsz nekem, nekem mint olvasó bőven belefér, viszont mostanság már kifolyik a szemem és mérhetetlenül idegesít attól amit egyesek művelnek. Napi 4-5 Szépség és a szörnyeteg egy-két mondatos hír, meg trailer ami az eddigiektől ha 5 mp-ben eltér már sokat mondtam, shadowhunters szintén. Meg akarom nézni azt a fránya filmet, de nem akarom, hogy mindent lelőjenek előre, mert akkor elvész az újdonság varázsa. Mindezt nem tudom megtenni, mert egyesek már nem kurvulnak a kattintásokért, hanem megerőszakolják a gyanútlan böngésző emberi lényt. Nem lehet kikerülni, csak jön és jön és jön. Erre kéne bevezetni egy könyves/filmes hírek rovatot és csak a nagyobb horderejűeket megosztani, amiről többet tud a blogget írni, mint 2 sor a többit, meg akit érdekel megnézheti, akit nem az elkerülheti.
    Végezetül a blogger csoportokról. Kőkemény két nyári hónapon keresztül voltam képes saját blogot csinálni. Angolul volt és rajzos/könyves téma, de lényegtelen. Egyedül én ráuntam. Az a csoport ahol most vagyok olyan bloggerekből áll akiknek a megalakulás előtt már befutott/ismertebb blogja volt, igy a motiváció aligha lehetett a látogatottság drasztikus növelése. Így kívülállóként mint blog nélküli blogger mondhatom, ott inkább a közös munkán van a hangsúly. Sokkal jobb együtt csinálni projekteket, extrákat, mert mindig van kivel megbeszélni ötletelni, mint egyedül. Persze az is lehet, hogy csak én látom így, ki tudja. Nagyon idealisa dumának hangozhat, de igaz. Természetesen ennek is megvannak a nehézségei, pl. valaminek a sikere nem csak tőled függ hanem mindenkitől aki az adott témán dolgozik. Viszont jól működő csoportban ha valaki valami folytán épp “kiesik”, és nem tudja megcsinalni a bejegyzést időre, mindig van aki átvállalja a feladatot. Ezt nem meggyőzés okán hoztam fel, csak kis vélemény formáló megjegyzésként (egy blogger csoport nen csak a like és látogatottság gyűjtésére való, csak tudni kell kihasználni a benne rejlő lehetőségeket).
    Jó cikk volt, ezt megérte elolvasni ellentétben az “új Shadowhunters szereplő” képének posztjaival. (Hibákért elnézést, reggel, buszon, telefonnal nem mindig figyelek az ékezetekre és társaira.)

    1. Ezt a bloggercsoportosulásos dolgot arra értettem, ha én beléptem volna akkor, mikor még ismeretlen voltam, akkor a többi, akkor már népszerű blogger hátán kapaszkodtam volna fel (nyilván nekem még kevés lájkom/kattintásom volt, a többiek pedig már elértek egy szintet), én pedig ezt egyedül szerettem volna végigvinni. És másik oldalról meg ott van, hogy én meg pont ezt az egyedül blogolás szabadságát szeretem, hogy magam dönthetem el, mikor miről van kedvem írni, mit olvasok stb. Persze, érthető, hogy valakinek a csapatmunka jobban tetszik, szóval tökéletesen megértem a te álláspontodat :)
      És nagyon szépen köszönöm a kommentet, a piros rúzs-melltartós hasonlaton nagyon jót nevettem :D

  2. Szinte az élet összes területén “kurválkodunk”. Ki így, ki úgy. Csak nem mindegy, hogy eközben mennyire tudunk megmaradni azok, akik vagyunk.
    Egyébként nagyon jó lett a cikk :-)

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s