Egyszer volt egy Zakály Viki

Aki már régóta követi a blogom, az tudhatja, mennyire imádom immár csaknem három éve Zakály Viki első regényét, a Szívritmuszavart, majd annak folytatását, a Hanna örököt. Ezért aztán nagy boldogsággal töltött el a tudat, hogy végre megjelenik Viki új regénye, ezúttal immár a Libri Kiadónál, pontosabban annak újonnan nyílt albrandjénél, az Insomniánál. Nagyon nagy kíváncsisággal vetettem bele magam az olvasásba, bár igazából elvárásaim nem voltak az új regényhez, inkább a hagyom magam meglepni módszert választottam. És igen, tényleg meglepődtem, sokszor és sok helyen, csak nem mindig pozitívan.

zakaly-viki

A bevezető rész fura volt, nem igazán tudott lekötni, és kicsit olyan “magyar szerzősen” erőltetett is, ami alatt azt értem, hogy a kezdő magyar szerzők frázisait, kliséit puffogtatta el. Viszont aztán ahogy haladtunk előre a történetben, és belépett Gábriel a képbe, én ott elfelejtettem minden eddigi bajom, és hirtelen azt vettem észre, hogy ez az egész mennyire jó és egyedi ötlet, na meg hány egyedi és nagyon jól eltalált gondolat és párbeszéd folyik le a két főszereplő közt. Nekem akkor színtiszta élvezet volt az olvasás, gyorsan is haladtam vele, noha többször is visszalapoztam újraolvasni a kedvenc beszólásaimat. Ezenkívül voltak benne nagyon érdekes és tanulságos gondolatok is, főként a jó emberismerő Gábriel részéről, szóval emiatt azokat a részeket imádtam.

Aztán belépett a csöpögős romantika, amit mostanság szándékosan igencsak kerülök, mert nem nagyon tud a jelen állapotomban lekötni, de ez persze nem a regény hibája. Ezek a jelenetek is olyan lányregényesen jók voltak, és meg merem kockáztatni, rajtam kívül minden romantikát kedvelő női olvasót el fog varázsolni, de engem ez most nem. Sokkal jobban tetszettek az előtte leírt csipkelődő párbeszédek. Itt viszont szépen előjött az a bizonyos Zakály-stílus, amit az előző könyveiben már megismerhettünk – csak abban az időben, mikor a két előző regényét olvastam, még nekem is másak voltak az igényeim, akkor fogékonyabb voltam ehhez a mesebelien tiszta és szép romantikához, s valahogy akkor hitelesebbnek is tűnt.

Aztán jött egy váratlan csavar, amit kimondottan jó ötletnek tartok, hiszen egy egészen más szintre emelte aztán a regényt. Ezzel együtt megérkezett a drámaiság is, és egy egyszerű romantikus sztoriból egy sokkal nagyobb valami bontakozott ki. Mondjuk ebbe is bele tudnék kötni, mert mostanság nem egy regényben olvastam ugyanilyen csavart, de ez lehet pusztán a véletlen műve. Mindenesetre ezt is nagyon pozitív dologként könyveltem el, hiszen nagyon jót tett a történetnek.

A vége is szuper, nagyon szép keretet adott a sztorinak, dramaturgiailag is nagyon rendben volt, ráadásul az utolsó oldal elhintett egy olyan dolgot, amiért biztosan nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra.

Kedvenc jelenetem egyértelműen az első találkozás és az akkor lezajló párbeszéd a két főszereplő közt, de imádtam a rádióban zenékkel üzengető részt is, szerintem nagyon vicces és aranyos ötlet volt az írónő részéről. Barni karakterét is szerettem, csak így a vége fele rájöttem, hogy ez az Adrián-Barni-Gábriel hármas nagyon hajaz az előző történetében felvetett három pasikarakterére, mármint ha a főhősnőhöz való viszonyaikat nézzük.

Szóval nem tudok ezért a regényéért olyan felhőtlenül és tiszta szívvel rajongani, mint az előző kettőért, de ettől eltekintve nem bántam meg, hogy elolvastam, sőt, nagyon is várom a folytatást. Szerintem Zakály Viki nagyon tehetséges író, akiben ott van a nagy lehetőség, így aztán szívből remélem, hogy még sok-sok regényt olvashatok tőle a közeljövőben.


zakaly-viki-egyszeregy-pdfMEGJELENÉS: 2016
OLDALSZÁM: 336
KIADÓ: Libri – Insomnia
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5

Van egy srác, akit bármikor felhívhatsz. Egy srác, akinek sok lány tudja a számát, aki egyetlen éjszakára a Tiéd lehet, és egyszeriben megváltozik az életed. Tudja, ki vagy, mit szeretsz, hová tartasz. Szigorú szabályokat kell betartanod, ha vele akarsz lenni. Soha többé nem találkozhattok, nem hív, nem válaszol, egyszerűen eltűnik az életedből. Egyetlenegyszer lesz csak a Tiéd. De teljesen soha nem kaphatod meg.
Liza, egy női magazin újságíró gyakornokaként próbál boldogulni, de a vérmes főszerkesztőasszony mindent megtesz, hogy megkeserítse a napjait. Egyedül segítőkész kollégájára, Barnira számíthat, akinek mindig kisírhatja magát. A sármos ex, Adrián újra feltűnik a lány életében, de csak szerelmi pótléknak tartja Lizát, aki így sem tud ellenállni neki…
Amikor a lány egy riport kapcsán felhívja azt a bizonyos számot, és találkozik a titokzatos Gábriellel, tudja, hogy nagyobb a tét, mint holmi újságírói babér. Mindketten súlyos titkot őriznek, mindketten kaptak már halálos sebet, és mindkettőjüknek szüksége van arra, amit a másik adhat… csak egy a gond, az éjszaka véget ér, és soha többé nem találkozhatnak. Vagy mégis?

Zakály Viktória a nagy sikerű Szívritmuszavar és Hanna örök fiatal írónője legújabb regényében egy izgalmas városi legenda nyomába ered: vajon tényleg megválthatja az életedet valaki, akivel csak egyetlenegyszer találkozol? És lehet belőle örök szerelem

Advertisements

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s