Rövid regények, melyeket imádni fogsz

Ki hitte volna, hogy az egyestés, rövid történetek is lehetnek ugyanolyan jók, mint a hosszabb, bonyolultabb szálakon futó regények? Mostanság több ilyen kötetet is olvastam, mely még a 200 oldalt is alig érte el, mégis imádtam, és egyáltalán nem volt semmilyen hiányérzetem a sztorival vagy a karakterekkel kapcsolatban. Ezért gondoltam megmutatom nektek is, hogy bizony a rövid regények is lehetnek ugyanolyan értékűek, mint a hosszabb társaik. Az elkövetkezendő könyvek számomra mind ötből öt pontosak, a hosszúságuk pedig 200 oldal körülire rúg. Fontos, hogy nem sorrendben mutatom be nektek, hiszen egy objektív vagy akár szubjektív sorrendet alig tudnék felállítani köztük, annyira nagy kedvencem mindegyik.

Janne Teller: Semmi

OLDALSZÁM: 182

Idén kora tavasszal, egy vasárnap délután olvastam el a dán írónő ifjúsági regényét, melybe azonnal beleszerettem. Ugyanis az ártatlanul kezdődő történet hirtelen olyan mértékben csap pofán, hogy az ember beleszédül, de leginkább elgondolkodik az élet valódi értelmén. Vagy inkább a nem értelmén. Mert megtudjuk, hogy bizony semminek nincs értelme az életben, és pont ezért kár is túlaggódni magunkat mindenen. Azt hiszem, ezt kellene kötelező olvasmánnyá tenni nálunk is, mondjuk az Antigoné helyett.

Zakály Viktória: Szívritmuszavar

OLDALSZÁM:  208 oldal

A tavaly tavasszal olvasott történetet főként azért zártam a szívembe, mert nem bírtam elvonatkoztatni a régi, tinédzserkori hősszerelmes énemtől, aki E/2-ben írt hasonló hangvételű novellákat ugyanilyen stílusban, mint Zakály Viki is. Hirtelen úgy éreztem, mintha éveket repültem volna az időben, és közben olyan mély érzések kerítettek hatalmába, hogy szavakkal ezeket nem igazán lehet kifejezni. Szóval személyes kedvencem ez a regény, de a folytatása is, mely talán még szívszorítóbb, mint az első rész. Akik szeretik a szomorú, szépen megírt, érzelmektől túlcsorduló szerelmes sztorikat, azoknak bizony kötelező olvasmány.

George Orwell: Állatfarm

OLDALSZÁM: 132

Orwell világhírű regénye sok iskolában ajánlott, néhol kötelező olvasmány, és bizony teljesen érthető, hogy miért. Könnyű, meseszerű stílusa miatt nemcsak könnyen olvasható, de első pillantásra tényleg egy tündérmese, ahogy azt az alcím is jelzi. Azonban nagyon erős mögöttes tartalma van, és szépen bemutatja a kommunizmus eszméjét, és azt, hol is van hiba a rendszerben, avagy hiába az egyenlőség, egyesek mégis egyenlőbbek a többieknél.

Anne-Laure Bondoux: Csodák ideje

OLDALSZÁM: 180

Amikor ezt a regényt olvastam, akkor jutott először eszembe, hogy kellene egy ilyen poszt, melyben bebizonyítom, hogy a rövid történetek is vannak olyan jók és értékesek, mint a hosszabb, bonyolultabb szálakon futó társaik. Hiszen ez a regény annyira lenyűgözött, és olyannyira a lelkemig hatolt, ráadásul a végén lévő fordulat pedig rendesen meg is lepett, hogy tényleg hálás lettem, amiért a kezeimbe került, és elolvashattam. Megint csak azt tudom mondani, hogy kicsikre és nagyokra, illetve minden érző és nyitott emberre nagy hatással lesz ez a sztori.

Marie-Aude Murail: Oh, boy!

OLDALSZÁM: 192

Legutóbb erről a regényről írtam értékelést, melyben ecseteltem, mennyire nagyon bájos, vicces, megható és szerethető történetről van szó. Az Oh,boy! ráadásul egy csomó komoly problémát is feldolgoz, méghozzá elég széles skálán, betegségtől a családon belüli erőszakon át a homoszexualitásig. Rövid történet sok fontos aprósággal, mégsem volt hiányérzetem, így volt kerek egész a történet. Azt hiszem, sokunk kedvence lesz ez a kisregény.

Ti milyen könyveket részesítetek előnyben, a rövidebbeket vagy a hosszabbakat? Vannak kedvenceitek?