Kalapos Éva: D.A.C. 3. – Kéz a kézben

kalapos-eva-dac-3-kez-kezbenMEGJELENÉS: 2014
OLDALSZÁM: 304
KIADÓ: Manó Könyvek
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

A sorozat harmadik részében Flóra és barátai ismét olyan helyzetekkel találják szembe magukat, amilyenekkel még sosem találkoztak. Végre megtörik a jég, és Flóráéknál talán lassan helyreáll a családi béke, ezzel párhuzamosan azonban a lány magánélete egyre zűrösebbé válik. Flóra és Dani barátsága tovább mélyül, és fény derül arra, kik és miért zaklatják a fiút. Vajon hogy reagál a D.A.C. ebben a helyzetben? És mit tegyen Flóra, ha közben ő maga is egyre jobban összezavarodik a saját érzéseivel kapcsolatban? A hosszú, közös balatoni nyaralás alatt, tisztázódnak a dolgok vagy még jobban összekuszálódik minden? Születnek-e új szerelmek, lesznek-e nagy szakítások, hogyan alakul a társaság élete? Tarts te is Flórával, Zsanival és a többiekkel, és légy részese a D.A.C. 3. fergeteges nyári kalandjainak!

Vajon ki hitte volna, hogy a D.A.C-sorozat harmadik része hozza el azt az érzést, hogy nem bírom abbahagyni az olvasást, és huszonnégy óra alatt befalnom a könyv utolsó háromnegyedét? Én bizony nem gondoltam volna, hiszen az első két részt ugyan nagyon szerettem, de egyik se keltett bennem olyan hatást, hogy a lassan olvasós elveimet megszegve gyorsan befaljam az egész könyvet. A harmadik rész azonban nagy meglepetésemre olyannyira lekötött, hogy hosszú kihagyások helyett igyekeztem minél előbb elolvasni, amiben most segítségemre volt az, hogy a betegségem miatt szabadidőből sem volt hiányom, és persze Kalapos Éva írói stílusa is üdítően hatott rám mindenféle szempontból. Ezek után bátran ki merem jelenteni, a Kéz a kézben az eddig legjobban sikerült D.A.C-kötet, és bízom abban, hogy következő részek is legalább ennyire jók lesznek, és ehhez minden esély megvan.

Tulajdonképpen azt kell, hogy mondjam, ez a legpozitívabb, legoptimistább rész minden komoly téma ellenére is. Néha már kicsit úgy éreztem, hogy túl könnyen mennek a  problémamegoldások, de talán ez ellensúlyozza az előző kötet komorabb hangulatát. Hiszen a történet szerint tombol a nyár, ilyenkor minden gond és baj kevésbé tűnik súlyosnak, és mi tagadás, jó volt egy kis vidámságot olvasni. Persze a komoly, tanulságos dolgok nem maradhattak ki eme részből sem, ahogyan azt már megszokhattuk, Kalapos Éva nagyon ért mindezek tálalásához, és most még biztosabb lettem abban, hogy ez az a könyvsorozat, melyet mindenképp a gyerekeim kezébe adok majd a távoli jövőben.

A regény úgy kezdődik, hogy Flóráéknál hirtelen helyreáll a családi béke, mely számomra először túl logikátlannak tűnt,  de a történet végére kiderül, mi okozta a hirtelen változást. Ráadásul az előző részben felvetett függővéget is hamar lerendezték, mely először zavaró volt, de utólag beláttam, hogy ez is így volt jó, ahogy történt. Eközben Zsani kéthetes nyaralást szervez egy balatoni kisvárosba, amelyre a D.A.C.-tagok is hivatalosak, ráadásul a felügyelet nem a szülőkre hárul, hanem Zsani nővérére, így biztosítva van a felhőtlen szórakozás. Flóra és Márk között egyre nagyobb a feszültség, és a lánynak egyre fontosabbá válik Dani, akiről ráadásul egy titok derül ki, melyet nem mindenki néz jó szemmel.

Ebben a részben olyan témák kerülnek terítékre, mint az előítéletek a cigányokkal szemben, vagy éppen milyen érzés egy kövér lánynak őszintén beszélnie a problémájáról. De kiderül, hogy annak a gyereknek sem tejfel az élete, akinek szülei minden lépését árgus szemekkel figyelik, és óvják őt minden bajtól. Az előző részhez hasonlóan központi figyelmet kap a szex és a szüzesség elvesztése is, viszont a cigánykérdés kap a legárnyaltabb képet mind közül. Megismerünk különböző véleményeket, szempontokat, tapasztalatokat a romákról és az emberek előítéleteiről, és számomra ez a szál tetszett a legjobban a regényben. Annyira remekül közelítette meg a témát az írónő, és vette figyelembe a különböző nézőpontokat, hogy nagyon csodáltam mindezért. Tényleg remek nevelőkönyv ez a regény a tizenévesek számára.

Nem feltétlenül attól lesz valaki ribanc, amit a testével csinál, hanem attól, ha lelke is ugyanúgy elkorcsosul, és már szégyellni vagy vádolni se tudja magát azért, amit tesz.

Ami számomra kissé hihetetlenné tette a sztorit, az a szereplők érettsége volt. Effajta megfontoltságot, és a saját hibák beismerését nehezen lehet tapasztalni akár egy 25 éves felnőttnél is, nem egy csapat 17 éves kamasznál. Példának okáért mikor Zsani beismeri, hogy egy sárkány volt Gabe-bel szemben, és sakkban tartotta a fiút, valahogy nehezen hittem el, hogy ilyen könnyen megy ez az egész. Ebből a szempontból kicsit “túl szép” volt minden, de efelett simán szemet tudok hunyni, hiszen mindez nevelő célzattal lett kitalálva. Emellett imádtam a regény humorát, olyan poénok jelentek meg, melyeken nem szégyelltem hangosan felröhögni.

Egyszóval nagyon király volt ez a rész, és bizony minden tizenévesnek kötelező olvasmánnyá tenném az egész D.A.C-sorozatot. De néhány felnőtt is nagyon sokat tanulhatna belőle, főleg, ha az előítéletekről és a toleranciáról van szó.

Advertisements

3 thoughts on “Kalapos Éva: D.A.C. 3. – Kéz a kézben

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s