Beszéljünk egy kicsit Ruta Sepetys regényeiről

rutasepetys-olvasas-konyvesblogHú, ez a bejegyzés bizony hónapok óta a megírására vár, de mindig akadt valami, ami miatt aztán mégsem fogtam hozzá. Talán a félsz, hogy nem tudok olyan szintű élménybeszámolót írni, amit megérdemel Ruta Sepetys, na és persze a könyvei. De mindenképp úgy érzem, hogy nekem ezt a bejegyzést meg kell írnom, már csak azért is, mert kicsivel több, mint egy hete jelent meg az írónő legújabb regénye magyarul, így aztán ezzel a poszttal is csak buzdítani akarlak benneteket, hogy bizony érdemes figyelmet fordítani a litván származású írónőre.

Ahogy azt már említettem nem is olyan rég, Ruta Sepetys könyvei az idei várólistám szereplői voltak. Legelőször az Árnyalatnyi reményt olvastam még augusztus elején. Emlékszem, az előtte lévő hónap(ok)ban szenvedtem blogos életem eddigi legnagyobb olvasási válságában, szinte minden könyvet olyan kelletlenül, érdektelenül olvastam, csak a versekre volt úgy istenigazából kedvem. És akkor jött ez a regény, amit valamikor késő este nyitottam ki és kezdtem bele, majd hirtelen csak azt vettem észre, hogy hajnalt üt az óra, nekem pedig nincs kedvem letenni, pedig már kifolynak a szemeim. Ekkor kiáltott fel örömében a könyvszerető lelkem, hogy na végre, megérkezett az a nagybetűs könyv, amely visszahozta a kedvem és az olvasásba vetett hitem. Mindezt pedig nem más tette, mint egy második világháborús ifjúsági regény, amelyből van tizenkettő egytucat.

A téma ugyan lehet, hogy kicsit elcsépelt, és már jómagam is rengeteg ilyen regényt olvastam, ez a könyv mégis valamiért más volt. Az írónő stílusa annyival magával ragadott, hogy faltam az oldalakat, és olyan szinten a mélyembe hatolt, hogy rendesen fájt. Pedig nem volt egyáltalán giccses, vagy hatásvadász, mégis a maga nemes egyszerűségével és őszinteségével fojtogatta minden porcikám. Ráadásul egészen egyéni nézőpontból közelítette meg a II. világháborút: nem Hitler gonosztetteiről szólt, hanem épp ellenkezőleg, bemutatta az érem másik oldalát, azaz a szovjet nagyhatalom terrorját. Nem zsidó koncentrációs táborba kalauzol el minket az írónő, hanem szovjet munkatáborba, és ahelyett, hogy valamely klisés második világháborús országban játszódna, Észtország, Lettország és Litvánia szenvedését szemlélteti Ruta Sepetys – nyilván a litván származása miatt -, és aztán betekintést nyerünk Szibéria borzalmaiba is.

Miután elolvastam ezt a könyvet, megértettem, hogy miért volt mindenki úgy oda az írónő tehetségéért, akinek egyébként ez volt az első megjelent regénye. Ezek után nagy elvárásokkal fogtam bele október derekán a második könyvébe, a Kalitkába zárt álmokba. Viszont azt álmomban se hittem volna, hogy felül fogja még múlni az előző kötetét, ráadásul úgy, hogy egy sokkal hétköznapibb környezetbe csöppenünk, mint a háborús munkatáborok voltak: egy ötvenes évekbeli New Orleansba. Minden más volt, nemcsak a téma meg a helyszín, hanem a regény stílusa, sőt még a műfaj is, noha mindkettő az ifjúságin belül mozgott. Ebben a regényben ugyanis kaptunk egy olyan főszereplőt, akinek az anyja egy vérbeli prostituált, az egyik kulcsfontosságú szereplő pedig egy madam. Na és persze a maffia sem hiányozhat a történetből. A főszereplő lány pedig mindebből a szennyből ki akar törni, és ez is bármennyire is giccsesen vagy elcsépelten hangzik, teljesen mást kapunk, mint amit vártunk. A vége nem kevés fordulatot tartogat, és pár hatalmas tanulságot. Tulajdonképpen napokkal olvasás után is rendre ez a történet járt a fejemben, nem nagyon bírtam megemészteni, pedig ha azt vesszük (és ezt spoiler nélkül mondom), egyáltalán nem volt annyira tragikus vagy drámai a befejezés, mint amilyen lehetett volna, mégis teljességgel meghatott. És ha még ez nem lenne elég, életem egyik legszebb melegszálja is belefonódott a történetbe, és nem azért volt a legszebb, mert olyan érdekes vagy meglepő volt, hanem az, ahogy az írónő ezt a témát érintette.

Mindezek után talán nem nehéz kitalálni, hogy az írónő harmadik regényét, A tengerbe veszett könnyeket is el szeretném olvasni, lehetőleg még a jövő év első felében. Ezzel a bejegyzéssel pedig remélem kedvet hoztam, hogy Ti is jobban belevessétek magatokat Ruta Sepetys munkásságába, mert bizony megéri. Nekem a Kalitkába zárt álmok jobban tetszett, sokak viszont az Árnyalatnyi reményt részesítik előnyben. De végülis teljesen mindegy, melyikkel kezded, mindkettő csodálatos regény, amelyre évekkel később is szívesen emlékszel vissza.


ruta-sepetys-arnyalatnyi-remeny-pdfMEGJELENÉS: 2012
OLDALSZÁM: 352
KIADÓ: Maxim
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

1941-ben a tizenöt éves Lina képzőművészeti iskolába, az első randevúra és a közeledő nyárra készül. De egy éjszaka a szovjet titkosrendőrség erőszakkal behatol az otthonukba, és elhurcolják anyjával, öccsével együtt. Szibériába deportálják őket. Lina apja a családtól elszakítva él át hasonló borzalmakat, majd egy munkatáborban halálra ítélik. Minden elveszett. Linának eközben fogalma sincs arról, miért történnek velük ezek a szörnyűségek. A lány félelmet nem ismerve küzd az életéért, mindent kockára tesz, hogy rajzaival, alkotásaival üzenni tudjon. Reméli, hogy művei eljutnak az édesapjához a börtönbe, és tudatják vele, hogy a családja életben van.
Lina és családja hosszú, szívszaggató utat tesz meg, és csak a hihetetlen erő, szeretet és reménykedés segít nekik a keserves napok túlélésében. De vajon elég-e a szeretet, hogy életben tartsa őket?
A magával ragadó, gyönyörűen megírt, valós elemekkel átszőtt történet egy tizenéves lány szemszögéből mutatja be annak a több százezer embernek a sorsát, akik a balti államokban végzett sztálini tisztogatásnak estek áldozatul. A rabul ejtő történet a fiatal olvasóknak feledhetetlen élményt kínál, hiszen az emberi lélek csodálatos természetéről, reményről, szenvedésről, összetartásról és kitartásról szól. A könyv pillanatok alatt a New York Times ifjúsági sikerlistájának élére került.

 

ruta-sepetys-kalitkaba-zart-almok-pdfMEGJELENÉS: 2013
OLDALSZÁM: 332
KIADÓ: Maxim
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

1950-et írunk, és miközben New Orleans francia negyedében titkok fortyognak, a tizenhét éves Josie Moraine csendben szövögeti álmait. A helyiek között csak a bordélyban dolgozó prostituált anyjáról ismert Josie többet szeretne kicsikarni az életből, mint amit New Orleans kínálhat. Tervet kovácsol hát, hogy maga mögött hagyhassa a várost, de a negyedben történt rejtélyes haláleset olyan nyomozásba sodorja, ami próbára teszi az anyja, a lelkiismerete és a Conti Street rideg madámja, Willie Woodley iránti hűségét.

Ruta Sepetys magával ragadó jellemeket teremt, akárcsak a világon mindenütt nagy sikert aratott Árnyalatnyi remény című első regényében. A gazdag cselekményben titkok és hazugságok hálója szövődik, és a kísértő emlékeztető, hogy döntéseink sorsunkat alakítják.

 

 

Advertisements

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s