Clélie Avit: Itt vagyok

clelie-avit-itt-vagyok-pdfMEGJELENÉS: 2015
OLDALSZÁM: 208
KIADÓ: Könyvmolyképző
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5

Elsa nem érez hideget, szomjúságot, éhséget. Egy hegymászó baleset után kómába zuhanva, hónapok óta érzéketlenül fekszik egy kórházi ágyon. Illetve nem teljesen érzéketlenül.
Hall.
Csak ezt senki sem tudja.
Thibault az édesanyját kíséri be a kórházba az öccséhez, ő viszont nem hajlandó bemenni hozzá. Neheztel rá a halálos balesetet miatt, amit okozott. A kórházban bolyongva véletlenül Elsa szobájába téved. Ahová ettől kezdve rendszeresen visszatér…

Ez egy nem tipikus Vörös pöttyös regény, már csak azért se, mert a szereplők elmúltak harmincévesek, és bizony már nem a tinik problémáival küzdenek, hanem annál sokkal fontosabb és lényegesebb dolgokkal. Mégis maga a tálalás – és most nem tudok rá jobb szót -, cuki volt, még a kómába esett lány története ellenére is, így kicsit megértem, hogy a kiadó a Young Adult közé sorolta. Egyébként nekem tetszett ez a regény, félreértés ne essék, csak éppen kissé túl elrugaszkodott, túl mesebeli volt, így nem igazán tett rám mély hatást, bármennyire is élveztem sokszor az olvasását. 

Szóval adott egy lány, aki kómában fekszik, mindenki azt hiszi, teljesen életképtelen, de közben meg mindent hall, ami törénik körülötte. Egyik nap egészen véletlenül betéved hozzá a harmincas éveiben járó Thibault, és ahelyett, hogy gyorsan kiiszkolna a kórteremből, elkezdi felfedezni magának a fekvő lányt. Na igen, pont ennél a pontnál éreztem úgy, hogy a valóságból átléptünk mesevilágba, hiszen melyik férfi kezdene pesztrálni egy kómában fekvő, magatehetlen nőt, akit azelőtt még soha nem látott? Oké, tegyük félre a perverz dolgokat, mert igen, esetleg egy bizarr szexuális ízlésű embernek ez nem akadály, de egy ilyen pasinak, mint Thibault? Egyébként a férfi karaktere is nagyon mesebeli volt számomra, olyan tipikusan nő által megálmodott és megírt karakter, ami a valóságban csak nagyon ritka. Viszont amit egyszerűen imádtam a férfi főhősünkkel kapcsolatban, az a keresztlányával való jelenetek voltak. Számomra tehát ez volt elsősorban a regény csúcspontja, nem pedig az Elsával történő fura viszony. Egyébként Elsát is kedveltem, az ő szemszögét még meg is értettem, és át is tudtam érezni. Csak valahogy ez a szerelmi szála nem igazán jött át.

Dramaturgiaig amúgy nagyon szépen felépített könyv, én abszolút nem sajnálom, hogy ott lett vége, ahol, mert így legalább több minden maradt a fantáziánkra. Csak azt sajnálom, hogy Elsa húgáról nem tudtunk meg bővebb infókat, pedig kíváncsi lettem volna, hogy alakul a sorsa Stephannel.

Szóval nem tipikus Vörös pöttyös, de ettől még fiatalabbak is olvashatják, maximum nem mindent éreznek át ugyanúgy. Számomra kicsit túl abszurd volt, emellett még rózsaszín is, ezért nem tudtam maradéktalanul élvezni, de egyébként nem bántam meg, hogy elolvastam. Valahogy a francia regényekhez még mindig remek viszony fűz, mert olyan különlegesek és egyediek mind, és ez most sem volt másként.

Bővebb infók a regényről ITT.

Advertisements

One thought on “Clélie Avit: Itt vagyok

  1. Elsa húga nem Stephennel hanem Steve-vel jön össze! Nekem tetszett mert tényleg reményt ad és szerintem nem képtelenség beleszeretni egy kómában fekvő lányba!!! Ott az ember sokkal könnyeben megnyílik! :D

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s