5+1 imádott idézet a Zápor utcából

Már az előző posztban írtam arról, hogy mennyire imádtam a Zápor utcát, és milyen hatással volt rám ez a történet. Olvasás közben pedig jegyzeteltem, és összegyűjtöttem a kedvenc idézeteimet a regényből, hátha ti is jobban a sztori hangulatába kerültök.

1. idézet

Nem ő volt a legszebb, legerősebb, legcsinosabb férfi, akit valaha láttam. De ha az ember szeret valakit, megszereti a hibáit is, hogy kicsit hosszabb az orra, vagy cingárabbak a lábai… én így szerettem Samut.

2. idézet

Azt hiszem, mikor feltesszük az első kérdést anyánknak, amire nem tud válaszolni, aznap ér véget az igazi gyerekkor. Utána pedig jön ez a homályos, bizonytalan tapogatózás, mikor hirtelen rájövünk, hogy azok, akikre felnéztünk, nem tökéletesek, és nincs olyan, hogy normális. Ez talán a legijesztőbb. Az ember meg akar felelni, de nem tudja, kinek és miért és hogyan, úgyhogy csak tengődik.

3. idézet

Furcsa dolog a csend, olyan, mint egy tükör. Megmutatja, mi van benned. Nekem aznap este gyászt mutatott.

4. idézet

Jó döntés-e egy omladozó házból elzavarni mindenkit, aki erős, attól félve, hogy összedől? Talán igen, talán nem. Talán ha maradtunk volna, talán ha maradnánk, megtámaszthatnánk a falakat. De sokszor csak évek, évtizedek múlva derül ki, mikor kellett volna feladni, és mikor küzdeni. És vannak kérdések, amikre sose kapunk választ.

5. idézet

Ha elvétjük a pillanatot, nincs semmi baj. Új pillanat jön, és újra próbálkozhatunk. Előttünk az élet, hogy sikerüljön.

5+1. idézet

Ebben az országban nem szabad senki. Be vagyunk ide zárva, és rettegnek az emberek, nem látod? Itt félni kell, hogy mikor csinálsz olyat, ami nem tetszik, vagy mikor mondják azt, hogy hazudd ezt valaki másról. Még azt is megmondják, hogy mit gondolhatsz, hogy miben hihetsz. Neked ez szabadság?