Interjú Rácz-Stefán Tiborral

A tegnapi bevezető poszt után, amelyben betekintést nyerhettetek a közös kis történetünkbe, íme egy "komolyan vett baráti beszélgetés", azaz egy interjú a Fogadj el! szerzőjével, Rácz-Stefán Tiborral.

racz-tibor-media-addict-fogadj-el

– Ma már ugyan a legjobb döntéseid egyikeként tartod számon, de pár évvel ezelőtt, mikor még nem számítottál a győzelemre, milyen érzés volt részt venni az Aranymosáson?

Az ember soha ne nevezzen be úgy egy pályázata, hogy azt hiszi, nincs reális esélye a győzelemre. Már a Mese Re-Habbal esetében nagyon hittem abban, hogy sikerülhet. Jók voltak a visszajelzések, hittem a történetben, de utólag látom, túl nagy bizalmat szavaztam neki. Most már tökéletesen megértem miért kapott negatív lektorit a Mese Re-Habbal.
Nagyon komplex egy ilyen pályázat, rengeteg érzés átfut az emberen. Bennem a legerősebb a remény volt, és az egész I. Aranymosást reménykedve éltem át.

– Igen, te már végigjártad ezt a rögös utat, ezért meg kell kérdezzelek, mit tanácsolsz azoknak az íróknak, akik jelentkeznek a következő Aranymosásra?

Effie szavait idézve, „Sose hagyjon el benneteket a remény”. Lelkileg és érzelmileg megterhelő egy pályázat, különösen a sok várakozás, vagy először szembesülni a negatív kritikákkal, de érdemes részt venni rajta mindenkinek, mert remekül felkészíti az embert a szerzői létre.

– A regény témája elég merész. Mi késztetett, hogy pont erről írj?

Amanda Todd és Jamey Rodemeyer tragikus halála ihlette a Fogadj el!-t. Ők két amerikai tini, akik az iskolai bullying miatt lettek öngyilkosok. Amanda hiába menekült el több iskolába, a múltja árnyként követte őt. Jamey meleg fiatalként állandó bántalmazásban részesült, hiába kért segítséget például az iskola vezetéstől, nem kapott. Egy nap eljött az a pont, amikor már nincs tovább. Videóüzenetet hagyott, és öngyilkos lett.
Mindkét fiatal tragédiája mélyen megérintett, akárcsak a többieké, mert sajnos egyre több nevet lehetne felsorolni, akik mind a bullying áldozatai.
Ezért is választottam ezt a témát, mert a legtöbb esetben azok tudnák megmenteni a szenvedőket, akik szó nélkül végignézik a bántalmazást. Akik nem nevetnek, nem piszkálkodnak, csak félre néznek. Szeretném az ő szemüket felnyitni, hogy igenis észrevegyék mi folyik előttük, és segítsenek az áldozaton. Ne legyen több “Amanda” és “Jamey”.

– Petra már az Aranymosáson közölt részletek alapján is megosztotta a közönséget. Szerinted az olvasók többsége kedvelni vagy utálni fogja?

Petra megosztó karakter, szándékosan lett ilyen. A történet elején elkövet egy ostobaságot, ami hatással lesz az egész életére. Bizonyos olvasók joggal gondolhatják azt, hogy „igen, megérdemelte ami vele történt, mert hazudott”, míg mások együtt érezhetnek vele. Mindkét variációt el tudom képzelni.
Kétségkívül nem egyszerű Petra helyzete, megbocsáthatatlan dolgokat tesznek vele, és számára is eljön az a pont, amikor már nincs tovább. Amikor már minden fáj, és legbelül azt szeretné, ha másnak is fájna.
A legfontosabb viszont szerintem az, hogy rengeteget lehet gondolkodni a könyvön, és leginkább Petra sorsán. Mi lett volna, ha nem mondja neki Ákos azt, amit? Ha nem hazudik? Ha…

– Igen, Petra számomra is vitatott figura, és sokat is gondolkodtam a tettein. Viszont Dávid karaktere különösen közel áll a szívedhez. Mesélj pár dolgot, mit szerettél legjobban a srácban?

Bizony, Áron mellett Dávid a kedvencem. Szerettem kettejükről írni, imádtam a közös jeleneteiket. Dávidban nagyon „ott vagyok én”, jó pár saját gondolatom jelent meg általa. Igyekeztem kidomborítani az elfogadás nehézségeit, azokat az érzéseket, amiket átél egy olyan meleg srác, aki már biztosan tudja, a saját neméhez vonzódik, de fél mindezt kommunikálni a külvilág felé.

– Számomra Petra anyja volt a legellenszenvesebb karakter a regényben. Mit gondolsz, mennyire befolyásolta a történteket az ő karaktere?

Ha Petra édesanyja odaadó, gondoskodó és a gyerekéért foggal-körömmel harcoló anya lett volna, akkor biztos nem fajulnak el ennyire a dolgok. Még csírájában el lehetett volna fojtani kellő odafigyeléssel.
Ha valaki egy tinédzsert nevel, akkor nagyon résen kell lennie, hogy mi zajlik a gyereke életében, ha pedig tudomása van arról, hogy iskolai bullying áldozata a gyerek, akkor azonnal cselekedjen. Remélem, eljut majd jó pár szülő kezébe a Fogadj el!, hogy lássák, mi a legrosszabb opció, és felfedezzék, mik azok a pontok, amikre odafigyelhet gyereknevelés terén.

–  És a végére egy kis szakmai kérdés. Most először megtapasztaltad a szerkesztés izgalmas folyamatát. Mesélj róla egy kicsit!

Szinte látlak magam előtt, ahogy nagyra meresztett szemekkel lesed a monitort, hogy vajon mit válaszolok, hiszen úgymond együtt csináltuk végig a szerkesztést. Tudod jól, átéltem én az érzelmek összes skáláját. Össze kellett kaparnod, amikor úgy éreztem „ezt nem tudom megoldani”, velem örültél, amikor mégis sikerült, és folyamatosan biztattál. Úgyhogy ez itt most egy nyilvános köszönet.
Nagy segítségemre volt még Zakály Viki is, a remek szerkesztőm. Rengeteget segített, sok mindent megtanított, és talán még nálam is jobban hitt a Fogadj el!-ben. Büszke vagyok a végeredményre, remélem az olvasóknak is tetszeni fog, és rengeteget gondolkodnak rajta, mert úgy érzem, van mit. Tettem azért, hogy legyen.

Reklámok

2 thoughts on “Interjú Rácz-Stefán Tiborral

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s