Ez történt 2016-ban

Elérkeztünk az év legutolsó posztjához, amely természetesen idén is az éves összefoglaló, azaz egy kis olvasási és blogstatisztika 2016-ból. Lássuk :)

2016-ban:

82 új poszt (összesen 362)
129 új komment
27 új követő (összesen 141)
1025 új Facebook-like (összesen 2141)

– Július 5-én a leglátogatottabb nap 2201 látogatóval
– 85 országból jöttetek, legtöbben Magyarország, Románia és Szlovákia
– Legnépszerűbb nap a vasárnap (a látogatottság 18%-a), legnépszerűbb óra pedig a 20:00 (a látogatottság 11%-a)

OLVASÁSI EREDMÉNYEIM

– 58 könyvet olvastam el
– ebből 0 újraolvasás
– 15 778 oldal összesen
– 39 könyv magyar író műve
– ebből 9 könyv verseskötet
– 0 kéziratot olvastam és véleményeztem
– 2 könyvet hagytam félbe

Legrövidebb könyv – Kalapos Éva: D.A.C – Ami csak a tiéd (16 oldal)
Leghosszabb könyv – Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó (704 oldal)

LEGLÁTOGATOTTABB BEJEGYZÉSEK

Bexi-sorozat 4. része: Nélküled                                                                       12 370
Lakatos Levente: A tiltás gyönyöre (Szigor 1-4.)                                          6 707
5 könyv, mikor a borító és a történet tetszésre nincs összhangban          3 115
Cover Reveal! Tavi Kata: Táncvarázs (Sulijegyzetek 3.)                             3 051
Top 5 kedvenc idézetem a Szigor második részéből                                    2 710
Lehullt a lepel a Bexi 5. borítójáról is                                                             2 251
Kőkemény “f@sz” – fülszöveg, amitől eldobod az agyad                             2 211

AHONNAN JÖTTETEK

Keresőoldalak                                           70 250
Facebook                                                    17 725
Android App                                              2400
Pinterest                                                     1120
konyvesblogok.blogspot.hu                     370

Bár az idei év koránt sem volt olyan sikeres a blog és az olvasás szempontjából, mint a tavalyi, azért idén sem panaszkodhatok. A tervezett 60 könyv ugyan nem jött össze, csupán 58-at sikerült elolvasnom, abból is nagyrészt rövidebb olvasmányokat, de az idei várólistacsökkentős kihívást szépen teljesítettem. Amire pedig nagyon, de nagyon büszke vagyok, hogy sikerült 39 magyar írótól származó könyvet is elolvasnom, így az olvasmányaim 67%-át ez tette ki. Ilyen szép arányom még soha nem volt, szóval ennek igazán örülök. Annak ellenére, hogy többször is volt a blogon kisebb (egy-két hetes) szünet, mikor időhiány miatt nem tudtam írni semmit (és volt, mikor olvasni sem), így is kb. 10 000 látogatóval meghaladtuk a tavalyi éves látogatottságot, amit nagyon szépen köszönök :) Idén újra megszerettem a versolvasást, Závada Péter, Fodor Ákos, Simon Márton és Varró Dani műveit olvasgattam, és nagyon-nagyon élveztem. 2016-ban, életemben először végre kijutottam a Könyvhétre is, amelyhez nagyszerű emlékek kötődnek. Elindítottam a YouTube-csatornámat, amit most ugyan szüneteltetek, de nagyon jó élmény volt ebben a helyzetben is kipróbálnom magam, remek önismereti iránytűként szolgált. És nagyon örültem az interjúnak is, amit a Tilos az Á Könyvek készített velem, és ezúton is nagyon köszönöm.

És hogy mi történt velem 2016-ban? Azt bizony nem lehet néhány bekezdésben leírni… Életem legfordulatosabb, legélménydúsabb, legsűrűbb és leghosszabb éve volt ez. Olyan dolgok történtek, amiket máig nem tudok felfogni, és olyan hosszúnak tűnik ez az év, mintha a január még egy másik évtizedben lett volna, nem 12 hónapja. De hát vegyük csak azt, hogy januárban még csak vizsgaidőszak kellős közepén lévő egyetemista voltam, most december utolsó napján pedig egy diplomás ember, aki ebben az évben egy főállású munkahely után már másodszor lett munkanélküli. Ebben az évben éreztem magam talán a legboldogabbnak, sőt, nem talán, hanem biztos, viszont voltak olyan napok, hetek, mikor kicsit elkapott a depresszió. Nagyon sok váratlan helyzet állt elő, például sose hittem volna, hogy államvizsga előtt néhány nappal egy Ákos-koncerten fogom azt érezni, hogy mi a fenének jöttem el a koncertre, hiszen olyan boldog vagyok, hogy ilyen állapotban nincs értelme Ákos szomorú sorait hallgatnom, és azt se hittem volna, hogy pont a diplomaosztóm napján fognak kitörni belőlem a könnyek egy igazságtalan helyzet miatt. Életemben először jöttek elő igazán olyan érzések, hogy MINDENT, de tényleg bármit megtehetek, hiszen minden csak rajtam múlik, akármit el tudok érni, semmi sem lehetetlen. Nagyon sok mindent tanultam és tapasztaltam a legelső munkahelyemen, sokkal többet, mint egy átlagember 5 év alatt. És még sorolhatnám minduntalan azt a sok dolgot, amivel több lettem a 2016-os év által, de ahhoz egy regény se lenne elegendő… :)

És hogy mit várok 2017-től? Igazából semmit. Nem tervezek, mert tudom, nem érdemes. Egy dolog viszont mindenképp jó lenne: ha megfontoltság helyett kicsit merészebb és bátrabb lennék belevágni az ismeretlenbe. Mert tényleg csak ez akadályoz abban, hogy bármit elérjek.