MEGJELENÉS: 2015
OLDALSZÁM: 392
KIADÓ: Könyvmolyképző
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5
1943. október 11. Egy brit kémrepülőgép kényszerleszállást végez a náci megszállás alatt álló Franciaországban. A pilóta és utasa a legjobb barátnők. Egyikük megpróbálja túlélni. A másik már akkor elvesztette a játszmát, amikor még el sem kezdődött.
Gyönyörűen megírt, szívszorító regény egy felejthetetlen barátságról, amely a végtelen gonoszságnak is ellenáll.
Úgy tűnik, mostanság a II. világháborús regények a reneszánszukat élik, jómagam is egyre több ilyen témájú könyvet olvasok el, és valahogy még mindig nem unom. Főleg, hogy a Fedőneve Verity című regény egy teljesen egyedi, szokatlan szemszögből mutatta be ezt a szörnyű korszakot, teljesen más megközelítésből, mint azt először várnánk. Tehát aki egy zsidókról meg koncentrációs táborokról szóló regényt vár, esetleg egy romantikus szerelem történetét Hitler uralma alatt, az csalódni fog. Viszont annál inkább szól ez a történet a barátságról, a bajtársiasságról, a női nem erejéről, és mindezt 1943-ban az Egyesül Királyságban és a megszállt Franciaország területén.
Úgy örülök, hogy végre a szerelem helyett a barátság kerül a középpontba egy regényben! Eddig csak azt vettem észre, hogy mindenhol a párkapcsolatokat helyezik előtérbe, mintha csak ez az egyfajta kapcsolat létezhet két ember közt, a többi meg csak másodlagos mellékszálakon fut. Na, itt nem így van, és annyira örülök, hogy végre meg merte valaki tenni ezt a bátor lépést! Igen, egy regény lehet ugyanannyira jó és drámai akkor is, ha nem a szerelemről szól. Csak maximum nem olyan széles körben lesz közkedvelt, de ettől még egyáltalán nem veszít az értékéből.
A történet abban is egyedi, hogy egy írásos vallomás alapján tárul elénk a sztori első fele. Tehát olyan stílusban tudjuk meg a dolgokat, ahogy a rabságba került Verity írja le a Gestapónak mint vallomástételt. Megtudhatunk mindent Maddie és Verity barátságáról, az Egyesült Királyságról, a pilóták életéről, a nők életéről, a kémek életéről. A II. világháborúban élt emberek életéről.
Az írónő egyébként pilóta a való életében is, ezért írja le olyan valósághűen a repülést és mindezeket a szakmai dolgokat, mely számomra teljesen új volt. Az útószóban kiderült, hogy igyekezett mindent a lehető legpontosabban visszaadni, pont ahogy abban az időszakban volt, azonban néha a történet megkövetelte, hogy csaljon, és kicsit módosítson a részleteken. Ennek ellenére szerintem tényleg csak a kor szakértői tudják ezt megállapítani, mert olyan hitelesen adta vissza az egészet.
Ami még hatalmas pozitívumként könyvelhető el, az a “nem nőcentrikusság”. Pontosabban kifejtve, maga a sztori nőcentrikus volt, hiszen végre a nők szerepéről is képet kaptunk, és enyhén feminista sugallata is volt az egésznek, viszont egyáltalán nem csak nők számára olvasható. Annyira uniszex könyv ez, hogy bizton állíthatom, ezt a fiúk is nyugodtan olvashatják. Főként, hogy számomra az az egyetlen negatívum az egészben, hogy nagyon untam a szakmai, repülős meg lövöldözős-bombázós részeket, azok pedig pont, hogy a pasikat érdekelhetik. És mivel egyáltalán nem nyálas, csöpögős romantikus regényről van szó, ezért attól sem kell tartani, hogy a fiúk pedig azokat a részeket fogják unni.
Tulajdonképpen pont emiatt vontam le egy pontot, mert néha bizony unatkoztam olvasás közben – igen, azoknál a részeknél, mikor már túl sok volt a repülő, bombázás, légiriadó és társai. De amúgy egy nagyon érdekes és remek könyvek tartom, meg persze különlegesnek. Nagyon-nagyon különlegesnek. Így ha nehezebben is ment az olvasása, egyáltalán nem bántam.
Ha érdekel a regény, további infókat tudhatsz meg ITT.
LAPOZZ könyves blog 