A szürke ötven árnyalata – véleményem a filmről

Előre leszögezem, ez a poszt csupán az én egyéni véleményem (tehát kritikának még csak becézni sem szeretném) a Szürke ötven árnyalata című filmről, melyben kifejezem csalódottságomat és nemtetszésemet. Ezzel pedig senkit se akarok eltántorítani, hogy megnézze, hiszen különböző emberek vagyunk különböző véleménnyel.

Nagyon vártam ezt a filmet, de ezzel gondolom nem árulok el nagy titkot, hiszen a blogon is azért foglalkoztam vele ennyit. Tulajdonképpen én (többé-kevésbé) elégedett voltam a szereplőgárdával, persze, lehetett volna jobbakat is találni Jamie és Dakota helyére, de szerintem nem volt olyan rossz választás, mint azt sokan állítják. A trailerek is nagyon tetszettek, totál meghozták az ember hangulatát a filmhez, és ebből kifolyólag úgy gondoltam, hogy ebben a filmben nem fogok csalódni (vagy éppen csak nagyon azt akartam hinni, hogy nem fogok csalódni). De sajnos most sem tudom leplezni, hogy mennyire nagyon mást vártam ettől az egésztől, hiába sikerültek olyan biztatóra az előzetesek.

szurke-otven-arnyalata-film-kritika

Konkrétan ez az egész film egy vicc volt. Mintha önmaga paródiájává vált volna, vagy éppen csak a regény körüli hype-ot szerette volna kifigurázni, hogy “hé, nesze nektek BDSM, itt jön Ana és Christian”. Nagyon poénosra vették a figurát, tényleg alig akadt olyan párbeszéd, ahol ne lehetett volna röhögni (btw eredeti nyelven, tehát angolul láttam, szóval még a gagyi magyar szinkron se játszott erre rá). Ez minden volt, csak nem egy komolyan vett filmalkotás. Pedig önmagában a látvány, a zene fantasztikus lett, csak a karakterek és a viselkedésük tette az egészet nevetségessé. Ana karaktere tulajdonképpen kiverte nálam a biztosítékot, számomra nagyon antipatikussá tették, hogy “tökösebbre” kreálták, közben meg inkább tűnt egy idegesítő, ostoba libának. És emiatt még a karakterfejlődés is elmaradt, hiszen a lényeg az lett volna, hogy egy nagyon visszahúzódó, szerény, szótlan lány hogyan nyílik meg, és hogy teszi jobb emberré az elején még agresszív, nőket alázó és bántalmazó kapcsolatokat kialakító Christian Grey-t. Ez az egész totálisan kimaradt a filmből, nem is lehetett érezni semmi változást se Ana, se Grey kapcsán (bár tény, hogy a könyvben is a második részben lesz érezhetőbb, ezért reménykedem, hogy a következő film jobban kihangsúlyozza majd). 

Na és most el lehet könyvelni engem bárminek, de nekem igenis csak a szexjelenetek tetszettek a filmben, amiből nem is volt olyan sok, mint azt vártam volna (mivel a könyvet konkrétan végigbasszák a 130. oldaltól kezdve a végéig, ezért ennél kicsit többet vártam volna a filmben is). Engem itt főleg az idegesített, hogy állandóan Dakota melleit mutogatták, pedig elvileg ez egy nőknek szánt film, ha már mamipornónak csúfolták a regényt, legyen a film is ehhez igazítva. A szexjeleneteken kívül pedig egy jelenet tetszett igazán, az nem más, mint az elején lévő híres interjú. Az tényleg poénos volt, és kivételesen nem rossz értelemben véve. Nagyon bírtam Jamie arcjátékát, ahogy Ana szerencsétlenkedett, ő pedig ezen szórakozott, és az “Are you gay, Mr. Grey?” beszólást is jól felevenítették (nekem máig ez a kedvencem a regényben).

Egyébként azt észrevettétek, hogy Jamie Dornan nagyon hasonlít (mint külsőleg, mint színészi játékilag) Colin Firthre, aki a Büszkeség és balítéletben Mr. Darcy-t alakította? Nem tudom, hogy ez most szándékos volt vagy nem (valószínűleg nem), de ezért viszont hatalmas piros pont nálam, mert imáááááádtam Colin Firthöt a B&B-ben. És ugye azt se feledjük, hogy Jennifer Ehle játszotta Ana anyját, aki Colin párja volt Lizzy Bennetként a minisorozatban. És ha már a szereplőkről van szó, nekem a Kate-et játszó színésznő eddig se volt szimpatikus, most meg aztán tényleg csak azt tudom mondani, nagyon nem illett rá a karakter.

Szóval mit is mondhatnék még erre. Csalódott vagyok, de kicsit sem szomorú. Azt, hogy elmentem megnézni a filmet, egyáltalán nem bántam meg, Valentin-napra ennél jobb programot keresve se találhattam volna. Viszont ebből a könyvből sokkal jobb filmet is ki lehetett volna hozni, nem csak egy gagyi paródiát.

Reklámok

3 thoughts on “A szürke ötven árnyalata – véleményem a filmről

  1. Szia! Szeretem az oldaladat és a kritikáidat is. Ezen most különösen jókat nevettem. Én is olvastam a könyvet, de nem akartam megnézni a filmet. Ezek szerint jól döntöttem. :-)

    1. Köszönöm :) Örülök, hogy jót nevettél a kritikán, szerintem a filmen jobban nevettél volna, csak azon nem jó értelemben :DD

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s