Tavi Kata: Nyitótánc

tavi-kata-nyitotanc-sulijegyzetek-pdfMEGJELENÉS: 2013
OLDALSZÁM: 357
KIADÓ: Könyvmolyképző
ÉRTÉKELÉSEM: 3/5

Lilla imád táncolni, épp ezért alig várja az új középiskolát és a tánccsoportot, az új barátnőket, no meg a helyes fiúkat.
Csakhogy a szomszédba költözött nyáron a leghelyesebb srác, a kosaras Krisztián, aki úgy fest, mint egy rockisten.
A szülők azt mondják, valaha ők barátok voltak, de akkor miért olyan elutasító Krisztián?
Mi zajlik a kosárcsapatban, miért vitáznak egymással a fiúk, hol nyíltan, hol burkolva? Tényleg a tehetség számít?
Mi történik a lányok között? Hogyan lehet barátságból elutasítás, szeretetből harc? Van-e megbocsátás egy lánycsapatban?
Lilla nagyszájúan lavíroz az iskola nyüzsgő életében, barátságok és szerelmek között. Szurkol a kosárcsapatnak, szenved a feleltetések alatt, és hol örömmel, hol bánatosan éli a középiskolások mindennapi, ám izgalmas életét.

Eléggé bajban vagyok ezzel a regénnyel. Igazából még mostanáig azon gondolkodom, tetszett-e a történet vagy sem, és nehezen tudom ezt eldönteni, mert az egyik pillanatban szerettem, a másikban már annál kevésbé. És ráadásul az is megnehezíti a dolgomat, hogy elég pocsék hetet sikerült választanom a könyv olvasására, és mint tudjuk, az ember hangulata tudat alatt hat a regény értékelésére is. De azért megpróbálok objektívebben tekinteni a dolgokra, bár ez az értékelés is – mint eddig a blogon publikált összes kritika – nagy ívben a saját érzéseimet, benyomásaimat fogja tükrözni.

Szóval bármennyire is szerettem volna elvonatkoztatni Magyarország jelenlegi legismertebb ifjúsági regénysorozatáról (amelynek nevét le sem kell írnom, úgyis tudja mindenki, melyikre gondolok), egyszerűen nem tudtam. Örültem volna, ha sikerül, de minden egyes oldalon csak az ellenkezőjét értem el, és emiatt kicsit csalódnom kellett. Persze, jöhet a kifogás, hogy ebben a műfajban lehetetlen nagyon egyedit alkotni, mert mindegyik hasonlítani fog a másikra (vegyük csak az amerikai NA-regényeket, a legtöbbjük bizony egy kaptafára való), de azt hiszem, ebben az esetben lehetett volna valami másabbat belevinni, és nemcsak a vidámságra, a jó poénokra és a szórakozásra terelni a hangsúlyt. Nem bántam volna, ha akadt volna egy nagyobb rejtélyszál is, nem mondom, hogy egy Agatha Christie-krimibe illő, de némelyest komplikáltabb, mint egy “a barátnőm meghülyül egy plátói szerelem miatt, és lázadni kezd”-féle klisé. Persze, jó dolog a tinédzserek mondvacsinált problémáiról olvasni, de engem most ahelyett, hogy kikapcsolt volna, inkább csak fárasztott. Pedig Lilla karakterét még szerettem is, ahogy a többi karakterrel sem volt úgy különösebb problémám azon kívül, hogy még nem sikerült őket kellőképpen megismernünk (és hát Lillának sem, ezt a végén szépen ki is fejti, ami egyébként nagyon tetszett). De hát ez még csak az első kötet volt, ne merítsük ki máris a karaktereket, és az első gimis év amúgyis csak ismerkedős év, szóval így még hihető is lett.

Egyébként az is eszembe jutott, hogy talán már én vagyok túl öreg ezekhez a történetekhez. Tényleg ilyen nehéz a tizenöt éveseknek rájönniük, hogy a másik majd elolvad értük? Valószínűleg igen, csak az olvasó mint kívülálló már rögtön tudja, amiben a főhősők még a könyv végére sem biztosak, és nekem konkrétan már fájdította a szívemet ez a fajta rossz kommunikáció meg az ezt követő rengeteg félreértés. Pedig hát tényleg ez jellemző erre a korosztályra.

A másik zavaró dolog számomra a könyv hosszúsága volt. Ahhoz képest, hogy egy egész tanévet próbál magába foglalni, elég rövidre sikerült, sokszor volt felületes, nem sikerült teljesen belemélyednem a történetbe. Néhol pár mondattal elintézte az írónő azt a dolgot, amit én még oldalakon keresztül olvastam volna, és sokszor, ha picit elkalandoztak a gondolataim olvasás közben, mire visszakanyarodtak, már teljesen más jelenetbe csöppentünk. Minden nagyon gyorsan történt, és néhol ezt nem tudtam rendesen követni (de itt szintén közbeszól az én lelkiállapotom, ami miatt nem tudtam rendesen koncentrálni).

Mindennek ellenére mégis tehetségesnek tartom az írónőt, aki nem hiába kapott ilyen kiemelkedő helyezést a II. Aranymosás pályázaton, hiszen gördülékenyen és a tinik nyelvén ír, én pedig nagyon hiszek abban, hogy a második rész komolyabb izgalmakat, sok karakter-elmélyülést és több egyediséget fog tartogatni számunkra, mint ahogy azt a Nyitótánc tette most. Én természetesen kíváncsian várom a folytatást, melyet hamarosan a kezünkben tarthatunk.

Advertisements

4 thoughts on “Tavi Kata: Nyitótánc

  1. Szia!
    Nekem sem hozta annyira a várt színvonalat,azt hittem ez biztos tetszeni fog,de aztán mégsem így lett.

  2. Nekem véleményem szerint nagyon tetszett, bár először azt hittem olyan Szent Johanna Gimi- féle lesz. Aztán a végén azon kaptam magam, hogy le se tudom tenni. Nagyon Jó könyv, midenkinek ajánlom. :)

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s