On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik

on-sai-calderon-hullajelolt-kerestetik-pdfMEGJELENÉS: 2012
OLDALSZÁM: 288
KIADÓ: Könyvmolyképző
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5

Calderon kapitány nem mindennapi férfi. Egy jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni. Úriember nem temetkezik hitelbe. Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy kényelmes urnára gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja meg. Vajon miért sóz rá a Flotta egy hatalmas űrcirkálót, amit nem tud vezetni? Milyen Játszma folyik körülötte? Mit kavarnak a nemesek a háttérben? És mit kezdjen Tainával, a csinos japán kadétlánnyal, akiből árad a narancsillat? És aki a parfüm per légköbméter arányt is képes kivizsgálásra felterjeszteni? Taina szamuráj családok leszármazottja, és ugyanúgy űzi a Játékot, vagyis más manipulálását, mint Calderon. Bármit megtenne, hogy az űrben maradhasson, hiszen odahaza nagyapja már férjet keres számára. A lány útmutatást kér az Ősanyáktól, de a jóskövek veszélyre és halálra figyelmeztetik. Mire rájönnek, mi folyik a háttérben, csak önmagukra számíthatnak, és a kettejük között kialakult érzékeny kötelékre. Vajon elég jó játékosok, hogy szavak nélkül is megértsék egymást? És Taina elég ügyes ahhoz, hogy a kapitányt rávegye a túlélésre?

Én meg a sci-fi – mi ketten valahogy nem szimpatizálunk egymással. Ami egyébként azért kínos, mert egy természettudós és könyvszerető emberkétől egyesek elvárnák, hogy a tudományos-fantasztikus irodalom legyen a vesszőparipája, engem valahogy mégsem érint meg úgy, ahogy kellene. Nem is olvastam sok művet a műfajon belül, talán egy kezemen is meg tudnám számolni, hogy hányat. Legutóbb a várólistás Lovestarral próbálkoztam, de hiába ütött nagyot a sztori, valahogy nem tudtam beleszeretni, és kellemes érzéssel olvasni. Viszont tizenévesen a nagy Robin Cook-korszakom kellős közepén imádtam az író Invázió című regényét, amely ugye enyhén (vagy nemcsak enyhén?) sci-fis beütésű. Talán ez volt az egyetlen olyan könyv ebben a műfajban, melyről tényleg nagyon-nagyon szép emlékeim vannak. On Sai munkásságára viszont olyannyira kíváncsi voltam, hogy nem bírtam ki, bele kellett kóstolnom az egyik regényébe. Így esett a választásom a Calderon első részére.

A történet már az első pillanatban megfogott, nagyon bírtam az írónő humorát, amely már az első oldalakon erősen megmutatkozott. Ahogy a fülszövegből is kiderül, Calderon öngyilkos akar lenni a halott szerelme miatt, de rájön, hogy nincs pénze magát eltemettetni, így egy űrhajón keres munkát. Már ez a szituáció így, leegyszerűsítve is nagyon poénosnak hangzik, szóval el lehet képzelni ezt a regényben, hogy mekkorát üt. Tehát vicces jelenetek akadtak is bőven, akik szeretik ezt a fajta humort, azok nagyon fogják kedvelni a könyvet is.

Eközben a poénok mögött komolyabb dolgok is felütik a fejüket, elbújva ott leledzett egy szép adag társadalomkritika, és a nők erejére is nagy hangsúlyt fektetett On Sai. Erősen érezhető még a pszichológia és annak ismerete, az írónő le se tagadhatná a jártasságát a témában. Nekem, őszintén szólva, ez tetszett a regényben a legjobban, hiszen míg a legtöbb író nyögvenyelősen és vért izzadva próbálja beleerőltetni a történeteibe a nagy emberismeretet és lélekelemzést, addig On Sai a kisujjából rázza ezt ki. Akit pedig érdekel ez a téma (ahogy engem is nagyon érdekel), azoknak még egy pont, amiért szerethetik ezt a regényt.

Szóval a könyv első fele számomra telitalálat volt, csak aztán jött egy olyan rész, melyen eléggé unatkoztam. Egy kis spoiler árán elmondom, hogy ez a hajó elfoglalása volt, mely az elején még tetszett (körülbelül addig, míg össze voltak zárva a szobában), de aztán alig vártam, hogy vége legyen. Olvastam és olvastam, de igazából nem kötötte le nagyon a figyelmem. És hiába imádtam annyira Calderon és Taina karakterét, és a köztük lévő interakciót, de az űrhajót, a harcot, az akciódúsabb jeleneteket nem tudtam nagyon a szívembe zárni.

Még mindig azt mondom, hogy a sci-fi bizony nem az én műfajom, érzelmileg valahogy nem érint meg annyira, ahogyan azt elvárnám, de On Sai regényei szerencsére a lájtosabb verziót képviselik tele humorral, viselkedéselemzéssel és szerelemmel. Akiket pedig ezek a dolgok érdeklik, azok ezt a regényt is szívesen olvassák majd.

Advertisements

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s