MEGJELENÉS: 2012
OLDALSZÁM: 364
KIADÓ: Ulpius
ÉRTÉKELÉSEM: 3/5
Sepp Weinbach, azaz Borpataky Jóska, a baranyai sváb fiatalember a német hadsereg századosaként vesz részt először Franciaország megszállásában, majd Sztálingrád ostromában. A két esemény más-más okból örökre megváltoztatja az életét. A háború után Bajorországban letelepedő férfit csakhamar utoléri a múltja, egy furcsa kislány, Rose alakjában. Rose, a hármas (magyarnémetfrancia) identitással rendelkező lány tizennyolc éves korában, a hatvanas évek elején diákként Párizsba kerül. A regény az ő boldogságkereséséről szól: vajon képes lesz-e megküzdeni a saját maga és a már csaknem húsz éve véget ért, de a lelkekben még dúló háború démonaival? Képes lesz megtalálni helyét egy családban, amelyet már a felbukkanása előtt is meglehetősen kusza viszonyok, elhallgatott titkok és fel nem dolgozott tragédiák jellemeztek? Végül pedig: többszöri próbálkozás után sikerül-e megtalálnia az igaz szerelmet? Fábián Janka hamarosan megjelenő új könyvében választ találhat a kérdésekre.
Tavaly ősszel olvastam el Fábián Jankától az Emma-trilógiát, és akkor azonnal megszerettem az írónő stílusát. Ugyanis hihetetlenül hat az érzékeinkre, és szinte faljuk az oldalakat olvasás közben, mert egyre többre és többre vágyunk. Így hát idén ősszel ismét elolvastam egy regényét, ám ezúttal is egy korai művére voltam kíváncsi. És hogy tetszett-e? Mit tagadjam, nagyon élveztem a regény minden percét. Ennek ellenére láttam a szememet majd kibökő hibáit is.
Janka ebben a regényében szintén a történelemhez nyúl. A második világháború kellős közepén járunk, a német hadsereg bevonul Párizsba, köztük van Sepp Weinbach is, akit már a második fejezetben Sztálingrád ostromában láthatunk, a harmadikban pedig háborús sebesültként Bajorországban letelepedve egy borászatban. Tehát gyorsan történnek az események, unatkozni sincs időnk közben, miközben a történelmi háttérről is sokmindent megtudunk. A regény hibái pedig pont ezekben leledzenek. Ugyanis mivel nagyon gyorsan történik minden, nem tudunk elmélyülni a cselekményekben. Egyik percben még ez van, a következő oldalon meg teljesen megváltozik a szituáció, és mivel híján van leírásoknak és sokszor párbeszédeknek is, az egész kicsit hiteltelennek tűnik. Az írónő legtöbbször pár mondatban elintézi azt, amit hosszú fejezetekben kellene kifejtenie, ennek viszont egy előnye van, hogy garantáltan nem unatkozunk közben. Tulajdonképpen a legjobban a szappanoperához tudnám hasonlítani a sok szálat, azzal az előnnyel, hogy itt nincsenek hosszú szerelmes pillantások meg unalmas évődések, hanem néhány pillanat alatt lesz Rose felesége az egyiknek, és szerelmes a másikba. Sokszor egy egyórás olvasás alatt több év cselekménye történik, így az olvasónak nincs ideje belemélyülni, és átérezni a főszereplők helyzetét. De szerencsére már az Emma-trilógiában sokat javult ez a kidolgozatlanság.
A történelem tanulása szempontjából kiválóak lehetnek az írónő regényei, tavaly az Emma-trilógia nagyon remek rálátást adott a 20. század történelmére, sokkal érthetőbb, mint bármilyen más unalmas történelemkönyvek. Viszont pont ez adja a sztori negatívumát is, ugyanis sokszor olyan, mintha tankönyvet olvasnék, néha már erőltetetten hat. És olyankor, mikor erre tér ki az írónő, tényleg azt érzi az ember, hogy iskolai fogalmazást olvas például a sztálingrádi csatáról.
Azonban hiába sorolom fel a regény hibáit, egyszerűen nem lehet nem szeretni ezt a könyvet vagy akár Fábián Jankát. Olyan szinten hatott az érzékeimre és a lelkemre, hogy rendesen élveztem az olvasását, annak ellenére, hogy nem gondolkodtatott el, és nem adott semmi egyebet néhány történelmi részleten kívül, melyet csak homályosan ismertem. Könnyed és szórakoztató, néha szappanos és kissé irreális, de ettől még imádom. És szerencsére már az Emma-trilógia is jobb és kidolgozottabb volt, melyet ha jól tudom, később írt, így valószínűleg a későbbi regényeiben már kevesebb effajta hiányosság lesz. Alig várom, hogy minden könyvét elolvassam, mert gondolom nem kérdés, hogy el fogom.
LAPOZZ könyves blog 