Történet egy hajléktalan lányról és két magára hagyott fiatalról

Annyira szeretem a francia könyveket! Főleg azokat a francia könyveket, amiket a Könyvmolyképző Kiadó ad ki. Rövidek, velősek, nagyon fontos társadalmi témát boncolgatnak, ráadásul mély mondanivalójukkal ütnek, mint az állat. Ilyen volt a No és én című regény is, ami azért volt különleges, mert Ti ajánlottátok. Ugyanis mikor megírtam Rövid regények, melyeket imádni fogsz című bejegyzésemet, utána aktívan kezdtem keresni a hasonló műveket, és megkérdeztem különböző helyeken, hogy miket ajánlanátok. Valaki ezt ajánlotta, és az én érdeklődésemet bizony azonnal felkeltette. És hogy mennyire tetszett? Mondjuk úgy, egyáltalán nem csalódtam.

Nem hittem volna egyébként, hogy ilyen mély mondanivaló van becsomagolva az amúgy első pillantásra lájtosabbnak ígérkező sztoriba. Végülis ifjúsági regény, a fülszövegben is tizenhárom éves lányt emlegetnek, csak éppen Lou koraérett, így nem is egy átlagos kistini problémáról fog szólni a történet. Lou ugyanis felfigyel egy hajléktalan lányra, No-ra, akiről aztán kiselőadást is készít az iskolában. Viszont ez a sztori itt még nem ér véget, épp csak most kezdődik el. Mert az iskolás lány aztán próbálja felkarolni No-t, és itt ütközünk egy komoly társadalmi kérdésbe: vajon sikerül-e új életet kezdenie egy hajléktalannak? Van-e kiút abból a rothadó világból, amiben No is él? Létezik-e újrakezdés?

Tulajdonképpen ez a regény azért is nagyon jó, mert három különböző módon mutatja be az elhagyottságot. Ugyanis nemcsak No az elveszett lány, hanem Lou is, akit egy családi tragédia miatt a szülei érzelmileg magára hagyták, nem foglalkoznak vele. És akkor ott van Lucas, Lou osztálytársa, akit az érzelmin kívül fizikailag is egyedül hagytak a fényűző otthonában. Így talál egymásra a három elhagyatott gyermek, és így próbálnak együtt kimászni a mélyből. Mindeközben ott csücsül a tanulság mélyen elrejtve a történetbe, ami igazából nem ordítja a pofádba a tényeket, hanem neked kell megkeresned és kitalálnod.

Az egyetlen negatívum ezzel a könyvvel kapcsolatban megint csak az, hogy rosszkor rossz időben olvastam, így nem kapott el annyira az az érzés, aminek el kellett volna kapnia (mostanság sajnos túl gyakran megesik). Magyarul, megint csak az én hibám, hogy nem tudok rá öt csillagot adni, pedig amúgy megérdemelné. De hát a blogolás arról szól, hogy szubjektív élményeinket mondjuk el, az objektíveket hagyjuk a nálunk profibbakra… :)

Szóval ezt a könyvet minden tizenévesnek és felnőttnek ugyanúgy tudom ajánlani, ugyanis nem korhoz kötött. Más megvilágításba helyezi a hajléktalanok sorsát. Elmegyünk mellettük nap mint nap, de nem vesszük észre, nem tudjuk, hogy sokszor nem önhibájukból jutottak oda, ahova. Főleg nem azok a fiatal lányok, akik gyerekfejjel lettek otthontalanok, magárahagyottak. De közben ez a regény ugyanúgy szól a szeretetről, az önzetlenségről és a segíteni akarásról is, és mindannyian példát vehetnénk róla.


delphine-de-vigan-no-es-en-pdf

MEGJELENÉS: 2011
OLDALSZÁM: 212
KIADÓ: Könyvmolyképző
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5

Lou tizenhárom éves, látszólag mindene van, szülei, szobája, számítógépe.
Lou intellektuálisan koraérett, két osztállyal előrébb jár, mint kortársai. Lou álmodozó, nehezére esik megszólalni mások elôtt, és a cipőfűzője is mindig lóg.
No tizennyolc éves, senkije és semmije nincs, csak egy zötyögős kerekes bőröndje.
No bizalmatlan, vad, keserű.
No az utcán él. Hajléktalan.
Lucas tizenhét éves, az osztályban túlkoros, már kétszer bukott.
Lucas vagány, pimasz, szép, minden lány odavan érte.
Lucas egyedül lakik egy ötszobás, fényűző párizsi lakásban.
Három különböző módon magára hagyott fiatal, akinek a sorsa összekapcsolódik.
Szembeszállhat-e három tizenéves a világgal, a társadalmi realitásokkal?
Vagy minden próbálkozás hiábavaló, úgyis mindig a könyörtelen valóságé az utolsó szó?
Delphine de Vigan ezért a könyvéért számos elismerésben részesült, sőt a legrangosabb francia irodalmi kitüntetésre, a Goncourt-díjra is jelölték.
Kesernyés hangvételű, mégis szívmelengető regényét húsz országban adták ki, és mozifilm is készült belőle. Egy érzékenyen megírt, mély, igaz történet a barátságról és egy a sors ellenében végzett nagyszabású kísérletről.

Advertisements

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s