Hétvégére hangolódva #5 – Zabhegyező (Rozsban a fogó)

Ma egy olyan könyvet szeretnék ajánlani, melyről mostanság nagyon sok cikk született köszönhetően az újrafordításának. Gondolom mindenki hallotta már, hogy Salinger híres klasszikusát, a Zabhegyezőt az Európa Kiadó ismét lefordította, és már nemcsak a szöveg, de a cím is új magyar változatot kapott. Ahogy pedig az várható volt, nagyon sok kritika született arról, hogy az újrafordítás pocsék, de sok olyan véleményt is olvastam, hogy rettentő jót tett, amiért megint hozzányúltak a szöveghez, és sokkal olashatóbb, sokkal modernebb lett az egész.  Bár a többség így is a címváltoztatáson borzadt el, és sajnos kicsit jómagam is elkámpicsorodtam, mikor megláttam, hiszen a Zabhegyező számomra a tökéletes cím. Az új szövegről viszont semmilyen véleményt nem tudok mondani, mert azt még nem olvastam, a régi változatott is csak körülbelül hat évvel ezelőtt, és hát már nem sokra emlékszem belőle (nagyon érik már egy újraolvasás, az biztos).

De hogy ne csak a fordításról halandzsázzak, azt mindenképp meg kell említenem, hogy ez a regény minden tinédzser számára kötelező darabnak kellene lennie. Legalábbis szerintem. Annak ellenére, hogy bennem nem hagyott hosszú távon is olyan mély nyomot, mint például az 1984 vagy a Büszkeség és balítélet, de emlékszem, nagyon meglepett és nagy hatást gyakorolt rám ez a regény. Szinte tökéletesen bemutatja a korunkra jellemző magányosságot, elidegedenést és kiámbrándulást, mely már egészen tinédzserkor elején elkezdődik. Aki pedig olvasta az Egy különc srác feljegyzéseit (amely ugye modern Zabhegyezőként terjedt el), és tetszett is neki, akkor ez a regény is garantáltan tetszeni fog.

zabhegyezo-rozsban-a-fogoEredeti megjelenés: 1951
Magyar megjelenés: 1964
Kiadó: Európa

A regény főhőse Holden Caulfield 17 éves amerikai gimnazista, akit éppen a negyedik iskolából rúgtak ki. A cselekmény egy meg nem értett, a társadalmi konvenciókat befogadni és gyakorolni képtelen s ezért mindenünnen kitaszított kamasz fiú háromnapos kálváriája. Holden első személyben mondja el a kicsapása utáni három napjának történetét, melyet New Yorkban éjszakai mulatóhelyeken, kétes hírű szállodában s az utcán tölt el. Közben mindent megpróbál, hogy a világgal, az emberekkel normális kapcsolatot alakítson ki, de sikertelenül. Menekül az emberek elől, de mindenütt hazug embereket talál. Az egyetlen élőlény, akivel őszintén beszélhet, s aki talán meg is érti valamennyire, titokban felkeresett tízéves kishúga. De ő sem tud segíteni: Holden a történteket egy ideggyógyintézet lakójaként meséli el.

Idézetek a régi változatból

Rájössz majd, hogy nem te vagy az első, akit megzavar, megrémít és undorral tölt el az emberek viselkedése. Semmi esetre sem vagy egyedül a listán, ez izgalmas és serkentő felismerés lesz. Nagyon, nagyon sok ember volt már ilyen erkölcsi és lelki válságban, mint te most.
Szerencsére volt köztük, aki feljegyezte az akkori problémáit. Tanulsz majd belőlük, ha akarsz. Mint ahogy egyszer, ha valamit már felmutattál életedben, valaki más tanul majd tőled. Csodálatos, kölcsönös folyamat.

Ha valakinek a fejére esik egy fél tégla, vagy mit tudom én, Ackley röhög, mint akinek a hóna alá köptek.

Felvettem a piros szarvasölő sapkám, az ellenzőjét hátracsaptam, ahogy szoktam, aztán elüvöltöttem magam teljes torokból: – Aludjatok csak, hülyék! – Fogadni mernék, felvertem minden hülye állatot azon a folyosón. Aztán elhúztam a csíkot

Reklámok

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s