Fábián Janka: Emma szerelme

MEGJELENÉS: 2011
OLDALSZÁM: 408
KIADÓ: Ulpius-ház
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5

A tizenhárom éves Emmát apja a halála előtt fiatalkori barátja feleségére és hajdani szerelmére, Kóthay Évára bízza. A Balaton parti festői kisvárosban, ahol még jól emlékeznek Emma világszép édesanyjára és az annak idején róla terjengő pletykákra, féltékenységgel vegyes gyanakvással fogadják a fiatal lányt. Emma élete akkor bolydul fel igazán, amikor váratlanul felbukkan a család régóta Párizsban élő, gyermekorvosként nevet szerzett fia, Gábor. A lányban, aki gyerekkorában súlyos titkok tudója lett, és aki a férfit vádolja anyja haláláért, feltámad a gyűlölet. Ám a szerelmet és a gyűlöletet olykor csak egy hajszál választja el egymástól. Lehet, hogy Emmát és Gábort minden félreértés és tragédia ellenére mégis egymásnak szánta a sors?

A fordulatos és megkapó szerelmi történet hátterében ott húzódnak a századforduló eseményei: a magyar millennium, a XX. század beköszönte, majd az első világháború, a Tanácsköztársaság és a Horthy-korszak kezdete. Az események sodrába vetett nem feddhetetlen, de szeretetreméltó és nagyon is emberi hősök sorsa azt bizonyítja, hogy minden személyes tragédiából és történelmi kataklizmából van kiút.

A történész végzettségű fiatal írónő első könyve nyitódarabja egy háromkötetes családregénynek, amely egészen az 1970-es évekig követi nyomon a Kóthay család több nemzedékének az életét.

Ez is egy OLYAN könyv. Olyan könyv, amely magába szippantott, de úgy, hogy két napig éjjel-nappal ez járt a fejemben, erről álmodtam, és majdnem minden gondolatom ekörül forgott. Néha megdöbbentett, néha elborzasztott, néha viszont már kicsit túl sok is volt. De a lényeg, hogy nem engedett el, úgy olvastatta magát, hogy alig lehetett abbahagyni. Tudjátok, mint a chips, amit ha elkezdesz enni, addig nincs nyugtod, míg a zacskóban van akár egy szem is. Az Emma szerelmével ugyanez volt, szinte erőt kellett vennem magamon, hogy ne olvassam tovább, nehogy a végén megülje a gyomromat. 

Annyira nagyon bánom, hogy ennyi ideig halasztgattam Fábián Janka trilógiájának olvasását! És ha nem raktam volna fel az idei várólistámra, valószínű, hogy még most sem olvastam volna el, ami nagyon nagy hiba lett volna a részemről. Mert Fábián Janka annyira élvezetesen és gyönyörűen ír, ráadásul itt is úgy éreztem, mintha külön az én ízlésemnek lett volna kitalálva ez a stílus. Elképesztő. Persze, ez nem azt jelenti, hogy ez a regény tökéletes volt, egyáltalán nem. A varázsa miatt azonban meg tudom bocsátani minden hibáját.

Szóval kezdjük azzal, hogy voltak részek, melyek kidolgozatlanok voltak, hamar átléptünk rajtuk, míg más dolgokra pedig rendkívül sokszor visszautalt az írónő, hogy mi miért és hogy volt, noha nem sokkal ezelőtt már elolvastuk őket. Kicsit több konkrét jelenettel is megspékelhette volna Janka a könyvet, vagyis nemcsak mesélő formában két sorban megoldva, hanem párbeszédekkel és a konkrét szituációt leírva. Persze, így még hosszabb lett volna a regény, de ne feledjük, a történet 1875-től 1922-ig tart, és szerintem egy 400 oldalas könyv erre kicsit rövid. De ez annyiból pozitívumnak is számít, hogy nem volt olyan oldal, melyen unatkoztam volna, mert annyira pörögtek a szálak.

És akkor térjünk rá a cselekményre, és a spoileresebb dolgokra. Elképesztő, ami Gábor és Emma közt folyt az évek során. Komolyan, ennél betegebb dolgot, mint a “dugd meg az anyját, vedd el a lányát”, nem nagyon tudok elképzelni. Főleg, hogy Emma végignézte az egyik aktusukat, ráadásul Gábor teherbe is ejtette őt. Persze, Emma aztán évekig gyűlöli a férfit, de ugye a szerelem és a gyűlölet közt vékony a határ, és hát a sok-sok szappanoperás fordulat után végül beleszeret Gáborba. Gábor persze Emma anyját látja benne, és emiatt ő is halálosan beleszeret a nála 13 évvel fiatalabb lányba. Igen, ezen jó sokáig elborzadtam, de közben a másik oldalról meg tetszett is a dolog, tudjátok, én már csak ilyen perverz vagyok. Azonban a végére már kicsit nekem is sok volt ez az egész szappanopera, és örültem, hogy Gábor és Emma egymásra találnak, és a szappanos elemeket felváltja az első világháború borzalma.

A karakterek szerethetőek voltak, Gábort sem tudtam nem szeretni, noha elég durva dolgokat művelt. De közben meg minden tette olyan emberinek tűnt, és csak komplexebbé tette. Emmát pedig nagyon-nagyon szerettem, és bár először dühített, hogy összejött Zách Pistával, de így sokkal reálisabb karakterré változott, aki képes meggondolatlanul is viselkedni, és ezzel hibát elkövetni. Nagy kedvenc volt még Éva és Zoltán, és nagyon sajnáltam, hogy ők nem lehettek egymáséi az asszony rossz döntése miatt.

Ami pedig hatalmas pluszt adott a könyvnek, azok a történelmi utalások voltak, jó volt olvasni, hogy Gábor Ady Endrével találkozgatott Párizsban, vagy éppen Horthy lovagolt be Budapestre, és mentek ki Emmáék megnézni őt.

Szóval, minden hiányosság ellenére IMÁDTAM ezt a regényt, és természetesen a trilógia másik két részét is el fogom olvasni.