Anne-Laure Bondoux: Csodák ideje

bondoux-csodak-ideje-pdfMEGJELENÉS: 2014
OLDALSZÁM: 180
KIADÓ: Könyvmolyképző
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

Amikor a vámosok megtaláltak a francia határon egy kamion rakterében lapulva koszosan és büdösen, tizenkét éves voltam.
Fogalmam sem volt róla, hogy az útlevelem hamis, és néhány papagáj módra ismételt francia szó kivételével csak oroszul beszéltem. Nem tudtam elmagyarázni, hogyan jutottam el a Kaukázusból idáig, az emberi jogok és Charles Baudelaire hazájába. A legnagyobb baj, hogy útközben elveszítettem Gloriát. Gloria Bohème-et, aki azóta vigyázott rám, hogy anyám meghalt. Vele a háború, a határok, a nyomor és a félelem ellenére szabadon éltem. Rettenetesen hiányzott nekem, de nem mondtam le a reményről, hogy egyszer megtalálom ezt a hatalmas szívű asszonyt, aki elvarázsolta az életemet.

Istenem, ez a könyv, annyira, de annyira… csodálatos? Szívbemarkoló? Könnyeket előcsalogató? Kegyetlenül meseszép? Igazából sorolhatnám itt a jelzőket a végtelenségig, de annyira leírhatatlan, amit most érzek így, pár perccel a regény elolvasása után, hogy nem igazán tudnám szavakba vagy mondatokba foglalni mindezt. Eleve nem is szoktam közvetlen olvasás után klaviatúrát ragadni, és értékelést pötyögni egy könyvről, főleg nem hétköznap éjjel, mikor másnap hajnalban kelek, de most egyszerűen muszáj magamból kiadni a kavargó érzéseimet. Ez a regény ugyanis tényleg megérdemli a szuperlatívuszokat, hiszen mind a száznyolcvan oldala egy csoda. A könyv címe bizony nem hazudtolja meg önmagát.

Az első fejezet mindjárt a fülszövegben leírtakkal kezd, tehát megtalálják Kumailt, az oroszul beszélő, de francia szavakat kántáló kisfiút egy kamion hátuljában, és a következő fejezetekben pedig elmeséli egyes szám első személyében, milyen is volt az oda vezető út, hogy került hamis útlevéllel Franciaországba egy állatokat szállító kamion belsejében. A fiatal fiú a történetét mindjárt gyermekkorától kezdi, az első emlékeitől kezdve elbeszélő stílusban meséli el a háborút, a menekülés borzalmait, a remény halovány sugarát és a szeretet, kitartás erejét. Az egész annyira hihetően hangzik, hogy ha nem tudnám, hogy a könyvet nő írta, bizony azt gondolnám, hogy egy életrajzi regény lapjai tárulnak elénk, méghozzá a főszereplő fiúé, nem pedig egy kitalált történetet olvasunk. Szinte életre kel a sztori olvasás közben. Minden annyira fájdalmasan gyönyörűséges a regény első pillanatától az utolsóig, hogy tényleg megérinti az embert.

Én pedig e regény olvasása közben bizonyosodtam meg a rövid történetek elsöprő erejéről. Először ugyanis féltem, hogy a 180 oldal esetleg kevés lesz a történet és a szereplők kibontakozására, de ennél nagyobbat nem is tud tévedni az ember. A sztori és az elbeszélési mód ugyanis pont ennyit – nem többet és nem kevesebbet – követel meg magának. Igaz, hogy egy délután alatt el tudja olvasni az ember, de talán pont ezért tudja beleélni magát annyira.

A végén lévő csavar, avagy váratlan fordulat pedig vitt mindent. Sírtam, könnyeztem, csordultig meghatódtam. És hálás voltam, hogy kezembe került ez a regény, mert szegényebb lettem volna nélküle.

Vörös pöttyös könyv, tehát elsősorban a fiataloknak szól, de tényleg mindenkinek ajánlom. Azt garantálom, hogy egy kicsit is befogadó és értelmes ember bizony imádni fogja.

Ha még több dolgot szeretnétek megtudni a könyvről, akkor kattintsatok ide.

Advertisements

One thought on “Anne-Laure Bondoux: Csodák ideje

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s