On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?

MEGJELENÉS: 2015
OLDALSZÁM: 376
KIADÓ: Könyvmolyképző
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt.
Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant.
Bele lehet zúgni valaki állába?
Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai.
Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni.
Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag?
Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.
De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?

Fúha, nem is tudom, mivel kezdjem ezt a bejegyzést. Először is, talán el szeretném mondani, hogy akinek esetleg vannak még előítéletei a magyar szerzőkkel kapcsolatban, mert mondjuk azt hiszik, nem elég jók a külföldiekhez képest, akkor azoknak egy vödör hideg vizet öntenék a fejükre, hogy ébredjenek fel ebből az illúzióból. És azt megígérhetem, hogy amíg én könyvesbloggerként fogom űzni az ipart, addig fogok harcolni eme sztereotípiák ellen. Mert ismét, ezzel a regénnyel is bebizonyosodott, hogy a magyar szerzők ugyanolyan szinten tudnak írni, mint bárki más a világon, és nem kell messzire mennünk, ha egy jó könyvet akarunk kézbe venni, mert a tehetségek itt élnek köztünk. Bizony. Ez a történet ízig-vérig Vörös pöttyös, ennél vöröspöttyösebb már nem is lehetne, és láthatjátok, magyar szerző írta. És tudom, ó, tudom én, hogy nagyon sokan fogjátok ezt szeretni, csak merjétek kézbe venni. 

Hiszen vegyük csak például a címet. Számomra már az hatalmas élmény, hogy valaki egy ilyen remek címet ad a regényének, és már akkor, mikor megtudtam, mi lesz On Sai új könyvének a címe, biztos voltam benne, hogy el kell majd olvasnom. Pedig én aztán tényleg nem vagyok nagy rajongója se a fantasynek, se a sci-finek, és már az ifjúsági irodalomból is kezdek kinőni. Ez a regény mégis megdobogtatta a szívemet, és sokszor csak ámultam-bámultam a fordulatok láttán, de többször fel is nevettem egy-egy ütős poénon. De amit a legjobban szerettem, az persze a magyar vonatkozások voltak, azaz Budapest megközelítése egy egészen érdekes szemszögből. Mi történik, ha egy tengerentúlról jövő lány becsöppen a nagy magyar valóságba? Mia Anne és Réka kapcsolata volt a realitás tökéletes ábrázolása, és vicces, hogy pont egy fantasy regényben történt mindez. A fantasy szál, azaz Mia és Kósza lovag története bár az elején számomra érdektelen volt a “másik világ” temérdek megjegyezhetetlennek tűnő újdonsága láttán, de szerencsére viszonylag hamar kibogoztam a dolgokat. Ez részben köszönhető Amon Dollond professzornak, aki Mia édesapja, és nem mellesleg az “itteni világ” nyelvén magyarázta el, amit Kósza szemszögén nem érthettem. Mert a regény egyébként frappáns módon Mia Anne, Kósza lovag és a professzor szemszögén keresztül bontakozik ki, és imádtam ezt a három nagyon különböző megközelítést. Ahogy imádtam a mágia vs. tudomány közti hasonlóságok és különbségek ecsetelését (Bah máguson néha besírtam emiatt). Arról meg inkább ne is beszéljek, mennyire frappánsan ütköztek a régi korok hagyományai a mai modernkorral, hogy volt, mikor majdnem egymás mellett lehetett olvasni a blog, lovag és szemipermeábilis szócskát (haha, bizony, az utóbbi megragadta ám a biológus énemet).

Mia Anne és Kósza lovag kapcsolata egyszerűen mesés volt, nagyon élveztem minden egyes percét. Amúgy sem olvas minden nap az ember egy lábfetisiszta lovag és egy 16 éves lány szerelméről, de ha még sablonos is lett volna, akkor is nagyon tetszett volna a remek tálalás miatt.

Külön a szívem csücske volt még az álmok tudományos elmagyarázása, szerintem ez volt a kedvenc részem a regényben, illetve maga a Falon túli világ tudományos kutatása. Dollond professzor egy remek karakter a maga Asperger-szindrómás énjével, mely sok-sok mély gondolatot és kérdést felvetett olvasás közben, de egy csomó poén forrása is volt, főleg az utolsó oldalakon.

Bizton állíthatom, a nagy Vörös pöttyös-fanok nem fognak ebben a regényben csalódni, sőt, a magyar részek miatt még inkább közelebb fogják érezni magukhoz. On Sai remek regényt alkotott, melyben tényleg minden megtalálható, ami szükséges, és mégsem lett erőltetett, s mégcsak túl hosszú sem. Pont tökéletes.