Egyedül vagyok, de nem magányos – elolvastam Csernus Imre könyvét

Le kellene már küzdenem azt a fránya előítéletességet. Hogy úgy alkotok véleményt valamiről, hogy nem magam győződtem meg róla, hanem mások félmondataiból és véleményéből kreálok egy sajátot magamnak. Így történt ez Csernus Imrével, akiről az a tévképzet járt az agyamban, hogy egy hímsoviniszta, nőkről butaságokat beszélő, és a női létről mindent jobban tudó, okoskodó senkiházi, aki ráadásul mindebből szépen pénzt is csihol. De szerencsére egy jól betalált YouTube-komment után (most nem lényeges, hol és kinél láttam, illetve mi is volt az a komment), úgy éreztem, talán mégsem olyan seggfej ez a Csernus doki, és itt az ideje magam is meggyőződnöm róla. Milyen jól tettem!

??????????????????????????????????????????????????????

Szóval kézbe vettem a majdnem legújabb, A nő – Csajsziknak című könyvét, és elkezdtem olvasni. Az első oldalak után még nem voltam igazán meggyőzve, olyan kis lagymatagnak tűnt, meg persze akkor még ezerrel dolgozott bennem az előítéletesség is. Ami aztán szép lassan eltűnt, és előléptek azok a gondolatok, hogy basszus, de milyen igaza van ennek a csávónak. És végre, elkezdett keményebben is odaszólni az olvasónak, amiről utólag kiderült számomra, hogy az egyik fő jellegzetessége.

Még mielőtt bővebben nyilatkoznék a könyvről, el kell mondjam, mikor ezt a posztot írom, már eltelt egy hónap a könyv olvasása óta, tehát egyáltalán nem a friss élmények és kellemes meglepetések munkálkodnak bennem. Ráadásul semmiféle jegyzetet nem készítettem, így tényleg csak a maradandó emlékekre és érzésekre hivatkozom. Szóval aki részletes elemzést kíván, az olvassa el inkább magát a könyvet. Megéri. Mellesleg, ahogy már az elején is leírja Csernus, ez a könyv nem lesz ahhoz elég, hogy változtass az életeden. Maximum csak a szemed tudja felnyitni, és rádöbbent arra, hogy nem helyes, ahol jársz, de a változáshoz ennél sokkal, de sokkal több kell. Energiából, időből, fájdalomból – mindenből több kell. Viszont van, akinek ez a könyv megerősíti, hogy nagyon is jó úton halad. És büszkén elmondhatom, ez voltam én.

Több fontos dolog is említést kapott a könyvben. Kezdjük talán azzal, hogy mennyire manipulatív világban élünk, ami a külsőségeket illeti. Bizony, minden önértékelési probléma abból adódik, hogy próbálják ránktukmálni, csak tökéletes alakkal, szép ruhákkal, szuper sminkkel lehetünk boldogok, pedig csak sima szemfényvesztés az egész, arra való, hogy pörögjön a gazdaság, semmi másra. És ahelyett, hogy a külsőségekre koncentrálnánk, ami csak a tünetet kezeli, nem magát a problémát, sokkal inkább a belső harmóniánkra, érzelmi fejlődésünkre kellene összpontosítani, és azt fejleszteni. Mert hiába egy szépen sminkelt, csinos ruhákba bújtatott nő, ha kilométerekről látszik, mennyire nincs meg benne a belső tartás és nem sugárzik róla a harmónia. Hiába műttetünk magunkba műmelleket, csak tessék-lássék ideig okoz örömöt, aztán ugyanolyan bizonytalanságot okoz. Tehát külső dolgok helyett inkább nagyon erősen az érzelmi intelligenciánk növelésére kellene törekednünk. Csak azt meg nem semmitmondó Oravecz Nóra-idézetekkel, hanem kitartó munkával és megfigyeléssel, és még nagyobb önkritikával tudjuk elérni. És ahelyett, hogy állandóan másokat hibáztatnánk saját lelki nyomorunkért, magunknak kellene felelősséget vállalni a kialakult helyzetért.

Ugyanilyen fontos az is, hogy ne keverjük össze a magányt az egyedülléttel. Csernus úgy magyarázza, hogy aki egyedül van, tehát nincs párkapcsolata, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy magányos. A magány azt jelenti, hogy lelkünkben vihar dúl, nem vagyunk kiegyensúlyozottak, nem élünk békében önmagunkkal. És ezen nem segít az, ha az embernek lesz egy párkapcsolata, ami igazából nem is párkapcsolat, hanem csak támaszkodás a másikra. És óóó, hány ilyen kapcsolat van! Mikor csak az számít, hogy legyen valaki az ember mellett, mert képtelen egyedül megbirkózni önmagával, de közben a másik félnél is ugyanez a helyzet, így kialakul két ember, aki egymásba kapaszkodik, és közben csak vegetálnak egymás mellett. Bizony, hány nő van, aki úgy próbál menekülni a magányból, hogy állandóan társat keres, mert képtelen egyedül boldog lenni. Pedig aki nem tudja elviselni az egyedüllétet, az párkapcsolatban se tud boldog lenni, mert mindig a másiktól fogja várni a boldogságot.

Aztán mikor egy nőt megkérdezünk, mit tart a legnagyobb büszkeségének az életében, erre ő rávágja, hogy a gyerekeire a legbüszkébb, és semmi mást nem tud felmutatni, az is halálra ítéltetett dolog. Ebből is látszik, Csernus azon ritka kivételek egyike, aki belátja, hogy egy nőnek bizony nem csak a gyerekszülés a “princípiuma”, hanem neki is kell az önmegvalósítás, avagy ne az legyen a legnagyobb elért célunk az életben, hogy gyermeket hoztunk a világra. Én pedig nagyon örülök annak, hogy 23 évesen már pár dolgot fel tudok mutatni, amit elértem, és amire büszke vagyok.

A sok tanulság mellett azonban kell említenem egy kis negatívumot is a könyvvel kapcsolatban, és ami nem biztos, hogy a doki hibája – eléggé pocsékul lett szerkesztve. Többször éreztem azt, hogy feleslegesen ismétlődnek a gondolatok, összevissza kapkod, illetve rossz az adagolási sorrend, és én ezért a szerkesztőt teszem felelőssé, mert az ő dolga lett volna ezeket az apróságokat kijavítani. Mert egyébként a doki nagyon is jókat mond – csak ő pszichiáter, nem pedig író. Emellett pedig legtöbbször nem azt éreztem, hogy tinilányoknak lett írva: volt, mikor kimondottam felnőtt nőknek szánta a sorait, így nem értettem, most akkor mi is van.

Viszont egy dolgot már most biztosan tudok: rossz szerkesztés ide vagy oda, fogok még olvasni Csernus-könyveket. És tegyétek ti is ezt. Ne várjatok világmegváltást, ahhoz ugyanis sok akaraterő és/vagy rendes egyéni pszichoterápia kell, viszont arra, hogy felnyissa a szemed, és rávilágítson dolgokra (ha az elméd elég nyitott és befogadó), tökéletes.


csernus-imre-no-csajsziknak-pdfMEGJELENÉS: 2015
OLDALSZÁM: 272
KIADÓ: Jaffa
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

NŐ akarsz lenni. Jó nő. Boldog nő. Boldogabb, mint az anyukád, vagy jó néhány felnőtt nő, akit magad körül látsz, de nem tudod, mit tehetsz ezért. Nagyon nehéz dolgod van, hiszen valószínűleg nem kaptál olyan mintát, amelyet követve kellő önismeretet szerezhetnél. Ez a könyv neked szól.

Dr. Csernus Imre a magyar könyvpiacon egyedülálló feladatra vállalkozott, amikor elkészítette nagysikerű, A Nő című könyvének ifjúsági változatát. Ebben nekik szóló hangon beszél részben azokról a kérdésektől, amelyeket a korábbi könyvben is feldolgozott már, emellett azonban számtalan, kimondottan a 15-20 év közötti korosztályt érintő témáról is beszél. Így többek között szó esik a korai szexről, a mobiltelefonos randi alkalmazásokról, a közösségi média veszélyeiről, és azt is elárulja, ő maga miért nem próbálkozna internetes társkereséssel.
Nagy előszeretettel hárítjuk másokra a felelősséget. Te is. Ha látni akarsz, ha boldog akarsz lenni, elsőként is meg kell tanulnod felelősséget vállalni önmagadért, a tetteidért. Ez a könyv felhívja a figyelmedet bizonyos dolgokra, támpontokat ad, segítséget nyújt. De a döntés a tiéd.

Advertisements

6 thoughts on “Egyedül vagyok, de nem magányos – elolvastam Csernus Imre könyvét

  1. Javaslom olvasd el a régebbi könyvei közül: “A Nő” és utána “A férfi”-t is, mert rám utóbbi nagyon nagy hatással volt, neked pedig egy iránytű lesz, hogy kit ne válassz. :)

    1. A Nővel terveztem folytatni, vagyis már fel is raktam a várólistámra, de haha, köszi a tanácsot “A férfival” kapcsolatban :D :D

    2. Tök jó, hogy téged így ráébresztett Csernus a dolgokra, ezekszerint működik :)
      Egyébként kár, hogy én anno nem olvastam A nőt. Mert pár éve én is önbizalomhiányos, görcsös, pesszimista, zárkózott ember voltam, és tinikoromban ugyanúgy “támaszra” vágytam, nem pedig egészséges párkapcsolatra. Csak én aztán egyedül és munkával értem el azt a szintet, amin most vagyok, viszont lehet, hogy gyorsabban rádöbbenek bizonyos dolgokra, ha olvasok egy kis Csernust. :D

      1. Rajtam a munka valahogy nem segített. Talán azért mert, ellentétben az ismerőseimmel, nálam van/volt egy olyan szabály, hogy a magánéletet soha nem keverem a munkával!

    3. Jaaaj, én nem úgy értem, hogy a munkamunka (nekem még nem is volt rendes munkám, csak diák, eddig iskolába jártam), hanem hogy önmagamon dolgoztam sokat, sok melót fektettem bele, míg elértem ezt a szintet.

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s