Ahogy minden Lakatos Levente-regény, úgy a Szigor 2. része, A pillangók ébredése is tartogatott nem kevés jól eltalált és elgondolkodtató gondolatot. Ezeket olvasás közben összegyűjtöttem, a legnagyobb kedvenceimet pedig toplistába sorolva ebben a bejegyzésben megnézhetitek.
(Olvasd el a könyvről írt értékelésemet is)
5. Az életen át tartó magány
Elfogadtam, hogy talán egyedül halok meg. De a magányos haláltól félek. (…) Hiszen a magányos halál azt jelenti, hogy megvolt a lehetőségem rá, én mégis elszalasztottam a boldogságot.
4. Emlékeink
A szép emlékek gyakran a csúfoknál is sanyargatóbbak. Hiszen míg a rossz emlékeket az agy idővel kegyesen megkoptatja, akár ki is törli, a kellemesek örökre nyomot hagynak bennünk, ne adja ég, formálnak is rajtunk.
3. A hatalom, ami a miénk
Találkozásunk óta a hatalom ellen lázadunk, pedig a hatalom valójában a mi kezünkben van. Amint két, egymáshoz vonzódó ember elbukik a vággyal szemben, hagyják, hogy a másik uralkodjon felettük. Én a te hatalmad alatt állok. Te az enyém vagy.
2. A szépség, amit csak meg kell látni
Kortól és nemtől függetlenül mindenkinek megvan a maga szépsége. Ha nem a külcsín, akkor a belbecs. Ritkán mindkettő.
1. A női elvárások
Tulajdonképpen normális elvárásai vannak, de a nők normális elvárásainak egy férfi se tud megfelelni. (…) Végül mindig a nők adnak alább az igényeikből.
5 + 1. A legnagyobb jótanács minden nőnek
Persze minden nő vágyik arra, hogy ő legyen az, aki a rosszfiút betöri. De a rosszfiúk kivétel nélkül maguktól szelídülnek meg, az akaratra, külső nyomásra megmakacsolják magukat.
LAPOZZ könyves blog 
2 gondolat “Top 5 kedvenc idézetem a Szigor második részéből” bejegyzéshez