Elfújta a szél – kedvenc idézetek

Gondolkodtam, hogy írok kritikát erről a világsikerű könyvről, de olvasás után annyi minden kavargott a fejemben, hogy egyszerűen nem tudnám megfogalmazni, mit is érzek a regénnyel kapcsolatban. Nagyon tetszett, és mégsem. Sok-sok dolog nagyon szépen le volt írva, imádtam a gondolatokat, az alapötletet, de mégis hiányolok valamit, amit magam sem tudok megfogalmazni. De mielőtt áthajlana ez a poszt kritikává, inkább jöjjenek a kedvenc romantikus és feminista részleteim a könyvből, melyet a nagy olvasási hévben nem felejtettem el feljegyezni.

elfujta-a-szel-idezet

Szeretlek, érted? Szeretem a bátorságodat, szeretem a konokságodat, szeretem a tüzet, ami benned ég, és a könyörtelenségedet… szeretlek úgy, ahogy vagy. Mennyire szeretlek? Annyira, hogy egy pillanattal előbb el tudtam volna feledkezni a vendégszeretetről és könyörületről, amivel a házadba fogadtál, és hónapok óta kenyeret adtál nekem és a családomnak, el tudtam volna feledkezni a legjobb asszonyról, a legszentebb feleségről, akit férfi valaha a magáénak mondhatott, és magamévá tudtalak volna tenni, itt a sárban, mint valami..

***

Meghökkentő gondolat volt az, hogy egy nő ugyanúgy tudná intézni az üzleti ügyeket, mint egy férfi, ha ugyan nem jobban; forradalmi gondolat volt, különösen Scarlett részéről, akit abban a tudatban neveltek, hogy a férfiak mindent tudnak, az asszonyoknak pedig amilyen hosszú a hajuk, olyan rövid az eszük. Igaz, hogy rég rájött ennek a tételnek sántító voltára, de kellemesnek tartotta, hogy ragaszkodjék hozzá. Nyíltan még soha nem merte szavakba önteni a véleményét. Most ott ült, ölében a nagy könyvvel, szája kissé nyitva maradt a gondolkozástól. Ebben a pillanatban ébredt tudatára, hogy Tarán is férfimunkát végzett, mégpedig jól. És vajon anyja nem végzett férfimunkát? Mrs. Tarleton nem végzett férfimunkát? … Öt arra nevelték, higgye azt, hogy egy nő egymagában semmit sem ér, és semmit sem tud elvégezni, mégis Will megérkeztéig egyedül vezette az ültetvényt, minden férfisegítség nélkül. Miért, vajon miért?! Nem tudott belenyugodni. Mindegyre azt hajtogatta magában: „hiszem, hogy a nők a világon mindent el tudnak végezni férfisegítség nélkül, kivéve persze azt, hogy gyerekük legyen. De hát a jó isten tudja, valahogy úgy van ez, hogy egyetlen nő sem szülne gyereket, ha elkerülhetné.”

***

Ezzel már meg is kaptam a választ. Mindig éreztem, hogy a nőkben van valami keménység és tűrni tudás, amilyet a férfiak nem is ismernek, bár egyébként gyermekkoromban arra tanítottak, hogy a nők félénkek, gyengédek, érzékenyek. Végeredményben az európai illemszabályok szerint nagy illetlenség, ha a férj és feleség szerelmesek egymásba. Egyenesen ízléstelenség. Mindig az volt a benyomásom, hogy az európaiaknak teljesen igazuk van ebben. Házasságot kötni a legelőnyösebben, és szeretni az örömök kedvéért − ez a helyes. Nagyon jó rendszer ez, nem gondolja? Úgy látszik, maga e tekintetben közelebb áll az óvilághoz, mint gondoltam.

***

Rhett játékossá, pajkossá tette Scarlettet, aki észre se vette, hogyan váltózott ilyen könnyeddé. Az élet azelőtt komoly és keserű volt. Most egyszerre csupa játékká lett, A férfi tudta, mi az a játék, és magával sodorta az asszonyt is. De ha Rhett részt is vett a játékokban, mindig férfi maradt, és nem lett gyermekké, akire le lehetett volna nézni. Vele szemben nem érzett Scarlett asszonyi fensőbbségét soha, nem tudott asszonyos fensőbbséggel nevetni rajta, ahogyan a nők ősidők óta nevettek a férfiakon, mert a férfiak szívükben mindig megmaradtak kisfiúknak. Ez bosszantotta kissé, valahányszor erre gondolt. Olyan jó lett volna fölötte érezni magát csak egyetlenegyszer! A többi férfira gondolva, mindig legyinthetett magában: micsoda gyerek! Az apja az volt haláláig, a Tarleton fiúk azok voltak, Charles, Frank, a gavallérok … csak Ashley nem. És Rhett nem. Ők ketten felette álltak értelemben, és velük szemben nem tudott fölényes lenni, mert ők felnőttek voltak, s teljesen hiányzott belőlük minden gyermekesség.

***

Mert olyan gyermek vagy te, Scarlett. Gyermek, aki a holdat kívánja. Mit tenne a gyermek a holddal, ha a kezébe adnák? És mit tennél te Ashleyvel? Igen, sajnállak, nagyon sajnállak. Látom, hogyan dobod el magadtól a boldogságot, és olyasmiért ágaskodsz, ami soha nem terme boldoggá, még akkor sem, ha el tudnád érni. Nem tudod, hogy nem lehet boldogság csak ott, ahol összeillő lelkek kerülnek együvé? Ha én meghalnék, ha Melly meghalna és te megkapnád azt a drága szerelmesedet, talán boldog lennél az oldalán? Ördögöt! Soha nem ismernéd, soha nem tudnád, mit gondol, soha nem értenéd, mint ahogyan nem érted a zenét, a verseket, semmit, ami nem dollár vagy cent. Mi ellenben, drága feleségem, ha csak egy kicsit is igyekeztél volna, nagyon boldogok lehettünk volna, mert hasonlítunk egymáshoz. Mind a ketten csirkefogók vagyunk, Scarlett, és ha valamit akarunk, nem ismerünk akadályt. Boldogok lehettünk volna, mert szerettelek, Scarlett, és ismertelek, úgy ismertelek, ahogyan Ashley soha nem ismerhetne. És ha úgy ismerne, megvetne és elfordulna tőled… De nem … Neked ábrándoznod kell egy olyan emberről, akit nem értesz.

Reklámok

One thought on “Elfújta a szél – kedvenc idézetek

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s