Ugye veletek is előfordult már, hogy megtetszett egy borító a könyvesboltban, megvettétek, aztán elolvastátok a könyvet, de a történet már egy nagy csalódás volt? Vagy pont fordítva, amikor a borítót találtátok közönségesnek vagy csak simán rondának, viszont a fülszöveg megtetszett, és elolvastátok a regényt, ami aztán kedvenc lett? Én most 2+3 példát bemutatok, mikor számomra nem volt tetszésre összhangban a borító és a történet. Ezzel pedig azt szeretném sugallni, hogy nem minden arany, ami fénylik, és a ronda külső is takarhat sok-sok belső értéket – ami ugye nemcsak a könyvekre igaz.
Grecsó Krisztián: Jelmezbál
Grecsó könyve tipikusan az az eset, mikor egy borító teljesen levesz a lábamról. Gyönyörű, igényes, jó kézbe venni, belelapozni és beleszagolni, vagy csak simán gyönyörködni benne. Ez volt az a könyv, amit semmiképp sem e-könyvben szerettem volna megvenni, pontosan az előbb leírt tulajdonságok miatt. Viszont sajnos a tartalma egyáltalán nem ragadott meg. Voltak belső értékei, hiszen csodálatos a nyelvezet és a stílus, de a történet, pontosabban annak a hiánya élvezhetetlenné tette számomra az egészet. Így számomra csak egy szép könyv üres mondanivalóval, noha tudom, tanulság és mondanivaló lett volna benne, ha az író sznobizmus helyett kicsikét olvasóbarátabbá tette volna a dramaturgiát.
Gayle Forman: Csak egy nap
Pontosan két éve ilyenkor olvastam Gayle Forman regényét, és pont a csodás borító volt az, ami először megfogott. Aztán csupa jó véleményeket hallottam róla, így hát persze, hogy én is el akartam olvasni. Viszont maga a történet egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Vagyis részben talán kicsit igen, és lehet, hogy ha most olvasnám, még jobban is, de abban az időben nem voltam olyan lázadó személyiség, és bizony jó nagy butaságnak és felelőtlenségnek tartottam a főhősnő döntéseit. Szóval számomra ez is csak egy semmilyen regény gyönyörű külsőbe csomagolva.
Róbert Katalin: Szívből, színből, igazán
Róbert Katalin regénye pedig teljesen az ellentétje a fentebb felsoroltaknak. Szavakkal nem tudom elmondani, mennyire tehetségesnek és csodásnak tartom az írónőt és mindkét eddig megjelent regényét, hogy mennyire a szívemhez közel van az, amit ő tevékenykedik, de sajnos ez a borító enyhén szólva se sikerült. Pedig az alapötlet egyszerűen fantasztikus! A gyümölcsös szimbólumok nagyon szépen jelképezik azt a különös szerelmi háromszöget, mely az egész történet mozgatórugója. Viszont valami pocsék lett a kivitelezés. Maga a betűtípus is túlságosan amatőr, a többiről meg nem is beszélve. De! Ez a borító senkit ne riasszon el attól, hogy megvegye és elolvassa ezt a regényt, mert ahogy már mondtam, egyszerűen csodálatos, elgondolkodtató, megható és többször újraolvasós.
Leiner Laura: Bexi-sorozat 1. 2.
Már többször kifejtettem, hogy nekem az új Bexi-borítók egyáltalán nem jönnek be. Sokaknak viszont az eredeti sem tetszett, nekem személy szerint azzal nem volt bajom. De ezek valami borzalmasak, és még mindig tartom a véleményem, mégha sokan nem is értenek egyet velem. Ennek ellenére én a Késtél és a Hullócsillag történetét imádtam, a róluk írt kritikáimban is elmondtam, hogy miért. Az már egy más kérdés, hogy az Illúzió csalódás volt, a Nélküledet pedig egyelőre nem olvastam.
Okváth Anna: Más állapotok
Ezzel a borítóval is az a bajom, csak úgy, mint a többi nem tetszővel, hogy nagyon amatőr. Mintha Pista bácsi nekiesett volna a Paintnek és öt perc alatt kreált egy ilyet. Viszont a történet itt is nagyon tetszett, elképesztően egyedinek és újszerűnek találom, szinte minden húszas, harmincas nőnek szívből ajánlom.
LAPOZZ könyves blog 
Miért volt csalódás az Illúzió? Értem,hogy meg van a saját véleményed, de nem értem mi nem tetszett benne. Ha nem olvastad a Nélküled-et akkor csak ajánlani tudom, habár lehet hogy nem fog tetszeni… :(
De a borítókkal kapcsolatban egyetértünk. Szerintem jók ezek így. Nekem ezek(a régiek) jobban tetszenek. :)
Szia :) Itt az értékelésemben leírtam, hogy miért, bár igazából magam sem tudom: https://lapozz.wordpress.com/2015/12/28/leiner-laura-illuzio-bexi-sorozat-3/
Nélküledet el fogom olvasni, csak most kicsit átalakult az olvasási ízlésem, és nem vonz annyira, hogy húdegyorsan elolvassam. De a nyáron mindenképp beszerzem :)
Örülök, hogy egyetértünk a borítókkal kapcsolatban :)
Nekem ilyen könyv volt a Firelight a Könyvmolyképzőtől. Direkt a borítója miatt vettem meg, olyan gyönyörű volt a vörös Sárkánylány a domborított pikelyekkel rajta…aztán piszok nagy csalódás volt a sztori. Nem tudom, azt olvastad-e? Lehet, hogy csak vekem nem volt szinkronban. Az a hímsoviniszta sárkány társadalom nem tudott megragadni és mikor a főhősnő sok küzdés és hányattatás során mire elszakadtak végül a falkától egyszercsak mindent eldob, mert hát miért ne!? Engem nagyon kiakasztott! De a borítója azóta is tarol nálam. :)
Nem olvastam, de most, hogy mondod, szerintem nem is fogom :D
Szia! Lehet, hogy a Más állapotok borítója azért nem tetszik, mert ha jól emlékszem, akkor arra a KMK egy borítótervező pályázatot hirdetett, tehát nem profik készítették, hanem igen, lehet Pista bácsi a Paint-tal :D
Igen, emlékszem, arra pályázat volt kiírva, és onnan lett kiválasztva ez a borító :D Szóval végülis igaz, lehet, hogy Painttel lett megszerkesztve :D Muhahaha, ez így most elég poénos.
Nekem ilyen az Éhezők viadala meg Az arany iránytű trilógiája. Nem értem, miért kell a filmből képeket rárakni egy könyv borítójára (mármint nyilván értem, marketingfogás, csak éppen az Éhezők viadalából készített filmek szerintem ocsmányak).
Nekem egyébként csak nagyon ritka esetben tetszik a filmes borító az eredeti borítónál. :)