Antonio Ferrara: Rossz voltam

antonio-ferrara-rossz-voltam-pdfMEGJELENÉS: 2014
OLDALSZÁM: 168
KIADÓ: Könyvmolyképző
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5

Angelo igazi keményfejű, cinikus tizenkét éves kamasz, aki mindig kapható valami balhéra. Ő a rossz fiú mindenhol: otthon, az utcán, a kollégiumban, az iskolában. Csakhogy legutóbbi csínytevése nagyon rosszul sül el: akaratlanul is egyik tanárnője halálát okozza. Büntetésből egy tanyára kerül, egy kis közösségbe, néhány hozzá hasonlóan problémás gyerek közé, Costantino atya felügyelete alá. A pap mélységes meggyőződése, hogy az ember alapvetően jónak született, csak meg kell találnia a lelkében rejtőző jóságot. Angelo persze mindent megtesz annak érdekében, hogy kihozza a sodrából ezt az idegesítően kiegyensúlyozott, őszinte és mosolygós papot. Csakhogy Costantino atyáról lepereg minden provokáció, és a fiú azon kapja magát, hogy célja és kötelessége van: egy kiskutya gondját kell viselnie. Hosszú és rögös út vezet a változásokhoz, a kis közösségben fel-felüti a fejét a bűn és a kísértés. Mindenkinek megvan a maga démona, amivel nap mint nap meg kell harcolnia. Van, akinek sikerül, és van, akinek nem. De a tanyán töltött idő mindannyiuk életét megváltoztatja. A rossz fiúét is.

Tudjátok, idén nagyon rákaptam a kevésbé terjengő, azaz 200 oldal körüli regényekre, melyek nincsenek túlírva, egy-egy fontos témával foglalkoznak, és mégis nagyot ütnek. Pont ezért szerettem volna még idén elolvasni a Rossz voltam-ot, hiszen ennek apropójából páran ezt a regényt ajánlották. Jól is tettem, hogy hallgattam rájuk, hiszen tényleg tanulságos történet, bár azért én egy picivel nagyobb durranásra számítottam, de végülis nincs okom panaszkodni.

A mű fő mondanivalója, hogy egy rossz gyerek nem feltétlenül eredendően rossz, vagy durvábban kifejezve, gonosz. Sőt. Aki ért egy kicsit is a gyerekhez, az tudja, hogy a problémás gyerekek általában szeretethiányosak, vagy súlyos családi problémák állnak a háttérben. És ez a regény pedig ezt kívánja bemutatni: egy ilyen gyereknek is meg kell adni az esélyt, a lehetőséget egy jobb élethez. Hogy mindegyikünkben megvan a jóság, csak ki kell hozni. És ezt csak szeretettel és odafigyeléssel lehet.

Történetünk főhőse, akinek ironikusan Angelo (angyal) a neve, elkövet egy diákcsínyt, melynek végzetes lesz a kimenetele. Emiatt aztán elküldik őt egy olyan tanyára, ahol hozzá hasonlóan problémás gyerekek veszik őt körül. És ez az a hely, ahol nem leszidják vagy elítélik csínytevései miatt, hanem szeretettel bánnak vele. És tulajdonképpen ez hozza ki belőle a jó gyereket…

Nagyon tanulságos kis történet, tele okos gondolatokkal és szerethető szereplőkkel, na meg egy csomó tanulsággal. Tulajdonképpen mindenkinek csak ajánlani tudom, fiataloknak, felnőtteknek, de legfőképpen kisgyermekes szülőknek, hogy okuljanak Angelo történetéből. És hogy nem mindig szidni kell a gyereket, ha valami rosszat tesz, hanem elsősorban elgondolkodni az okáról és a miértekről.

Advertisements

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s