Emma Donoghue: A szoba

emma-donoghue-szoba-pdfMEGJELENÉS: 2011
OLDALSZÁM: 388
KIADÓ: Alexandra
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

Az ötéves Jack számára a Szoba maga a világ. Itt született, és Anyával együtt itt eszik, játszik, alszik és tanul. Jack képzeletét számtalan csoda foglalkoztatja – a tojáshéjakból épített kígyó az Ágy alatt, a Tévében látott képzeletbeli világ, a kuckó a Szekrényben, a ruhák között, ahová Anya esténként lefekteti, hátha jön Patás…
A Szoba Jack számára az otthont jelenti, de Anya számára börtön, ahol tizenkilencéves kora óta -hét esztendeje- raboskodik. A Jack iránt érzett szeretetből egy egész életet épít fel a kisfiú számára tizenkét négyzetméteren. Ám ahogy Jack kíváncsisága egyre nagyobb, úgy nő Anya kétségbeesése is, hiszen tudja, hogy a Szoba hamarosan szűk lesz kettőjüknek.
A történet, amely Jack egyszerre megható és vidám előadásában bontakozik ki, a szívfacsaró körülmények közepette is legyőzhetetlen szeretetről, az anya és gyermeke közötti elszakíthatatlan kötelékről mesél. Megrázó, felemelő és magával ragadó regény, amely mindvégig mélyen emberi és megindító marad.

Új könyvvel bővült a kedvenceim listája, ami számomra azért volt annyira meglepő, mert nem hittem volna, hogy egy ötéves fiú szemszögéből megírt regény ennyire a hatalmába tud keríteni. Pedig féltem ám ettől a könyvtől, talán azért is húztam-halasztgattam az olvasását és estem neki majdnem az utolsóként az idei várólistámról. De a kellemes meglepetések mindig nagy örömöt tudnak hozni a mindennapokba, noha maga a történet bizony egyáltalán nem tartozott a tündérmesék közé.

Majdnem minden könyvmoly olvasott már legalább egy olyan szituációról, melyben az egyik fél (általában ugye a férfi) fogságban, elnyomva tart valakit, legyen az fizikai vagy pszichológiai fogság, illetve ugye mindkettő, az abszolút kiszolgáltatottság. Tehát a téma maga nem tartozik a legegyedibb dolgok közé, mégis az, hogy egy ötéves kisfiú rendhagyó világszemléletén keresztül tekinthetünk bele a történetbe, veszettül különlegessé teszi ezt a regényt. Amint már az előbb is említettem, nagyon féltem attól, hogy Jack szemszöge ráhúzza a bélyegét az egészre, és idegesítő lesz az ő szókincsével, az ő észjárásával gondolkodnunk, de már az első pár oldal után nagyon könnyen meg lehetett szokni a stílusát. És valójában csak emelte a drámaiságát, mert az ő szemén keresztül még borzasztóbbnak találtam az egész szituációt. Sokkal borzasztóbbnak, mint ahogy azt az anya el tudta volna mesélni. És így ráadásul sokkal több minden lett az olvasó fantáziájára bízva, nem rágott minden egyes információt az írónő a szánkba, mert ugye csak azt tudtuk, amit Jack érzékelt ötéves fejjel, nem a “valóságot”.

Külön örültem annak, hogy Jack és Anya története nemcsak a Szobára korlátozódik, és a kiszabadulással pedig véget is ér, hanem bemutatta a szabadulás utáni életüket, azokat a komoly nehézségeket, melyekkel szembe kell nézniük minden téren. A legapróbb részletekbe belemenően elénk tárult egy ilyen különleges helyzet, és szinte az összes kérdésünkre választ kaptunk, ami ilyenkor merül fel bennünk. Emiatt az egész regény rendkívül emlékeztetett Natascha Kampusch 3096 nap című könyvére (pontosabban valóságos történetére), csak ugye ebben az esetben az írónő nem a saját élményeire, hanem a fantáziájára támaszkodhatott. És ezért megint egy hatalmas piros pont járt neki, ahogy azért is, amiért ilyen hiteles nyelvezettel mutatta be az ötéves Jack gondolatait (csak úgy zárójelesen, de a műfordítónak is hatalmas gratuláció, az ő dolga sem volt egyszerű, hiszen mindezt átadni magyarul nem piskóta).

A regény eleje kissé unalmasan indul, lényegében Jack világát ismerhetjük meg, de aztán nagyon hamar beindulnak a cselekmények. Voltak olyan oldalak, mikor nagyon-nagyon gyorsan futottam a sorok között, mert olyan izgalmasnak bizonyult (pedig én úgy szoktam olvasni, hogy minden sort, minden szót megrágok még a legizgibb helyzetekkor is, ezért is olvasok lassan). Számomra egyértelműen a nagy kedvenc Jack első napjai az “új világban”, pontosabban a Kintben, érdekes volt mindezt átélni. És persze borzasztó is.

Azzal is elégedett voltam, hogy nem lett egycsapásra minden csodálatos és meseszép, ahogy az lenni szokott, hanem tényleg a realitás talaján maradtunk, mert ugye ilyen az élet. A vége pedig remek lezárást kapott, tökéletes keretet adva a történetnek.

Lényegében nem is tudnék belekötni semmibe sem, annyira csodálatos könyv volt ez, hogy mindenkinek el kellene olvasnia. A nők és a gyerekek elleni erőszak egyik alapköveként is számon lehetne tartani ezt a regényt, de rengeteg mindent ad még – bemutatja, hogy milyen csodálatos az anyai szeretet és mekkora dolgokra képes. Tényleg mindenkinek NAGYON ajánlom.

Advertisements

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s