Szabó Tibor Benjámin: EPIC – Az első küldetés

szabo-tibor-benjamin-epic-elso-kuldetesMEGJELENÉS: 2014
OLDALSZÁM: 340
KIADÓ: Manó Könyvek
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5

Egy iskola, ami lehet, hogy a ti házatok mellett van. Hat barát, akik közül az egyik akár te is lehetnél. Vagányak, lázadók és tehetségesek. Mind a hatan másban. Mi lehet bennük a közös? Sádi, János, Röfi, Márkó, Zuzu és Alma Peti, vagyis a B Team nevű tanulócsoport tagjai délutánonként a Különleges Tehetségek Ernest Rutherford Intézetébe (RUDI) járnak, de egyáltalán nem érzik magukat különlegesnek. Az első küldetés során jó, hogy van, aki minden kódot és tűzfalat fel tud törni, az összes hightech kütyüt ismeri, hasznos egy igazi manipulátor, néha nem rosszak a családi kapcsolatok, de az sem mellékes, hogy egy aikido bajnok is akad a csapatban. És még az is lehet, hogy a történelmi tudás is jó valamire…
A Budapesten játszódó regény főhősei mintha egy mai kalandregénybe csöppentek volna, és nagy erőkkel próbálnak rájönni, hogy mi a saját szerepük: műkincstolvajlásra akarják őket használni, vagy tényleg csak különleges vezetőket igyekeznek képezni belőlük. Közben egyre többet tanulnak, főleg a barátságról, felelősségből és az életről.

Ezen könyv olvasása alatt jöttem rá, hogy mennyire nagyon szeretem a magyar ifjúsági regényeket. Még így, huszonkét éves fejjel is tudnak szórakoztatni, és nemcsak a tinilányokról szóló rózsaszín cukormázba mártott történetek, hanem igenis a fiúsabb, kalandosabb regények. Ahogy az EPIC is. Bár tény, hogy a regénynek megvoltak a maga hiányosságai, meg találtam benne olyan dolgokat, melyek az én figyelmemet nem kötötték le, de utóbbi legyen az én szegénységem bizonyítványa, ne a regény hibája.

Tulajdonképpen az első fejezettől fogva megragadott és lekötött a könyv. Mivel fülszöveget előre ennél a regénynél sem olvastam, így minden hatalmas meglepetés volt számomra. Elsősorban az, ahogy bekerülnek az új iskolába, amely már az első pillanatban sem tűnt átlagos iskolának, és bizony lerítt róla, hogy itt valami nagyon bűzlik. Hőseink, azaz a hat újdonsült tanuló, akik a B Teamet alkotják, nagyon hamar észre is veszik ezt, és gyanakodni kezdenek. Majd ahogy összekovácsolódnak, úgy kezdenek együtt közös nyomozásba, hogy kiderítsék a nagy titkot.

A könyvnek nagyon különös, egyedi hangulata van, amely az első perctől kezdve megbabonázza az olvasót, legalábbis engem kicsit hipnotizált. Nem tudtam, hogy mi ez az egész, mit akarnak az iskola alkalmazottai, inkább csak (bal)sejtelmeim voltak.  A regény elején mindjárt bele is ütköztem három jelmondatba: A tudás: hatalom, A bajtársiasság: erő, A hűség: becsület, amely ugye egyértelműen az 1984 c. regény ikonikus jelmondataira utal („A HÁBORÚ: BÉKE, A SZABADSÁG: SZOLGASÁG, A TUDATLANSÁG: ERŐ”). Ráadásul a mindenhol bekamerázott iskola a Nagy Testvér szerepét is modernizálja, így izott bennem a kíváncsiság, hogy vajon egy 21. századi köntösbe öltött 1984-et kapunk-e élén a szuperképességű emberek diktatúrájával. Eközben pedig egy csomó érdekes dolgot megtudhattunk a tudományok és művészetek különböző ágairól, melyek számomra csak méginkább gazdagították az olvasási élményt. A nevelő célzat se maradt el, a hat diák személyisége és különböző családi helyzete szépen ábrázolta a mai társadalmi problémákat. Nekem a kedvencem Röfi volt (khm, khm, ez a gúnynév a Legyek urából ismerős), aki kissé túlsúlyos, szemüveges és nagy számítógép- és technikazseni. Imádtam az ő jeleneit, főleg ahogy kezd egyre gyengébb érzelmeket táplálni, és megtapasztalja a szerelem elsöprő erejét. Mindezt pedig sedrén, kisfiúsan, a maga félszeg és bájos módján. Ugyanúgy bírtam Sádit is, aki bár szerény körülmények közt élt, mégis mindig ott lobogott benne az élni akarás, és egyáltalán nem váltott át önsajnálatba, sőt, még humorizálni is képes volt helyzetén:

– Amiért pénzt fizetnek, azt én már csináltam… Szerintem hóhérsegéd is csak azért nem lettem, mert már nem akasztanak.

Szóval a regény első fele magába szippantott, már gondolatban raktam a kedvencek közé, mikor aztán képbe jött a magyarok őstörténete. Kicsit csalódott voltam, mert számomra ez nem éppen érdekes terület, ráadásul elég kaotikusan is lett ábrázolva és elmagyarázva. Hirtelen nem értettem, mi hogy van, akkor most ki az ellenség, mit akarnak, számomra olyan összevisszaság lett az addig szépen vezetett sztoriból. Voltak mondatok, melyeket vissza kellett olvasnom, mert nem értettem, hogy mi is történik éppen. Itt már egyáltalán nem kötött le a sztori, és csak kapkodtam a fejem ide-oda, a szálakat pedig csak jóval később tudtam a helyére rakni, mint ahogy az meg lett magyarázva. Viszont a vége elég jól ütött, bár tény, itt is azonnal felrémlett egy nemrég olvasott könyv tematikája, de ezt a spoilerezés miatt most nem árulom el, melyik az.

Végezetül csak annyit mondanék, hogy kicsit csalódott vagyok a vége miatt, mert a regény első fele olyan szinten eltalálta az ízlésemet és keltette fel az érdeklődésemet, hogy tényleg le a kalappal. Egyértelműen látszott az is, hogy az írót mely könyvek ihlették meg, de ez persze egyáltalán nem baj. Kíváncsian várom a következő részt, mert van egy olyan megérzésem, ez még semmi a folytatáshoz képest.

 

Reklámok

2 thoughts on “Szabó Tibor Benjámin: EPIC – Az első küldetés

  1. Ha szereted az olyan mai magyar iskolaregényt,
    – ami egy különleges (fullra bekamerázott) iskolában játszódik, ahol kis csoportokban tanulnak a srácok, és ha egyvalaki kihull, mindenki röpül, és az egyik srácot Márkónak hívják,
    – ahol speciális tantárgyakat tanulnak,
    – ahol hangsúlyos szerepet kap a harcművészet,
    – ahol négy fiú és egy lány alkot egy csapatot,
    – ahol az iskolai óráknak dramaturgiai szerepe van,
    – ahol különleges csapatépítő módszereket használnak,
    – ahol a learning by doing elvére épül az oktatás,
    – ahol nem lehet tudni, mi az iskola célja, és a srácok megkísérlik kinyomozni azt,
    – ahol a számítógép és a net ugyanúgy kiemelt szerepet játszik, mint Budapest leírása,
    akkor olvasd el a 2011-ben megjelent, A SIEBENKREUZ ALAPÍTVÁNY című regényt is.
    Nem plágiumról beszélek – elvégre a Jézus-történetet is alapból négyen megírták, és a popkultúrában kötelezőek az áthallások –, csak azt mondom, ha szereted a műfajt, ne hagyd ki
    A Siebenkreuz Alapítványt.

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s