Kritikus helyzetek

Ezt a bejegyzést (kár lenne tagadni) A. O. Esther legutóbbi, botránynak kikiáltott ügye ihlette meg.

Mondtam már, hogy a kritikus azért lett kritikus, mert nem volt elég jó vagy éppen kitartó az adott pályán, és így inkább elment kritizálni azokat, akiknek sikerült valamit letenniük az asztalra? Ha nem említettem még ezt a blogon, akkor bizony itt az ideje, mert ezt már a honlap indítása előtt is így gondoltam, noha nemhogy írónak, de még amatőr kritikusnak se vagyok elég jó (de erről majd egy későbbi bejegyzésben). Na igen, belém szorult egy kis önkritika, és talán még több önirónia. Viszont a múlt hét folyamán bebizonyosodott, hogy nem mindenki van megáldva ilyen szerencsés tulajdonságokkal, mint én. És ha ehhez még a butaság is társul, akkor bizony kész a katasztrófa.

a-o-esther-botrany

Tulajdonképpen egy író, aki már az asztalfiók helyett a publikumnak ír, az úgymond felvállalja a művét, és el is fogadja, hogy egy szabad (???) országban bizony Bözsi mamától Pista bácsiig mindenki elmondhatja az adott irományról a véleményét, ha negatív, ha pozitív hangvételű. Elfogadja, pontosabban el kellene fogadnia, főleg akkor, ha nem észnélküli, irigykedő trollkodásról van szó, hanem egy jól megfogalmazott, építő kritikáról. Persze, a kritika elfogadása sem egyszerű. Néha nem értünk egyet a kritikus véleményével, de elfogadjuk, hogy ő másként látta, másként emésztette meg (mert minden ember másképp érzékeli a világot, és ez így szép).  Viszont ha egyetértünk, és rávilágítást kapunk a hibára, akkor még örülünk is neki. Egy dolog van azonban, amit soha, de soha nem szabad megtennünk, ez pedig nem más, mint a nyílt bosszúhadjárat és fenyegetőzés elindítása egy-egy ilyen nem tetsző véleményezés után.

Én komolyan nem értem, hogy egy többkötetes szerzőnek hogy a csudába juthat az eszébe rátámadni egy olyan emberre, aki órákat töltött a regénye elolvasásával, és egy magas színvonalú, építőnek szánt (tehát nem egy anyázós) kritika megírásával. Hiszen lényegében így mennek a dolgok: az író megírja a könyvét, a kiadó kiadja, a kritikus meg ír róla egy elemzést. Mi itt a gond? A gond itt csak az író ostobasága lehet, hogy ezekkel nincs tisztában. Az pedig már nem is meglepő, hogy még neki áll feljebb.

Divatos lett a mai világban, hogy mindenki mindenhez felületesen, de nagyon határozottan hozzászól! Az emberek hihetetlenül bátran ítélkeznek, élők és holtak felett! Sokszor rácsodálkozom arra, hogy olyan emberek, akik szinte semmit nem tettek le az asztalra, milyen vehemenciával törnek pálcát mások felett! (Böjte Csaba)
Ezzel az idézettel csitítja a lelkiismeretét a szerző Facebookon. Persze, igaza van. A leglehetetlenebb emberek szólnak be a másiknak a legjobban. De ez a világ, ilyen az emberi természet, mindenki csak a más hibáját látja ahelyett, hogy tükörbe nézne. Ez esetben viszont ajánlom, hogy az írónő is nézzen egy kicsit tükörbe, és gondolkodjon el azon, hogy így kell-e viselkednie egy írónak. Mert az írókat régen az értelmiségi rétegnek tekintették. De vajon ilyen egy értelmes ember, aki még a más véleményét sem képes elfogadni, csak azért, mert különbözik a sajátjától?
Egyébként én a Gomnyomásra c. könyvét még el is szerettem volna olvasni. De ezek után ki akar egy olyan írótól olvasni, aki annyira sem tiszteli az olvasóját, hogy tiszteletben tartsa a véleményét, mégha az negatív is?
Advertisements

6 thoughts on “Kritikus helyzetek

  1. Az egészben ott van a hiba, hogy ha elolvasok egy könyvet, akármennyire nem vagyok képzett és sikeres az irodalom terén, attól még véleményem lesz róla. Valamit ki fog váltani belőlem, és az a felhők felett röpködős imádat és a nyálfröcsögős utálat közötti széles skálán bárhol elhelyezkedhet. És egyébként érdekes módon még egy szerzőtől sem olvastam olyan jellegű panaszt, hogy hozzá nem értő emberek hogy merészelik szeretni az ő remekművét – pedig ilyen alapon aztán azt is el lehetne ítélni :D
    Amúgy nekem a kedvenc ilyen esetem az volt, amikor a kedves írónő a blogján kijelentette, hogy azok, akik negatív kritikával illetik a könyvét, tulajdonképpen nem értették meg a művét igazán, és hogy “ha a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye”. Persze, nyilván rosszul esik neki, ha valakinek nem tetszik a könyve, de azért én nem hülyézném le csak így az olvasókat (meg amúgy nem tudom, miből gondolja, hogy azok az embereknek, akiknek tetszett a könyv, valóban átjött az “üzenete”.)

    1. Köszi ezeket az infókat, hát ez valóban érdekes húzás. Amúgy nem az a baj, hogy ezt gondolja, nyilván mindenkinek van egy védelmező reakciója, ha kritizálják, de ezt mondja a férjének meg a barátainak, ne pedig nyilvánosan az olvasóközönséget illesse effajta szavakkal. Ezzel csak magát hozza kínos helyzetbe.

      1. Jajj, amúgy azt elfelejtettem írni, hogy nem ugyanarról az írónőről van szó abban a sztoriban, amit én leírtam, hanem egy másikról. Csak engem meg az akasztott ki anno, mert nem szeretek hülye lenni csak azért, mert egy könyv rossz volt számomra. Szóval bocsi, ha esetleg félreérthető vagyok, nehezen fogalmazok így tanulástól leszívott aggyal :D

      2. Tényleg egy kissé félreérthető volt, de semmi gond, tudom, h a tanulás mit tesz az emberrel. :D Mindenesetre köszönjük, hogy ezt megosztottad, érdekes ilyenekről olvasni, bárkiről is legyen szó :)

  2. Az a baj a kritikákkal, hogy mostanában egyáltalán nem cél valóban építő véleményt írni és a negatívumokat korrekt módon kiemelni. A valódi szakmai kritika a múlté. Ehelyett szinte kizárólag a hibakeresés, az alázás, gúnyolás megy kritika címszóval. Nem ismerem ezt az A.O. Esthert, de a jelenség általános. Egyszerűen rosszindulatú bunkókkal lett tele a net, akik feljogosítva érzik magukat istenként viselkedni.
    Nem csodálom, hogy besokallnak a szerzők. Nekik sem kell mindent elviselni, ők is emberi lények, nemcsak az olvasó meg a kritikus.

    1. Ezzel egyet is értek, csakhogy pont ebben az esetben egyáltalán nem az alázás és a trollkodás volt a főszerep, hanem az építő jellegű kritika, és ezt nem bírta elviselni a szerző, így ilyen módszerekhez folyamodott.

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s