Matthew Quick: Napos oldal

matthew-qiuck-napos-oldal-pdfMEGJELENÉS: 2013
OLDALSZÁM: 322
KIADÓ: Könymolyképző
ÉRTÉKELÉSEM: 3/5

Patnek van egy elmélete, miszerint az élete egy film. Egy film, amelynek nemcsak főszereplője, de nézője is egyben, és amelynek rendezői székéből maga Isten dirigál. Egy film, amelynek csak és kizárólag akkor várja hepiend a végén, ha kiállja a maga elé állított próbatételeket. Ezek után talán nem meglepő, hogy Pat frissen szabadult egy elmegyógyintézetből. És az sem, hogy egyik leküzdendő akadállyal szembesül a másik után: senki sem hajlandó beszélni vele a nagy Ő-ről, aki jelenleg ex, kedvenc csapata vereséget vereségre halmoz, a talán még nála is furcsább Tiffany folyton ott liheg a nyakában, az új pszichiátere pedig mintha házasságtörésre biztatná, hogy elősegítse a gyógyulását. És ha ez még nem lenne elég, egy világhírű szaxofonos kísérti!
A regény elbűvölő utazásra invitál Pat elméjébe, ahonnan ugyan kissé torz, ugyanakkor szívszorongató és végtelenül szórakoztató is a kilátás. Ahonnan mi is nézői lehetünk Pat filmjének, amely néha szomorú, néha vidám, mint maga az élet.

Körülbelül egy éve figyelhettem fel erre a regényre, és már azóta szeretném elolvasni, ezúttal végre sor került rá. A filmet se láttam még, szándékosan az olvasás utánra terveztem a megnézését, és állítólag jól is tettem, mivel eléggé el tudja rontani a regény olvasási élményét. Azonban, hogy őszinte legyek, kicsit többet vártam ettől a könyvtől, főleg, mivel minden ismerősöm agyba-főbe dicsérte. 

Kezdjük ott, hogy a regény nagy részét untam. Olyan kis semmilyen volt a stílusa, nem ragadott magával, nem is nagyon kötött le. Tipikus az, hogy olvastam, de le bírtam tenni pár oldal után. Nem tudtam azonosulni Pattel, akit épp az elmegyógyintézetből hozott ki az anyukája, és állandóan Nikki után sóvárgott. Először, bevallom, azt hittem, Nikki csak Pat képzeletének a szüleménye, és valójában nincs és nem is volt felesége, csak ebbe az álomvilágba menekül amúgy sem stabil elméje. Aztán persze kiderült, hogy más van a háttérben, aki olvasta, az már tudhatja, most nem lövöm le a poént. Viszont ez a “poén” se volt olyan nagy durranás, inkább tűnt klisésnek és elcsépeltnek, mint jónak.

Tulajdonképpen számomra ezt a könyvet maga Tiffany karaktere mentette meg. Imádtam ezt a nőt. Egyszerűen annyira hihetetlenül egyedi karakterré sikerült formálnia az írónak, hogy bizony elámultam rajta. Tiffany is gyenge idegzetű, párja elvesztése után ő is egy pszichiáternél köt ki, azonban egy érdekes helyzetbe menekül, hogy feldolgozza gyászát. Tiffany történetét nagyon kedveltem, sokkal inkább, mint Patét, és elámultam, mennyire szuperül van mindez tálalva. Annyira imádtam nézni Pat és Tiffany lassan kibontakozó kapcsolatát is, azt viszont sajnálom, hogy mégsem foglalkozott velük olyan sokat az író. Úgy tűnt nekem, mintha háttérbe szorult volna ez kapcsolat a sok amerikai foci  meg a felesleges és unalmas dolgok leírása miatt. Mert sajnos unalmas focileírások meg drukkolások voltak dögivel a könyvben.

Érdekes volt egyébként Pat családját is nyomon követni, a családi problémákat és viszályokat. Jó volt olvasni a klasszikus olvasmányok, mint például A nagy Gatsby vagy Az Üvegbura eseményeit Pat szemén és felfogásán keresztül.

Végülis nem bántam meg, hogy elolvastam, de kétség kívül jóval nagyobb durranást vártam. Voltak benne tanulságos dolgok, melyek párszor elgondolkodtattak, de szerintem maga a történet laposra sikeredett. Tiffany karakterét viszont még mindig telitalálatnak tartom, és alig várom, hogy megnézzem filmen is, hogy vajogy miként alakított Jennifer Lawrence, ha már egy Oscart is bezsebelt miatta.

Ha Téged is érdekel a könyv, itt további infókat tudsz róla megnézni.

Reklámok

4 thoughts on “Matthew Quick: Napos oldal

  1. Hát meg nem tudnám mondani hogy kedvelni fogod e vagy sem … Én a filmet milliárdszor láttam mielőtt a könyvet végre megszereztem volna hogy elolvassam… és szétuntam az agyam …..
    Számomra a film egy kedvenccé vált de a könyv mélységesen alul szerepelt…
    Majd ha megnézted mond el hogy melyik lett végül a befutó :)

    1. Már a film első 30 percét megnéztem, csak le kellett kapcsolnom, mert nem volt időm tovább nézni, de 30 perc alapján ítélve tényleg jobb, mint a könyv :) Ha lesz rá alkalmam, biztos végignézem, és aztán beszámolok :)

      1. Okés :) a végét nem lövöm le, de annyit elárulok hogy más lesz, az lehet kevésbé fog tetszeni, bár én azt is szeretem

      2. Na, végignéztem a filmet :) hát, halivúdosabb lett, és jócskán eltért a könyvtől, de igazából ha elvonatkoztatunk, akkor szerethető a film. Egy fokkal jobban bejön, mint a regény :)

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s