Új megjelenések vs. régi könyvek – melyiket olvassuk?

Sokat gondolkodtam mostanában azon, hogy most akkor miket is kellene, pontosabban miket is illene olvasnom átlagemberként csakúgy mint könyvesbloggerként: vadiúj megjelenéseket, vagy már klasszikussá kinőtt híres olvasmányokat, esetleg régi, de már feledésbe merült könyveket? Ez bizony sokszor rettentő nehéz kérdés, mikor könyvet választunk. Én azonban próbálok elég változatosan hozzáállni a dologhoz.

new-adult-konyvek

Igen, valljuk be, a könyvesbloggerek 90%-a csak új megjelenéseket olvas, sőt, vannak olyanok, akik már megjelenés előtt elolvashatják a regényt köszönhetően egy-egy kiadónak. Lassan egyre ritkább az olyan blogger, aki egyévesnél is régebbi könyvekhez fog neki, mert hát tíz évvel ezelőtt kiadott könyveket nem nagyon ad recenzióba a kiadó, és hát ki is olvasna el egy feledésbe merült könyvről szóló bejegyzést? Tapasztalatból és az oldal statisztikájából tudom, hogy hiába számítanak például Agatha Christie regényei ma is nagyon híresnek és olvasottnak, de kutyát se érdekelnek a róluk írt posztjaim. Mondjuk ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy Agatha Christie van akkora márka, hogy az olvasó hosszú utánajárás és ajánlgatás nélkül is kezébe meri venni egy-egy könyvét. De ugyanezt a blogos érdektelenséget elmondhatom egy olyan könyvről is, amely például 2 éve jelent meg, akkor még nagy visszhangja volt és toplistákat döntögetett, ma azonban már senki nem kíváncsi rá. Ilyenkor már felesleges írni róla, páran a blog törzsolvasói közül ugyan elolvassák a posztot nosztalgiázásból, de egyébként nem nagyon vonzza már az embereket egy pár éve túlhype-olt New Adult-sztori. Így hát ezekben az esetekben a blogger elkezd gondolkodni: vagy annyira érdekli a könyv, hogy muszáj elolvasnia, de posztot már nem ír róla, vagy egyáltalán nem olvassa el, és választ helyette egy új megjelenést, mely érdekli, és ami nagy valószínűséggel a blogolvasókat is jobban fogja érdekelni. 

regi-klasszikus-konyvekDe akkor ott a másik kérdés: átlagemberként – mert ugye elsősorban hétköznapi emberke és nem bloggerina vagyok -, mit is kellene olvasnom? Oké, könnyű rá azt mondani, hogy olvassam azt, ami érdekel, és ennyi. De hát olyan vészesen hosszú már a várólistám, hogy szelektálni kell, ráadásul én viszonylag keveset is olvasok egy év alatt, és ez szerintem sokunkra igaz. Szóval itt is marad a dilemma, hogy akkor olvassunk most befutott könyveket, vagy maradjunk a régebbieknél, amit esetleg a könyvtárból is ki tudunk kölcsönözni, és így legalább nem szórunk el több tízezer forintot egy hónapban. Mert mi a bajuk a régi könyveknek? Tulajdonképpen semmi, csak az a hibájuk, hogy régen jelentek meg. Ennyi. Ettől nem jobbak, és nem is rosszabbak. Viszont legalább olcsóbban hozzájuk juthatunk.

És akkor most itt vagyok én – bloggerkedem, így bizonyos előnyökhöz juthatok, ha könyvolvasásról van szó, kapok pár kiadótól recenziót, vagy esetleg írók keresnek meg, hogy olvassam el a frissen megjelent könyvüket/kéziratukat. Eközben pedig képben vagyok az aktuális olvasási trendekről. De ott a másik énem is, az átlagos olvasó, aki nemcsak a mostani egykaptafára való tucatkönyvekre kíváncsi, hanem régi klasszikusokat is szeretne megismerni, és most nem csak kötelező olvasmányos klasszikusra gondolok, hanem világhírű szórakoztató regényekre is, melyek 40-50 után is fennmaradtak a köztudatban. Néha például órákat szoktam böngészni a könyvek közt, úgynevezett felfedezőutakat teszek, hogy minél több és több stílust és sztorit megismerjek, és többek közt ez az oka annak, hogy ekkora a várólistám, pedig eléggé válogatós vagyok e téren. Szóval nekem elég nehéz kiválasztanom, hogy mit is olvassak, úgy, hogy a blog olvasóinak az érdekeit, de a sajátomét is nézzem. Így aztán általában az ösztöneimre meg a hangulatomra hallgatok: magamba nézek, hogy most mire is lenne kedvem, milyen műfajt olvastam régen, vágyom-e újdonságra vagy a jól bejárt utat akarom-e járni. Tulajdonképpen nincs hozzá recept, hogy mi alapján választok könyvet – van, mikor szembe jön velem, és van, mikor tudatosan és hosszan gondolkodom rajta, mi legyen a következő. De meg akarom tartani a jó szokásomat, azaz a változatosságot, ugyanúgy szeretnék új, divatos olvasmányokat olvasni, hogy képben legyek a trendekkel, mint régi, híres könyveket. És ami a legfontosabb: minél több magyar regényt olvasni, minél több magyar írót felfedezni. És legyen az kortárs vagy nem kortárs.

Egyébként megsúgom így a végén, engem ez a régi könyv vs. új könyv dilemma inkább csak abban befolyásol, hogy írok-e a könyvről posztot (mert bevallom, sokszor nagyon lusta vagyok, így leginkább olyanról próbálok posztolni, amiről tudom, sokan kattintanak majd rá), de ha nagyon érdekel a könyv, az esetek 99%-ban bizony elolvasom, és nem érdekel, hogy születik-e belőle poszt vagy sem. És a várólista-csökkentős kihívással is minden évben jól haladok, sőt, tavaly túl is teljesítettem, tehát tényleg nem csak új megjelenéseket szeretek olvasni.

Ti mit gondoltok erről a témáról? Jobban szerettek a friss megjelenésekre azonnal lecsapni, vagy inkább a régebbi könyvek közt kutattok?

Reklámok

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s