Janne Teller: Minden

MEGJELENÉS: 2015
OLDALSZÁM: 184
KIADÓ: Scolar
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5

Miért vannak előítéleteink? Miért közösítünk ki bárkit, vagy éppen miért emelünk zsarnokká? Miért hatalmaskodunk a kiszolgáltatottak felett? Miért vagyunk erőszakosak? Miért élünk vissza a bizalommal?
Janne Teller elsősorban fiataloknak szóló népszerű és sikeres könyvei élénk vitát kavarnak a világban. Elég, ha csak a Semmi körüli nemzetközi botrányokra gondolunk (a ma már kötelező olvasmánnyá avatott regényt először betiltották még a toleranciáról híres Dániában is!). A dán írónő Minden című novelláskötetében ismét olyan konfliktusokat helyez a középpontba, melyek mindnyájunkat érintenek, s életünk folyamán egész biztosan találkoztunk velük. Mi kényszerít például egy fiatalembert arra, hogy erőszakot alkalmazzon? Meg lehet-e érteni az intoleranciát és a szélsőségességet? A bosszú mikor elfogadható indíték, egyáltalán erkölcsileg elfogadhatóvá lehet-e tenni a bosszúállást? Janne Teller új, fontos és provokatív könyvében súlyos és kényelmetlen kérdéseket tesz fel, miközben szembesít tetteink legszörnyűbb következményeivel is.
Teller tömör, szófukar, nyers prózájával és a metafora erőteljes használatával kényszeríti az olvasót az állásfoglalásra, nem ad kibúvót, minden egyes novellában döntenünk kell helyes és helytelen, jó és rossz között.
Nyolc történet, ami élesen belénk vág – asszimilációról és kirekesztésről, előítéletről és intoleranciáról, gyilkosságról és halálbüntetésről, erőszakról és bosszúról, integrációról és kulturális sokféleségről.

Annyira imádtam még év elején a Semmi című könyvet, hogy úgy érzem, bármikor előkapnám a polcról, és újraolvasnám az egészet, mindegy, hogy hány olvasatlan könyv van még a képzeletbeli várólistámon. Így tehát gondolom senkit nem lep meg, mennyire kíváncsi voltam a Minden című novelláskötetre is, melyről szintén csupa jót hallottam. Bevallom őszintén, ez a könyv nem nyűgözött le annyira, mint az előző, talán azért, mert az első olyan magasra tette a mércét, hogy képtelenség volt már megugrani, illetve a novellák olvasása hozzám nem áll annyira közel, mint egy kisregény elolvasása. Talán emiatt nem éreztem azt a fajta katarzist és döbbenetet, mint a Semminél. Nyolc rövid történet, mely sajnos túl rövid ahhoz, hogy ennyiféle tanulságot és mögöttes tartalmat elbírjon a hátán.

Mindenképp pozitívumként könyvelhető el a novellák egyedi hangulata és szerkezete. Mindjárt az első jó példa erre, hiszen csak párbeszédekből áll, semmi másból, és ez azonnal egyedi hangulatot kölcsönöz. Eközben vannak egymáshoz hasonló stílusban megírt kis történetek is, melyek kifejezetten fiatalokhoz szólnak, és vannak felnőtteknek íródottak is. Azonban mindvégig egy a közös bennük: erős társadalmi kritikát fogalmaznak meg, melyek a mai napig egytől egyig aktuálisak.

Beszélni azért beszélek néha-néha. Másokkal. Sokszor is. Tiszta időpocsékolás. A legtöbb szó, amit kimondunk, semmitmondó. Vagy már úgyis mindenki tudta, amiről szó van, vagy senkit nem érdekel.

Kedvenc novellám egyértelműen a Nyalóka, ez talán terjedelemben is a leghosszabb mind közül. De ahogy látom, a könyv borítóját is ez a történet ihlette, hiszen az előlapon található fa e történet kulcsfontosságú momentumát szimbolizálja. Itt azt is meg kell említenem, mennyire tetszik a borítókép, valahogy a régi rajziskolás éveimre emlékeztet, mikor színes háttérre fekete szimbólumot festettünk. Egyszerű, mégis csodás a végeredmény. Mindenféle giccstől és komplikációtól mentes.

Voltak egyébként olyan novellák, melyeket olvasás után rögtön nem értettem meg, el kellett picit gondolkodnom, hogy mit is akart jelenteni. Konkrétan ilyen volt A török szőnyeg. Egyébként ezt sem negatívumként róvom fel, hiszen pont ez volt benne a lényeg, hogy elgondolkoztassanak, az pedig a saját szegénységi bizonyítványom, hogy nem fogtam fel rögtön, mit is akart kifejezni az írónő.

A címadó utolsó novella pedig felrakja az i-re a pontot, egy kis csattanót, egy kis keretet ad az addigi novelláknak. Utána pedig következik az írónő utószava, mel megint tökéletes lezárása a kötetnek, hiszen megértünk pár miértet a Semmiről és a Mindenről.

Bár nem ütött akkorát, de a Semmihez hasonlóan mindenképp ajánlom mindenkinek ezt a könyvet is, hiszen nagyon sok fontos dolgot érint és rántja le róluk a leplet.