Kalapos Éva: D. A. C. 5. – Nagy döntések

MEGJELENÉS: 2016
OLDALSZÁM: 228
KIADÓ: Manó Könyvek
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

A sorozat ötödik részében Flóra és barátai életük egyik legnagyobb kihívásával szembesülnek, ami alapjaiban rengeti meg az eddig se eseménytelen, de azért nyugodt gimis világukat. A probléma középpontjában Ági és Ákos áll, de miközben Flóráék minden erejükkel próbálnak segíteni nekik, Ginny is egyre különösebben kezd viselkedni. Eközben pedig közeledik az utolsó tanév, a nyelv – vizsgák, a szalagavató, és hőseink hirtelen ijesztően közel kerülnek az olyan távolinak hitt jövőhöz tarts velünk, nevess, sírj, töprengj és keresd a megoldásokat a D.A.C. jól ismert csapatával.

Őszintén szólva, mikor megjelent a D.A.C. első része, és elolvastam, nem nagyon voltam meggyőződve arról, hogy ezt a könyvet nekem írták. Ugyanígy voltam még a második rész olvasásánál is – tetszeni persze tetszett, de különösképpen elájulva nem voltam tőle. De aztán megérkezett a harmadik rész! Akkor visszavonhatatlanul és menthetetlenül beleszerelmesedtem a történetbe, Kalapos Éva stílusába, és úgy az egész DAC-feelingbe. És ez csak fokozódott a negyedik résszel, most pedig… Hát atyaég! Az írónő valami elképesztőt alkotott, olyan témába nyúlt és olyan eszközökkel, amit nem mindenki mert volna megtenni.

Oké, most kicsit spoilerezni fogok, de mivel már az első fejezetben fény derül a titokra, így nem tudom nem elárulni – Ági teherbe esik. Igen, ezt már eléggé lehetett sejteni az előző rész zárófejezetéből, nekem legalábbis kapásból ez jutott eszembe az utalgatásokból, de valahogy nem vitt rá a lélek, hogy elhiggyem: pont Ágival történik mindez? A visszahúzódó, felelősségteljes, okos Ágival, aki minden mozzanatára úgy figyel, nehogy baj történjék? Aztán el is hessegettem a gondolatot, és lám, mégis igazam lett. Végül pedig rájöttem, az írónő a lehető legjobb eszközzel oldotta meg, hogy pont erre a leányzóra zúdította rá ezt a problémát. Ugyanis ezzel pont azt akarta érzékeltetni, hogy még a legfelelőségteljesebb ember is hibázik egyszer, mivel emberből van, és bizony elég egyetlen ballépés arra, hogy az egész élet gyökerestül megváltozzon.

De nem is az a különleges ebben az egészben, hogy az írónő belevitt egy tiniterhességet egy tiniregénybe. Sokkal inkább az, hogy hogyan. Ugyanis Kalapos Éva annyira élethűen, hétköznapian, és ugyanakkor baromi keménységgel tolta elénk, voltak pillanatok, mikor nagyon is erős érzelmi hullámvasúton mentem át. Ilyen volt a vita Ákossal és a szüleivel, melynek Flóra fültanúja lehetett. Ezt a jelenetet majdhogynem megkönnyeztem. És az volt az egészben a legszebb, hogy az írónő annyira körültekintően közelítette meg a témát, olyan sok szempontot végigvett és annyi lehetőséget megragadott, hogy öröm volt olvasni. És igazából itt mutatkozik meg az író valódi tehetsége.

Így hát a regény első felét bizony majdhogynem egy szusszanásra el is olvastam, annyira lekötöttek ezek dolgok. Ezzel szemben a második része már egy leheletnyi fokkal unalmasabbra sikerült, de még így se panaszkodhatom. Ugyanis Ginny kálváriája a tiniterhesség után nem tűnt olyan komolynak, persze van benne potenciál, de úgy érzem (és a zárófejezetből is kiderült), a java még csak most jön.

Szóval mit is mondhatnék még így a végére? Tényleg minden fiatalnak csak AJÁNLANI tudom az egész DAC-sorozatot. Kalapos Éva szerintem a legtehetségesebb magyar ifjúsági regényírók közt van (és ezalatt nemcsak a kortárs írókat értem), mindemellett meg egy rettentő pozitív és szimpatikus személyiség, ami legutóbbi, FIX TV-nek adott interjújából ki is derül.