Néhány gondolat a bloggerlétről

Úgy gondolom, minden bloggernek megvannak a saját kis szokásai, rigolyái a blogolással kapcsolatban. Ezúton szeretnék négy apró gondolattal minden olyan látogatót bevezetni a saját kis blogolási világomba, akiket érdekelhetnek a “kulisszatitkot” avagy számomra mit is jelent a bloggerlét.

1. Soha nem olvasom vissza a régi kritikáimat, mert legtöbbször elborzadok

Szerintem ezzel mindenki így van. Tavaly februárban, mikor beindítottam a blogot, nagyon kezdő voltam mindenféle szempontból, így a kritikáim minősége sem ütötte meg az elfogadható szintet. Aztán persze fokról fokra fejlődtem, de nagyon-nagyon sokára értem el azt a szintet, amelyre azt mondhatom, nem is olyan pocsék. Konkrétan talán az utóbbi egy hónapban mondhatom azt, hogy magam is (majdnem!!!) elégedett vagyok azzal, amit írok, de persze utólag mindig találok benne ezer meg ezer hiányosságot. Ebből az okból kifolyólag utálom visszaolvasni a régebbi írásaimat, pontosabban nem is nagyon merem őket, mert azonnal késztetést érzek arra, hogy letöröljem. Egyrészt ugye a véleményem is nagyban változik ennyi idő alatt (és ez főleg a “mindenes” posztokra értendő, nem a kritikákra), másrészt meg ott van maga a bejegyzés megfogalmazása, melyet inkább hagyjunk. De törölni nagyon nem szeretnék semmit sem, mivel ez is hozzám tartozik, de ennek elkerülése érdekében inkább vissza se olvasom a régi posztokat.

konyves-blog

2. Nem szeretem, ha idéznek tőlem

Ugyanígy kényelmetlenül érint, ha egy bejegyzésemből kiemelnek néhány mondatot, és azt megosztják Facebookon vagy más közösségi oldalakon. Nyilván nagyon örülök, hogy megosztásra érdemesre találják a gondolataimat és vele együtt a posztomat, de ilyenkor sose szoktam elolvasni azt a pár idézett mondatot, mert tuti, hogy találok bennük valamilyen stilisztikai (neadjisten helyesírási) hibát, aztán meg a falat kaparom. Ez azonban nem önbizalom kérdése, sokkal inkább az egészséges önkritika jelenléte.

3. Mindig késztetést érzek, hogy a posztot a megírása után rögtön publikáljam

Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én a poszt megírása után imádom minél előbb közzétenni az adott bejegyzést, hogy mihamarabb visszajelzést kapjak az olvasóktól. Egyébként ez a visszajelzés legtöbbször nem komment formában jelenik meg, hanem abban, hogy mennyien kattintottak, mennyien kíváncsiak a cím alapján az adott posztra, és ez nekem tökéletesen tükrözi a bejegyzés sikerét. Így nem szeretem napokig, vagy akár hetekig a jegyzetek közt tartogatni a már megírt posztot, hanem legszívesebben mindig azonnal publikálnám. Néha egyébként bevetek olyan trükköt magamnak, hogy éjjel megírom a kritika háromnegyedét, de szándékosan nem fejezem be, nehogy azonnal közzétegyem. Így másnap tiszta fejjel még át tudom olvasni, és ki tudom javítani a hibákat.

4. Ha felnézek a blogra, először mindig a látogatottságot nézem meg

Amikor felkapcsolom a laptopot hazaérkezés után, legtöbbször a Facebookot nézem meg legelőször, aztán nem sokkal utána a blogra jövök fel, és természetesen a látogatottságra kattintok. Mindig kíváncsi vagyok a statisztikákra, hogy melyik bejegyzést hányan látták, és azt is nagyon szoktam figyelni, honnan kattintotok az oldalra. Ahogy már az előbb említettem, nekem a látogatottság amolyan visszajelzés a munkámra, ráadásul ebből el tudom dönteni, mi az, ami érdekel titeket, mi az, ami kevésbé. Szeretek mindig új ötletekkel előállni, ezért nem csak kritikák olvashatóak a blogon, hanem ilyen bejegyzések is, mint ez. Így hát minden effajta visszajelzés, mint a látogatottsági statisztika, szükséges ehhez. Emellett (és ezt így a végére ki kell emelnem) a blogolásban az az egyik legizgalmabb, hogy saját magad hogy tudod minél magasabbra tornázni az oldalad látogatottságát, ezt pedig én nagyon tudom élvezni.

Reklámok

12 thoughts on “Néhány gondolat a bloggerlétről

  1. Élvezettel olvastam gondolataid a blogolásról és az írásról. Köldöknézés, de én is a statisztikákat szoktam először megnézni mikor rálépek a saját blogomra és ez át tud csapni egy beteges csekkolási mániává is, sőt! Ezt végül úgy küszöböltem ki, hogy kikapcsoltam az admin bart a blogomon, hisz azon – ha ugye te vagy az adott blog adminja – azonnal megjelenik a wordpress stats mini verziója is. Ha sokan jönnek, elégedetten dörzsölöm a tenyerem, ha kevesen, akkor meg idegeskedem, nem volt elég jó a poszt? Szóval én igyekszem kicsit önmegtartóztatásra nevelni magam ilyen szempontból :)
    A publikációs reakció is ismerős: azonnal, de azonnal, az utolsó billentyű leütése után szeretném a virtuális óceánba hajítani az aktuális gondolat palacküzenetét és ez gyakran a minőség rovására tud menni: marad benne helyesírási hiba, érhetetlen mondatok, nem konzekvens gondolatok, csúnya szóismétlések, pontatlanságok, hiányoznak a kifele mutató linkek, amelyeket még a megírás közben bele szeretettem volna tenni a posztba.
    Fejlődni mindig lehet, sőt kötelező, úgyhogy ezen is lassan változtatni kezdtem jómagam is.
    Kellemes Ünnepeket ezúton is! :D

    1. Annyira jól esett olvasni, hogy nem vagyok egyedül!
      Ez a beteges csekkolási mánia nálam tényleg durva tud lenni. Ha van egy poszt, amiről tudom, hogy sokmindenkit érdekelhet (és persze ha éppen van időm a gép előtt ülni), akkor kétpercenként frissítgetem, hogy na, hányan is jöttek ezalatt a két perc alatt, és ezen élvezkedem. Amikor meg tudom, hogy senkit nem fog érdekelni az adott bejegyzés, akkor meg általában nem is figyelem, nem idegesítem magam vele feleslegesen, bár tudat alatt azért piszkál. Szóval bármennyire is tagadhattam régen, hogy nem számít a látogatottság, de igenis számít. Csak éppen nem emiatt blogolok elsősorban.
      Neked is békés ünnepeket kívánok :)

      1. Ez egy külön posztot érdemelne, de röviden elmondom :)
        1. jó kiírni magamból a gondolatokat
        2. gyakorlom a magyar nyelv írásban történő használatát
        3. ösztönöz a blog arra, hogy többet olvassak és írjak
        4. rengeteg élményt és kapcsolatot köszönhetek a blognak, a legszebb élményeim a 2014-es évben ennek köszönhetőek.

  2. Nem olvasgatok utólag. Ami akkor és ott igaz volt, azon erősebben látszódhatnak a gyerekbetegségek a múlt fényében. Ugyanakkor dolgoznak bennem a kész szövegek, sokszor élők maradnak a kapcsolódási pontok. Eszembe jut egy-egy mondat, általában kulcsmondatok, mintha versidézet lenne. De nagyon nem szeretem visszakeresni a teljes írást én sem.

  3. Ami kész van, annak mennie kell. Sokszor jegyzetelek, akár csak szavakat, témákat, vagy írok papíron, de ami végleges formát öltött és felkerült a blogra (elnyerte végleges formáját a monitor előtt vázlattal vagy anélkül), az röppenjen csak azonnal kifelé.

  4. Figyelem a nézettséget és foglalkoztat, de ezek csak hullámok a felszínen. A mélyben nagyonis tudom, az adott írás mennyire erős, mi az ‘értéke’. Az össz lájkszámnál mindig többre becsülöm a személyes ismerősök és törzsolvasók hozzászólását, kedvelését, követését. Ha megosztanak egy bejegyzést, annak hálásan örülök, különleges elismerésnek veszem. Ugyanakkor épp mostanában történt, hogy valaki többször is megosztott a blog fb-oldaláról, majd bezsebelte a dicséretet (külföldi ismerőseitől, akik csak az illusztrációként szereplő képet díjazták), ez elég furán vette ki magát.

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s